szombat, május 31, 2014

~48.rész-Romantika






Két hét elteltével azt hittem már sosem látom többet Austint vagy a többieket, semmi időnk nincs. Ma vagyunk együtt  két éve Austinnal, de ezt a napot is úgy kell töltenem , mint a többit, munkával. Kikeltem a puha ágyamból, lezuhanyoztam majd felvettem egy rövidnadrágot és egy baba kék cső toppot, felkaptam a lábamra egy fekete sarut, a lábfejem közepén jött fel és strassz kövek díszítették, a vége a nagy lábujjam és a mutató lábujjam között volt, a táskámért nyúltam , beleraktam a fontos dolgokat majd fogat mostam és a hajamon átszaladtam a fésűvel majd kontyba kötöttem, a napszemüveget az orromra csúsztattam és halkan mentem le a lépcsőn, gondoltam még Cami alszik, mert hallottam ahogy hajnali három fele ért haza. Levettem a lakás és kocsi kulcsot az akasztóról, bezártam az ajtót majd bementem a garázsba és beültem az autómba, kigurultam a helyiségből, lezártam azt a távirányító segítségével és útnak indultam, lehúztam az ablakomat és beindítottam a rádiót. Cami száma szólt, hangosabbra vettem és halkan énekeltem én is, olyan gyönyörű hangja van, nem tudom, hogy hogyan nem vettük eddig észre. Megálltam a Starbucks előtt és beszaladtam.
- Sziasztok. – siettem a pulthoz.
- Szia Floren, mit hozhatok, szokásos?– kérdezte a mosolygós Candy, ő legalább nem úgy kezel, mint egy sztárt, ez nagyon jól esik.
- Nem , most valami újat próbálnék ki. Kérek egy Frappucino-t és egy hosszú kávét, tejjel, mellé két csokis fánkot és egy epreset. – néztem végig a pultban lévő sütiket. Bólintott majd elkezdte csinálni, már nem is kérdez semmit, tudja, hogy majdnem minden nap bejövök, és elvitelre kérem ugyan azt, de már unom a cappucino-t, kikell próbálni valami újat is.
- Tessék, 17 dollárt kérek. – adta ki a két dobozt,  az egyikben a sütik a másikba a két kávé, elővettem a tárcám és odaadtam neki a kért összegnél kicsit többet.
- Köszi, szép napot. – dobtam felé egy puszit.
- Neked is. – integetett. Betettem a cuccokat az anyós ülésre majd beszálltam az én felemre is, gázt adtam és elindultam a stúdióba, leparkoltam a nevemre kijelölt helyen, kiszálltam, kivettem a „reggelinket” is.
- Szia Flo. – köszönt a recepciós lány.
- Jó reggelt Vivien. – mosolyogtam rá. Elindultam a szokásos irányba, benyitottam és Tom már a kanapén ült és várt rám. Odaadtam neki a  kávét és a sütit amit megköszönt majd maga elé rakta a laptopját. Elmondta, hogy ma az lenne a dolgunk, hogy  megbeszéljük mikor jövök dolgozni aztán összeállítani azt a divat bemutatót ami két hónap múlva lesz. Hoztak ma ruhákat is és a stylistal ketten fogjuk összerakni a ruha szetteket, a zenéket segítek kiválasztani és én hívom a táncosokat is. Persze ezen a divat bemutatón én is részt fogok venni. A helyszín már meg van, azt lekellett foglalni öt hónappal előtte, már elkezdték építeni a  kifutót is, lesz egy-két fontos sztár vendég és lesznek külön jegyek is. Először a zenékkel kezdtük, kiválasztottunk tizenöt zenét ami az egy óra alatt fog menni, kihozták az összes ruhát és Mandyvel közösen kezdtük el válogatni,  két óra múlva megvolt az összes ruha, kerestünk jó táncosokat a neten és felhívtam az egyik csapatot, akik örömmel elfogadták az ajánlatunkat. Már lassan délután három óra és Austin még nem is írt, kezdtem kicsit aggódni. Bent maradtam és beszélgettünk sok dologról, összeállítottuk, hogy mikor jöjjek dolgozni és kicsit most lazábbra vettük a tempót, nem kell minden nap jönnöm csak kétnaponta és most két hétig szabad a hétvégém, bár nem teljesen, mert szombaton és vasárnap reggel tíztől háromig próbálunk a  bemutatóra. Addig beszélgettünk, hogy már este 6 óra is lehetett, még mindig nem írt semmit, és már kezdtem ideges lenni, nem felejthette el. Elköszöntem mindenkitől majd beültem a kocsiba és hazaindultam, égett a lámpa tehát Cami itthon van. Becsaptam a kocsi ajtaját, még jó, hogy nem szakadt ki, beléptem a lakásba és a testvérem ugrott a nyakamba.
- Öltözz fel csinosan, ma bulizni megyünk. – húzott fel a szobámba, semmi kedvem bulizni, főleg nem most. Bementem a fürdőbe, hajat mostam majd betekertem magam a törülközőmbe, megtöröltem a hajam majd elkezdtem válogatni a ruhákat. – Segítek. – lépett mellém, hálásan bólintottam és körbenézett a koktél ruhák között, kiemelt egy feketét amit nagyon szeretek. Pánt nélküli, a térdem fölé ért és a derekától lefele húzott volt az anyag, a ruha tetején a mellem felső vonalában két sorba kövek voltak és selyem volt az anyaga, egyszerű, még is gyönyörű. Kihozta a haj szárítót majd elkezdte szárítani a hajamat, kivett egy pánt nélküli melltartót és egy fekete bugyit, felkaptam majd egy harisnyát is felvettem. A ruhát lassan húztam át a fejemen és Cami becipzárazta hátul, elővette a haj vasalót és minden tincset szög egyenesre vasalt, majd visszament a gardróbba és egy pár magas sarkúval tért vissza.
- Na, nem. – tiltakoztam fintorogva.
- Légy szíves, a kedvemért. – nyújtotta felém a halálomat.
- Rendben. – megadóan sóhajtottam és belebújtam a körülbelül tíz centis sarkúba, ezüst volt és csillogó, a tükör elé álltam és furcsa volt, hogy ilyen magas vagyok.
- Gyönyörű. – állt mögém, éreztem ahogyan arcom lángba borul ezért elrejtettem tenyereimbe. Kiszaladt majd tíz perc múlva vissza jött, még mindig melegítőbe volt.
- Nem öltözöl? – kérdeztem.
- Mindjárt, gyere. – megfogta a kezemet és odaadott egy kis táskát, belenéztem és benne volt a telefonom és a kulcsom. Lementünk a lépcsőn, fogalmam sem volt, hogy mit akar, egyszerűen azt hittem, hogy megbolondult. Ezen a  gondolaton mosolyogtam egy jót, kinézett a kukucskálón majd kitárta az ajtót, a látványtól azt hittem, hogy hanyatt vágom magam a padlón. Egy limuzin állt a házunk előtt, kinyílt az ajtaja és Austin lépett ki rajta, fekete farmert viselt, fehér inget és egy fekete zakót. A haja mint mindig most is tökéletesen állt, felém közelített én meg úgy álltam egy helyben, mint egy szobor, teljesen lefagytam. Megfogta a kezem és egy lágy puszit nyomott az arcomra, elköszöntünk Camitől és beültünk, én még mindig nem tudtam, hogy hol is vagyok. Csendben ültünk egymás mellett, a másik, kezét fogva, az autó lassan leállt, kipillantottam az ablakon és egy dugig tele étterem előtt álltunk meg. Kiszálltunk majd belekaroltam a jobbjába, egy pincér jött ki és kinyitotta az étterem teraszához vezető kert ajtót, az asztalok mellett – ami mellesleg tele volt- rózsa szirmok vezettek egy asztalhoz ahol gyönyörűen megvolt terítve, gyertya és egy váza is volt a közepén.

