~50.rész - Élet, halál között

Sziasztok!

Meghoztam az 50.(!!!!!!!!!!!!!!!!!)részt!

Remélem mindenki izgulni fog ezen a  részen, miközben írtam szét izgultam az agyam pedig én tudtam mi fog történni. :DD Annyit szeretnék még mondani, hogy ez a rész az 1.évad utolsó fejezete, ezek után majd két hét szünet és jelentkezem :)
Akin még nem csatlakozott a facebook csoporthoz az itt megteheti ->Katt
xx. Fruzsi <3

Egy hete van meg a tetoválásom, ami Austin és az én szerelmemet jelképezi. Egyik nap felhívtam Jorge-t és elmentünk ebédelni, másnap persze a címlapon virítottunk, Austinnak alig lehetett elmagyarázni, hogy nincs köztünk semmi. Apuval, Barbarával és az öcséinkkel annyi időt töltünk amennyit csak lehet. Camilla is jóban van Jorgeval de ő nem annyira, mint én, ma is itt van nálunk, Cami még alszik, pedig már délután egy óra is elmúlt. fogtuk magunkat, a gitárjainkat és kiültünk a kertbe a zöld pázsitra. Ölünkbe vettük a hangszereket, először nem tudtuk, hogy mit játszunk aztán eszembe jutott valami.
- Emlékszel a közös dalunkra? - kérdeztem tőle izgatottan.
- A "True Friends"? - kérdezte nevetve.
- Aha, a Hannah Montana-ból. - fejeztem be, kicsit vicces, hogy fiú még is mindig együtt néztük azt a mesét és ezt a dalt énekeltük sokszor. Elkezdte pengetni az első akkordokat majd én is csatlakoztam,neki elképesztően csodálatos hangja volt, az enyém viszont olyan volt, mint egy rekedt kecskének. Mindig nevettünk az énekhangomon de most eltekintettünk ettől, együtt énekeltük ezt a dalt és minden sora igaz volt. Örülök, hogy van egy olyan fiú barátom, mint ő, régen mindent tudott rólam és úgy érzem most is el kéne mondanom neki mindent ami eddig történt velem de nem akarom Austint kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy felfedem a titkát. Inkább befogtam a számat és elmesélte, hogy mi történt kint miután én eljöttem, sok ismerősömről tudtam meg olyat amitől az állam leesett.

 
1 hónappal később

Borús,ködös reggelre keltünk, a napfény halvány sugarai leskelődtek be a függöny mögül. Szerelmem karjaiban ébredni egy valóra vált álom, a mai nap nekem olyan lesz, mintha haldokolnék. Ma van négy éve , hogy anya meghalt, apu két hónap  múlva jön vissza a turnéról, azelőtt mielőtt elmennénk Madridba, képzelem neki is milyen rossz lehet ez a nap. Lassan kimásztam az ágyból, hogy véletlenül a  se keltsem fel Austint, lementem a konyhába s készítettem mindenkinek reggelit. Mire kész lettem Toni és Zac vágtattak le a lépcsőn mögöttük Cam és Alex.
- Éhesek vagyunk.- simogatták egyszerre mind a négyen a hasukat.- Az asztalon van.- mutattam a konyhába, képtelen voltam ma az evésre és nevetni akartam de nem tudtam, inkább leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t. Brazil szappan opera ment, na most megnézek egy részt, az első rész után tudtam meg, hogy ma Kettős játszma maraton van, ezért eldöntöttem, hogy ezzel fogom tölteni az egész napomat és akkor nem kell senkivel se beszélnem. A második rész közepénél annyira beleéltem magam a dolgokba, hogy rendesen izgultam.- Mária José ne menj el egyedül, el fognak rabolni.- kiabáltam.- Ő a rossz, ne higgy neki. Átmossák az agyad. Ne hagyd egyedül Alexet.- már szinte téptem a hajam.
- Mi ez a kiabálás?- jött le a lépcsőn Austin.
- Sh..-szólt rá Zac és Toni, észre se vettem, hogy már ők is letelepedtek és izgulnak.
- Ó, te sötét nő személy, hogy hihetsz neki, el fognak rabolni, fogd már fel.- ütöttem a kanapét.- Én megmondtam.- mutogattam a tv felé a távirányítóval.
- Ennyire azért ne éld bele magad.- ült le mellém Austin, átölelt és egy puszit adott a hajamba. Halkan felkuncogtam, hogy milyen látvány lehettem az előző fél órában. Austinnak sikerült a legrosszabb napomon az évben mosolyt csalni az arcomra. Bement a konyhába, hogy hozzon magának reggelit, miután elfogyasztotta felhúztam az emeletre, a lépcsőhöz érve utánam szóltak.
- De hát Flo…Most jön a kövi rész. - hadonászott  Zac.
- Nem érdekel.- mondtam és megindultam, megtettem egy lépcsőfoknyit majd visszaszóltam.- Vegyétek fel.- néztem vissza, erre mindenki hangos nevetésbe kezdett. Felmentünk a szobámba és leültem az ágyamra.
-Mikor indulunk?-kérdeztem.
-9 -kor.De tudod, hogy nem akarom, hogy velem gyere, tudod, hogy ki lesz ott, bajod eshet. - guggolt le elém.
- Nem hagyom, hogy egyedül menj, múlt kor is hasznomat vetted. -öleltem magamhoz.
- Tudom,mert makacs vagy, de akkor szigorúan az autóban maradsz, most tényleg ott maradsz!- simogatta a hajam.
- Rendben. -egyeztem bele, tudtam, hogy úgy se fogom kibírni ha valami olyasmi történik , mint a múltkor. Legalább így is vele tudok menni, a nap többi része hol jó volt hol pedig szomorú. Szerencsére Toni és Cam elfelejtették hányadika van így nekik nem volt rossz napjuk, háromnegyed 9-et mutatott az óra. Felvettem egy hosszú sötét kék cső nadrágot, fekete conversemet, fekete pólót és hozzá a fekete kapucnis pulcsimat. Mire elkészültünk indulhattunk is, elköszöntünk a többiektől és azt mondtuk moziba megyünk. Nagyon rossz előérzetem volt, nem tudom miért, talán azért, mert nem akárkihez megyünk, ha nem egy elvetemült, hidegvérű gyilkoshoz. Eldöntöttem ha baj van nem fogok tétlenül ülni, meghúzom a ravaszt és lőni fogok, nem fognak érdekelni a következmények, ha arra kerül sor akkor megvédem a barátomat, minden áron. Beültünk a fekete terep járóba, utunkat az ismerős helyszín felé vettük a törzs helyre, mikor odaértünk Austin adott egy csókot majd beszaladt a cuccért. Alig vártam két percet de ő már be is ugrott mellém, elindultunk a határ felé.
- Ne szállj ki akár mi is történjen, az autóban biztonságban vagy, meg ne pisszenj.- nézett rám majd vissza az útra, én csak egy aprót bólintottam.
- Te meg vigyázz magadra, belehalnék ha elveszítenélek. -tettem a kezemet arra a kezére ami a  seb váltón pihent, egy biztató mosolyt küldött felém, ezzel nem sikerült megnyugtatnia. Amikor a határhoz értünk a szívem a torkomba dobogott, a rossz előérzetem egyre jobban kezdett növekedni bennem. Austin a fegyverét a megszokott helyre a nadrágjába rakta majd ráhúzta a pólóját.
- Maradj itt, gyors leszek. -suttogta és adott egy csókot.
- Óvatos legyél, szeretlek.- hajoltam a füléhez majd megöleltem, a hátsó ülésre nyúlt a táskáért amiben tömérdek mennyiségű kábítószer volt, kiszállt az autóból majd becsukta az ajtót a pasa akit megfojtanék felé közeledett. Váltottak pár szót majd Austin a férfi felé nyújtotta az edző táskát, ő lerakta maga mellé majd az autóhoz ment, hogy kivegye a pénzt, ő is egy edző táskával tért vissza és Austin elé dobta. A barátom határozottan lehajolt és felvette a táskát, Austin már épp jött volna vissza a kocsihoz.
- Hová olyan sietősen? -állította meg a férfi.
- El, neked meg van a drog nekem a pénz. -mondta Austin.
- Nem mész te sehová. Tudom, hogy itt van és most végig fogj nézni újra ahogy egy olyan személyt ölök meg akit szeret. -kapta elő a pisztolyát a pasi, habozás nélkül pattantam ki az autóból és Austinhoz futottam, ahogy egyre közeledtem egyszer csak valami égető, fájdalmas érzést éreztem a jobb mellem felett, a földre estem.
- Ne. -kiáltott Austin, a pasi beszállt az autóba és elhajtott. Austin odaszaladt hozzám és a fejemet a térdére tette, elővette a telefonját és tárcsázott. -Haló? Egy mentőt kérnék Kalifornia keleti határához. Sürgős a barátnőmet meglőtték, élet veszélyben van. -kiabálta a telefonba Austin, hát ezért volt rossz előérzetem, anyu meghalt négy éve ezen a napon és most nekem is mellette végződik az estém.