Lassan odasétáltunk, Austin kihúzta nekem a széket, leültem majd ő is helyet foglalt, elővette a telefonját és pötyögött rajta valamit. Pár perc múlva három pincér jött ki. Az egyiknek két kezében kettő tányér, a másiknak egy vörös rózsa a harmadiknak meg egy üveg pezsgő,két pohár volt a kezében. Letették elénk, a rózsát lerakták Austin oldalára, jó étvágyat kívántak majd elmentek. A barátom töltött pezsgőt, majd a tányérra néztem, a kedvencem volt, Kijevi csirke mell, petrezselymes rizzsel és uborka salátával. Jó étvágyat kívántunk egymásnak majd elkezdtünk enni, felhoztuk a régi emlékeket és sokat nevettünk. Miután végeztünk felvette a rózsát és letérdelt elém, a szívem megállt pár pillanatra.
- Boldog két és fél évet, ez a gyűrű nem eljegyzési ha nem a szerelmem jelképe. – húzta fel a mutatóujjamra  az arany gyűrűt aminek a közepében egy gyémánt volt. Ekkor eszembe jutott, hogy mekkora hülye vagyok.
- Köszönöm, gyönyörű. – adtam neki egy csókot. – Nem tudtam, hogy veled leszek ma így a te ajándékodat nem hoztam el. – hajtottam le a fejem megbánóan.
- Hogy érted, hogy nem tudtad , hogy ma velem leszel-e ?
- Egész nap nem beszéltünk és azt hittem, hogy elfelejtetted, de tudom, hogy ez butaság volt, ha hazamentünk odaadom. – tettem kezemet a kézfejére.
- Olyan bolond vagy néha. Hogyan is felejthetném el,hogy egy ilyen csodás lánnyal már harminc hónapja együtt vagyok? –simított végig az arcomon, tényleg fogalmam sincs, hogy ez hogyan is fordulhatott meg a fejembe, két és fél év nem kis idő, főleg nem ennyi idősen, két nap múlva lesz a 19 születésnapom, ami megint csak hihetetlen. Nagyon gyorsan telik az idő, mikor összejöttünk csak tizenhat voltam, majdnem tizenhét most meg már tizenkilenc, öregszem, ebből is látszik, hogy mennyire rohan a világ és milyen kevés időnk is van a földön. Miután megittuk az egész üveg pezsgőt Austin bement, hogy kifizesse a mai esténket.