Zene

Austin szemszöge:

- Hová olyan sietősen? -állított meg a férfi.
- El, neked meg van a drog nekem a pénz. -mondtam.
- Nem mész te sehová. Tudom, hogy itt van és most végig fogja nézni újra ahogy egy olyan személyt ölök meg akit szeret. -kapta elő a pisztolyát a pasi, a mondat végén csapódott a kocsi ajtóm, mire odakaptam a fejem a barátnőm a földre esett.
-Ne. -kiáltottam, a pasi beszállt az autóba és elhajtott, odaszaladtam hozzá és a fejét a térdemre tettem, elővettem a telefonom és tárcsáztam.
-Haló? Egy mentőt kérnék Kalifornia keleti határához. Sürgős a barátnőmet meglőtték,élet veszélyben van. - kiabáltam a telefonba, ahogy a térdemen feküdt a vér szivárgott a mellkasából, a látványtól a szívem megállt néhányszor, ha elveszítem őt akkor önmagamat is elfogom.- Mondtam, hogy ne szállj ki. -simogattam a haját, megfogta a kezem és őrülten kezdte szorítani, a szemeiből folytak a könnyek, látszódott benne a fájdalom és a félelem.

- Na-nagyon fáj. -sírt.
-Ameddig szeretsz nyomás alatt vagyunk, mind a ketten tudjuk, hogy ez egy kegyetlen világ de én kockáztatni fogok. Ameddig szeretsz éhezhetünk,hajléktalanok lehetünk, szegények lehetünk, a katonád leszek és nem hagyom, hogy meghalj. A nap minden percében harcolni fogok az álmaidért, én leszek neked az egész világ. Ne idegeskedj,ne sírj, csak fogd meg a kezem és tarts ki mellettem. Nem hagyhatsz itt. - most már nekem is patakokban folytak le a könnycseppek az arcomról, szeretem és nem akarom elveszteni. -Lélegezz mélyeket, bírd ki amíg a mentők ideérnek.- kérleltem közben a fejét simogattam.
- Nem tudom, hogy ennek van e értelme, de te az enyém vagy, a fű nem mindig zöldebb a másik oldalon. Tudom, hogy vannak problémáink, de kitartok, kibírom csak maradj velem. -mondta és még erősebben szorította a kezem.
- A világ semmi pénzéért nem hagynálak egyedül SOHA.- emeltem ki a „soha” szót.

Florencia szemszöge:
Ostoba vagyok a szerelemben, feláldoztam magam miatta, de ez természetes, hiszen jobban szeretem őt, mint saját magamat. Az együtt töltött évek ezt be is bizonyítják, eszméletemnél voltam, láttam ahogy a mentő kék fénye egyre közelebb ér hozzám. A mentősök hozzám beszéltek de nem hallottam a hangokat, ami kétségbe ejtő volt. Egy fény volt előttem ahol anyu állt és vele szemben én, térdre rogytam és ránéztem.
- Anyu, ha most látnál, higgadt vagyok, de az az igazság , hogy itt hagytál. Soha nem fogom tudni megmutatni neked a képeket, az emlékeimet. Apu, látnod kéne, milyen bemutatókra megyek, magam előtt látom, ahogy anya mellett állsz, mindig boldogan, kéz a kézben. Vannak olyan napok mikor elvesztem a hitem, mert anyu te nem egyszerűen jó voltál, ha nem fantasztikus. Mindig azt mondtad, hogy a zene a fájdalmad otthona, fiatal voltam még és mondtad "Fogd a dühöd és írd le egy lapra, fog azt a lapot és vidd ki a teraszra, majd robbantsd le a tetőt a helyéről."  Próbálom elérni, hogy büszke legyél rám, a te utadat járom, remélem fent vagy Istennel és azt mondod, " Igen, az én lányom." Mindig az arcod keresem a tömegben. Szégyenkeznél miattam, vagy büszkélkednél velem? Rám ismernél- e egyáltalán ha most látnál, megölelnél vagy kritizálnál? Követnél minden vonalat a könnyektől maszatos arcomon? Rátennéd- e a kezed, egy szívre mely olyan hideg, mint az a nap amikor itt hagytál? Tudom már jó ideje történt, de tisztán látlak magam előtt, az elveszettek mind hiányoznak, szóval ha lenne egy perced, segíts nekem, anyu, hiányzol. - láttam amint felém közeledik majd felhúz és szorosan magához ölel.
- Látlak kicsim, megmutathatod, ha felnézel az égre akkor melletted termek, még ha nem is látsz. Apád is büszke rád, lehet, hogy keveset van veletek de miattatok teszi. Boldog egy új nő mellet amitől én is boldog vagyok, igen mindig azt mondtam és azért, mert arra céloztam, hogy a papírt égesd el majd üvölts egyet. Az én utamat járod, fociztál és modell vagy ahogyan én is az voltam, hidd el kicsim, hogy az Istennel vagyok és elmondom sokszor azt a mondatot. Rátenném a kezem és tudom, hogy a te szíved nem hideg, ha nem meleg a sok szeretettől amit kapsz és adsz. Lehet, hogy most hideg, nem érzel semmit de segíteni fogok és nem hagyom, hogy elhagyd a családod. - ölelt át, majd elment. Nem akarok meghalni, annyi dolog lenne még amit megtennék, Austinnal lennék , az öcséinkkel játszanék, Cami fellépéseit nézném és lépkednék a kifutókon, pózolnék a kameráknak és a vörös szőnyegen szeretnék sétálgatni s a parton ahol a naplementében kéz a kézben a homokba süllyedve haladnánk a tenger mellett Austinnal, az ajkaink összeérnének, olyanok lennének, mint két mágnes amit ha egymáshoz illesztenek, pont egymáshoz illenének. Nem tudom, hogy hol lehetek most, életben vagy már végleg vége az életemnek, azt viszont tudom, hogy ha még életben vagyok akkor azon kell erőlködnöm, hogy megmutassam, hogy élek. Benne akarom hagyni a lábnyomomat az idő homokjában, tudván, hogy volt valami amit magam mögött hagytam. Amikor elhagyom e világot, hagyni akarok valamit emlékül amit soha nem fognak elfeledni. Itt voltam, éltem, szerettem, elértem dolgokat és amit tudtam azokat meg is tettem.

Austin szemszöge:

Minden olyan gyorsan történt, lövés, mentők. Fogalmam sincs most mi van, felhívtam Camit,Barbit, hogy jöjjenek a városi kórházba, az autómmal követem az előttem száguldó mentőt, akkora adrenalin van bennem, hogy most senki nem állhat az utamba. Most az a legfontosabb, hogy az a lány aki nekem az életet jelenti megmeneküljön és életben maradjon. Nem szeretném azt a hangot hallani amikor a gép jelzi, hogy leállt a szíve, nem tudnék utána talpra állni és a testvérem mellett maradni, elveszteném önmagamat és eltaszítanék mindenkit. Ő az a lány akit majd egyszer elszeretnék venni, és gyerekeket felnevelni az ő oldalán. Az én hülyeségem miatt van most élet veszélyben, sose bocsájtanám meg magamnak ha maradandó károsodást szenvedne. Az mind miattam lenne, most is miattam van minden, ha még régen nem rángatom bele a piszkos dolgaimba akkor ezt most elkerülhettük volna.

Először is :) Megcsináltam a facebookos csoportot. Csatalkozzatok -> katt

Szeretném veletek is megosztani azt a  hatalmas örömöt ami a napokban ért,  sikerült valóra váltanom az egyik álmomat, ugyan is egyik Mahomie barátnőmmel sikerült kijutnunk a Berlini Austin Mahone koncertre, videó naplót is készítettünk ami ha minden igaz a héten napvilágot lát a Youtube és egy facebookos rajongói oldal segítségével, persze itt is megosztom majd. Azonban most. szeretném elmesélni nektek, hogy milyen is volt.