A limuzinból csodálhattam azt ahogyan a tenger mossa a part szakaszt , fékezett az autó majd Austin a vezető oldalhoz ment, egyeztettek majd elővette a pénztárcáját és fizetett. Kéz a kézben indultunk a homokba, levettem a cipőmet, aminek nagyon örültem, mert már leszakadtak benne a lábaim, megfogtam mind a két darabot és a bal kezembe helyeztem őket, éreztem amint a homok szemcsék bekúsznak a lábujjaim közé és csiklandozzák a talpam, egy tábor tüzet láttam meg tőlünk nem messze. Mikor odaértünk láttam, hogy egy pokróc volt leterítve, egy gitár és egy kosár, amiben gondolataim szerint mindenféle finomság lakozik. Leültünk, majd Austin a kezébe vette a gitárt, csodálkozva figyeltem amint elhelyezi az ölében a hangszert majd felnéz rám.
- Annyiszor kérted, hogy énekeljek neked, ezért hozzád írtam egy dalt. – mondta majd pengetni kezdte a gitárt.


Don't the water grow the trees
Don't the moon pull the tide
Don't the stars light the sky
Like you need to light my life
If you need me anytime
You know I'm always right by your side
See I've never felt this love
You're the only thing that's on my mind

You don't understand how much you really mean to me
I need you in my life
You're my necessity
But believe me that you're everything
That just makes my world complete
My love is clear the only thing I love

You're all I ever need
Baby you're amazing
You're my angel come and save me
You're all I ever need
Baby you're amazing
You're my angel come and save me


Figyelmesen végig hallgattam, és élveztem ahogyan tiszta hangja belekúszik a halló járatomba majd átölelik a szívemet. Számomra elképzelhetetlen, hogy nekem írt egy dalt, a sorok között én rejtőzök, minden sor rólam szól. Engem kér, hogy legyek az angyala, azt mondta, hogy csodálatos vagyok és érzem, hogy ezt őszintén gondolja és nem csak azért csinálta, hogy lenyűgözzön. Végig a szemeimet kémlelte, egyszer-kétszer nézett csak a hangszerre, olyan ártatlannak tűnt, aki most látott minket az el se tudná hinni, hogy mennyi mocskos ügye van és mikbe keveredtünk bele. Miután letette a hangszert, gondolkodás nélkül ugrottam a nyakába, a hírtelen jött lendülettől elterültünk a pokrócon. Kisepertem szeméből a tincseket majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Soha nem gondoltam volna, hogy rólam fog szólni egy dal, főleg, hogy a te dalod. – tettem fejemet a mellkasára, hallottam ahogyan szíve hangosan dörömböl a mellkasába és gyorsan emelkedik fel s le.
- Én meg azt nem gondoltam volna, hogy egyszer rátalálok egy olyan szerelemre, mint a milyenk, hogy lesz egy olyan lány aki mindent tud rólam s ennek ellenére még is úgy érez ahogyan én. – súgta fülembe e szavakat, ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy ha megkérne akkor gondolkodás nélkül elmennék vele a világ végére is. Igaza van ez a szerelem nem akármilyen ez más , mint a filmekben vagy a mesékben. Ez egy megtörhetetlen szerelem melyet én sose fogok elfelejteni, őt örökké a szívembe zártam, történjen akármi ő mindig bennem lesz, az emlékét örökké őrizni fogom.