2014.06.26.-án 6:00-kor indultunk el a Népligetből, egy Cseh busztársasággal, ezen a napon 14:30-kor szálltunk le Prágában, ahonnan tovább ment a Berlinbe tartó busz, 15:30-kor elindultunk Berlinbe, majd este 20:30-ra érkeztünk meg az említett városba, leszálltunk és megkerestük a villamost, elég nehéz volt jegyet venni rá, mert egyikünk se tudott németül csak angolul, mikor sikerült átállítani az automatát angol nyelvre akkor se tudtok melyik kell, majd kértünk segítséget és megtaláltuk azt amit kerestünk. Felszálltunk a villamosra és öt megállót mentünk vele, leszálltunk és a metró keresésébe kezdtünk, sikertelenül, megkérdeztünk egy lányt, hogy hol van de ő is turista így együtt kerestük tovább. Beszélgettünk is vele, nagyon aranyos angol lány volt, mikor megtaláltuk a keresett járművet, felszálltunk rá és nyolc megálló múlva leszálltunk, két helyen lehetett elhagyni az aluljárót, mi persze, hogy rossz irányba mentünk :DDD. Mikor felértünk megkérdeztünk két nőt aki mellettünk állt. Nem tudtak segíteni, mert két napja voltak a városba, tudatlanul indultunk meg előre és reménykedtünk, hogy meglesz a szállásunk. Csak bolyogtunk az utcán majd láttunk egy férfit, segítséget kértünk tőle, de szerencsénkre ő csak egy napja volt itt :DDDD Adott egy térképet de nem láttuk azt az utcát ahova mennünk kéne, elmentünk egy utca és egy park mellett majd mikor az utca végére értünk akkor nem tudtuk, hogy merre tovább. Leszólítottam egy nőt, aki nem tudott angolul de mondta, hogy menjünk vele a kollégája tud. Követtük őt egy étterembe majd a kollégájának elmondtuk, hogy hová is szeretnénk menni, elővette a telefonját és GPS segítségével megmutatta merre is menjünk, mint kiderült eljöttünk az utca mellett ahová mennünk kellett volna. :DDDD Nagy nehezen megtaláltuk a hotelt és bejelentkeztünk, felmentünk a szobánkba, ahol négy emeletes ágy volt és bent emberek. Tudtuk, hogy lesznek szobatársaink, zárható szekrénye volt mindenkinek így nem volt semmi baj. Második nap, a koncert napja volt. Elmentünk bevásárolni valami ételt, miután ebédeltünk, elkezdtük öltözni é elindultunk a helyszínre, metróval kellett menni majd egy parknál kötöttünk ki, kétszer sétáltunk körbe a parkot mikor agy nehezen megtaláltuk az utcát, végig mentünk rajta majd láttunk egy hatalmas lány csapatot és akkor tudtuk, hogy odaértünk. Beálltunk a sorba, ami hatalmas volt, három óra ácsorgás után végre megindult a sor, mindenki tolakodott és nyomorgott, mikor beértünk akkor megkértek minket , hogy álljunk arrébb, mert a jegyünkkel valami nem stimmel, mint kiderült levágtunk róla egy kódot. Egy srác elkérte tőlünk majd a gépen keresni kezdte a jegyünket, 15 perc után megunta és beengedett :DDDD Besétáltunk előre és az ötödik sorban álltunk, az elején egy Dj szórakoztatta a népet majd fél óra után előrementünk a második sorba és lekezdődött a koncert. Hatalmas élmény volt őt látni, egyszerűen felfoghatatlan, ahogy megláttam nem tudom miért de elsírtam magam, öröm könnyek voltak, hogy láthatom őt. Amikor a „U” girl került kiválasztásra akkor az előttem álló lányt hívták fel a színpadra, örültem neki, hogy neki sikerült, kicsit bántott de nem annyira, nekem már az is elég volt, hogy láthattam, halhattam őt. A koncert két órás volt, majd kimentünk és hazamentünk. Este beszélgettem a lakótársainkkal, akik nagyon jó fejek volt, reggel hétkor keltünk és elindultunk a pályaudvarra, fél óra várakozás után sikerült felszállni a buszra. Végül 22:30-kor értünk haza Budapestre. J Akkora élmény volt , hogy ezt sose felejtem el, nem tudom eléggé megköszönni a családomnak, hogy segítettek abban, hogy ez valóra válhasson, jövőre irány 1D koncert ha minden igaz akkor videót hamarosan láthatjátok, rész holnap ;)

xx.Fruzsi <3

3.Díj

Nagyon szépen köszönöm a díjat Jessinek :)

Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Tegyél fel 11 kérdést! 
• Küldd tovább 11 embernek! 

11 dolog magamról:

1.Szeretem a Retró zenéket.
2.Középiskolás vagyok.
3.Jövőre elkezdem tanulni a spanyol nyelvet.
4.Szeretem a régi(2000-2010) zenéket.
5.Megszállott Vámpírnaplók néző vagyok.
6.Imádom Ian Somerhaldert.
7.Sírtam amikor Damon meghalt az 5.évad végén.
8.Régen az volt az álmom, hogy olyan életet éljek , mint Miley Cyrus a Hannah Montana című sorozatba.
9.A blogötleteket a saját fantáziámból merítem.
10.Egyszer elszeretnék jutni Amerikába.
11.Szeretnék egy egész nyarat Amerikban vagy Angliában tölteni.

Válaszaim:
1.A kedvenc számom( ha zenére gondolsz) Austin Mahone-All I ever need 
2.A kedvenc csokim a törtmogyorós milka.
3.Ezt a blogot tavaly nyáron kezdtem el, de előtte volt már két blogom csak azokat töröltem, mert rossz volt az ötlet.
4.Az írásba vagyok tehetséges.
5.A születésnapom a kedvenc ünnepem.
6.Sok féle zenét meghallgatok kivéve Rockot és Punkot.
7.Samsung S3 mini.
8.Jelenleg két blogom van.
9.Nem olvasom a blogod, jobban szeretem azt ami angol és le van fordítva :)
10.Nem olvastam soha Leiner Laura egyik könyvét sem.
11.A tulipán a kedvenc virágom.

11.kérdésem:
1.Melyik az a dal ami régi és a mai napig a kedvenced?
2.Mi szerettél volna lenni kiskorodba?
3.Mi az életcélod?
4.Milyen egzotikus állatod volt eddig?
5.Szeretnél e tovább tanulni a középiskola/gimnázium után?
6.Milyen színű hajjal tudnád magad elképzelni?
7.Hány évesen voltál először szerelmes?
8.Mikor van a születésnapod?
9.Láttad e a Rossz szomszédság című filmet?
10.Melyik a kedvenc Disney hercegnőd?
11.Ha a szüleid bejelentenék, hogy elköltöztök abba az országba ahová nagyon kiszerettél volna menni mi lenne a válaszod?

11.blog aminek küldöm:
1.http://changemymindfanfichu.tumblr.com/fejezetek
2.http://afteraharrystylesfanfic.tumblr.com/
3.http://badandbritish-hun.tumblr.com/
4.http://unstable-hu.tumblr.com/
5.http://onedirectionfanfictionharrys.tumblr.com/
6.http://unexpectedfanfichu.tumblr.com/
7.http://hidden-harrystyles.tumblr.com/
8.http://friendzoninghu.tumblr.com/
(Nincs több olyan blog amit olvasok és szerintem megérdemelné a díjjat.)

~49.rész- Ismeretlen ismerős

Nos, szeretném ha ezt a kis monológot elolvasnátok, mindannyian. Már a 49.résznél járunk, el sem hiszem, ami azt jelenti, hogy ez az utolsó előtti rész az 1. évadból. :)

xx.Fruzsi <3

A nap sütött be az ablakomon ezzel felkeltve engem mesebeli álmomból, valahogy azt álmodtam, hogy én vagyok Csipkerózsika, nem kéne ennyi mesét néznem. Felültem és körbenéztem,megállt az órán a szemem és majdnem kiestek, már tizenegy óra van, nem hiszem el, hogy ennyit alszok. Kiszálltam az ágyból, kitártam az ablakomat amin bejött egy kis frissítő szellő, a laptopomhoz mentem, bekapcsoltam majd a Youtube-on bekapcsoltam a One Direction-nek a „Midnight Memories „ című albumát. Feltekertem a hangfalnak a hang erejét a leghangosabbra és ugrándozva mentem a gardróbomba. Nem tudom mi van ma velem, annyira fel vagyok pörögve, hogy az hihetetlen, nem is néztem mit veszek fel, amint kiértem a helyiségből láttam, hogy mik akadtak a kezembe. Fekete farmer sort, fehér ujjatlan felső, feketével rá volt írva „Live once” ,ehhez társult egy piros converse is. A hajamat kifésültem, leugráltam a konyhába, ismét nincs itthon senki, ezen meg sem lepődök, egy tálba öntöttem magamnak a kedvenc gabona pelyhemből, lelocsoltam azt tejjel majd egy kanál segítségével falatozni kezdtem. Ahogy végeztem, behelyeztem ezeket a tárgyakat a mosogatóba és ittam egy pohár narancs levet. Éppen a szobámba indultam, mikor a csengő fülsiketítő hangja jelezte, hogy jött valaki, megfordultam a tengelyem körül és kinyitottam a barna ajtót.
- Jó napot, én Florencia García-t keresem. – mosolygott rám egy 30 éveiben járó férfi.
- Én lennék, miben segíthetek? – mosolyogtam rá.
- Ez az öné, nyújtotta felém azt a hatalmas dobozt amint az imént emelt fel a földről. – Itt írja alá. – mutatott egy papírra, elnézést kértem, letettem a dobozt majd aláírtam neki a kért helyen. Elköszöntünk majd bezártam az ajtót én pedig a hatalmas dobozzal a kezemben indultam meg a  szobám felé. Fogalmam sincs, hogy mi lehet benne, kíváncsian nézegettem a dobozt és nem tudtam, hogy kinyissam e. Lehet, hogy bomba van benne, és a maffiózók nemsokára ide is érnek, hogy elejtsék a hullámat ahol soha senki nem találja meg. Tarkón vágtam magamat, mert tudom, hogy ez nem lehetséges, remegő kezekkel nyúltam a sötétlila dobozhoz, lassan levettem a tetejét és a papírt ami fedte azt, hogy mi van benne. A lélegzetem is elállt, nem akartam hinni a szemeimnek, nem tudom miért és kitől, de kedves gesztus. Egy hatalmas csokor rózsát találtam benne, a fele rózsaszín, a másik fele pedig fehér volt, időm se lenne rá, hogy megszámoljam, hogy hány szál virágot kaptam, az biztos , hogy harmincnál több. Kivettem a növényeket, hogy vázába tegyem , ekkor kiesett belőle egy kis boríték, kezembe vettem és kibontottam, ebből talán megtudom, hogy ki küldte.

„Boldog Születésnapot a világ legszebb és legcsodálatosabb lányának, szeretlek szerelmem.
xx. Austin”

Az ütő is megállt bennem, hogyan is felejthettem el a születésnapomat? Gyorsan betettem a rózsákat egy nagy vázába, majd felnéztem twitterre. A követőim száma rohamosan megnőtt,már egymillió ember követ aminek én nagyon örülök, rengeteg értesítésem van, megnéztem egy párat és mindbe az van, hogy boldog születés kívánnak nekem a rajongóim,munka társak és egy- két sztár akit megismerhettem eddigi karrierem során. Amiket megnéztem arra válaszoltam és bekedveltem, pár üzenetre is válaszoltam, majd lezártam a készüléket és az ágyra dobtam, az albumon a kedvenc számom jött. Felálltam az ágyamra és ugrálni kezdtem rajta, miközben fülsiketítő hangommal együtt énekeltem A One Directionnal a „Best Song Ever” című számot. Az ajtóm kicsapódott és Cami rántott le magához.
- Boldog Születésnapot. – ölelt át szorosan. – Elmegyünk vásárolni aztán este megkapod az ajándékodat. – kacsintott rám, majd megfogott egy fekete táskát, beledobálta a fontos dolgokat, lekapcsolta a zenét, bezárta az ablakot és maga után húzva szaladtunk le a lépcsőn, felkapta a kocsi kulcsom és bezárta az ajtót majd a garázsba mentünk. Beültünk és a plázához mentünk, amint találtunk parkoló helyet, nem haboztunk, beálltam majd megrohamoztuk a boltokat. Caminak vettünk jó sok magas sarkút én pedig gazdagabb lettem három pár saruval és egy tornacipővel, a felsőkkel már én nem bírtam, rengeteget vettem, mint ahogy nadrágból is.
- Kell neked új fehérnemű. – mutatott az egyik kedvenc boltomra, nevetve megráztam a fejemet majd követtem, felém jött egy kosárral ami tele volt pakolva fehérneművel, betolt a próba fülkébe. Magamra rángattam a több féle színű, mintájú és anyagú ruha darabokat, mindegyik nagyon szép volt és tetszett, nem tudtam választani így az összesre rábólintottam.  Fizettünk majd elhagytuk ezt az üzletet is, húsz szatyorral beültünk egy kávézóba és miközben ittuk a forró italunkat, beszélgetni is volt időnk végre. - Mit tervezel estére? – nézett rám az asztal másik oldaláról.
- Gondoltam, hogy veled és a fiúkkal leszünk, elmegyünk bulizni vagy valami. – rántottam meg a vállam. – Nem kell nagy felhajtás. – mosolyogtam rá.
- Szerintem se, berúgunk és minden jó lesz. – nevetett.
- Azért csak mértékkel, egyikünk se szeretne másnap a címlapon virítani. – kacsintottam rá, az utolsó csepp kávét is megittuk, kifizettük majd beszálltunk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. Cam valamit nagyon pötyögött a telefonjába majd eltette mikor a házunk sarkánál voltunk, beparkoltam a garázsba majd kivettünk minden szatyrot és elindultunk befelé. Minden teljes sötétségben úszott majd felkapcsolták a lámpákat és rám hullott egy lufi eső, a konfetti ágyú is működésbe helyezte magát, így körülbelül több ezer konfetti zúdult az arcomba.
- Meglepetés. – bújtak elő a vendégeink, Toni és Zac rohantak felém, mögöttük pedig aput és Barbarát véltem elfedezni, köszöntem nekik majd Austin és Alex is megjelent. Barbara kivételével mindenki leült a nappaliban, egyszer csak mindenki egyszerre énekelni kezdte a „Happy Birthday” című dalt majd megláttam egy két emeletes tortát tizenkilenc gyertyával, letette elém az asztalra, tátott szájjal néztem körbe, a szemembe megjelent egy két könnycsepp, amiket hagytam, hogy lefolyjanak az arcomon.
- Kívánj valamit. – ugrált tapsikolva az öcsém, behunytam a szemem és elmondtam magamba a kívánságomat majd elfújtam a gyertyákat, megnéztem jobban a tortámat és egy kiskori kép volt rólam rajta, sötét lila volt és két masni is volt rajta marcipánból.
- Ajándékok. – pattant fel Zac, mosolyogva néztük ahogy Tonival az oldalán odasétál a TV-hez és felemel egy nagy lapot a földről. – Ez a tied, tőlünk. – nyújtotta felém, megfordítottam és egy tengerpart volt rajta ahol ott állunk mindannyian és rá volt írva, hogy „Happy Birthday Flo”.
- Nagyon szép, köszönöm. – adtam nekik egy- egy puszit majd a dohányzó asztalra helyeztem a papírt.
- Ezeket tőlem és Barbarától kapod, tudom, hogy milyen régóta szeretnél ilyeneket. – nyújtott felém apu két kis dobozkát, kibontottam őket és sikoltozva felálltam.
- Ez egy Michael Kors óra, köszönöm szépen. – öleltem meg mind a kettejüket, kinyitottam a másik dobozt is és abban volt egy karkötő amin Swarovski kövek voltak és alatta volt három repülő jegy is.
- Srácok, néztem végig a többieken, egy hónap múlva megyünk két hétre Madridba. – kiabáltam.
- Úr isten. –csatlakozott hozzám Cam is.
- Mi is megyünk, mindenki, csak gondoltam megviccellek, hogy elengedlek titeket négyen. – nevetett fel apu.
- Köszönöm szépen. – adtam nekik is puszit.
- Nincs mit, drágám. – simogatta meg a hátamat Barbara.
- Az én ajándékom az nem kézzel fogható, azt holnap kapod meg. – csókolt meg a barátom, mosolyogva bólintottam és átöleltem.
- Tessék, ez tőlem, de a szobádba nyisd majd ki, mert apu szív rohamot fog kapni ha meglátja. – kuncogott Cam.
- Hülye. – bokszoltam bele a vállába.
- Tessék kisasszony. – nyújtott felém egy zacskót, belenéztem és a kedvenc boltomból kaptam egy gyönyörű sötétkék fürdőruhát.
- Gyönyörű, köszi. – öleltem meg őt is.
- Haver, te meleg vagy? – fintorogva nézett végig a barátom Alexen.
- Akkor már rég rád mozdultam volna, Cami segített te eszes. – csapta tarkón.

Miután apuék elmentek úgy döntöttünk, hogy elmegyünk bulizni, a barátom és Alex átmentek Austinhoz készülődni, mi pedig fel mentünk, lezuhanyoztunk majd kiválasztottam magamnak egy szép kis koktél ruhát. Ujjatlan volt a mellem felső részénél volt vége, a derekamtól lefele barack színű volt és a combom közepéig ért, a felső része végig strassz köves volt, ehhez párosítottam a fehér sarum, amit ma vettem. Kivételesen rávettem magam, hogy kisminkeljem magam, persze csak szempilla spirált használtam és száj fényt. Mivel frufrum nincs mert egybenőtt a hajammal így megfogtam a hajam elülső két oldaláról tetszőleges mennyiséget és hátrafontam majd a két végét egy kis befőttes gumival egybefogtam. A hajamnak azt a  részét ami maradt azt kúppal begöndörítettem majd egy kis táskába beleraktam a tárcám, kulcsom és a mobilom.
- Kész vagy? – kopogtam be Cami szobájába.
- Aha. – nyitotta ki az ajtót, gyönyörűen festett, a pezsgő színű ruha volt rajta aminek hátul uszálya van ami a térdéig ér és az elöl lévő rész pedig a combja közepéig, a derekán egy fekete öv volt, ehhez fekete magas sarkút párosított és ugyan ilyen színű táskát. Lekapcsolta a villanyt a szobájába majd elindultunk lefele, az ajtóban ott álltak már a fiúk, rajtuk egyszerű farmer, Alexen fehér póló és arra fekete blézer, Austinon pedig egy fehér póló és arra egy piros blézer. Mind a ketten nagyon jól néztek ki.
- Gyönyörűek vagytok. – karolt belém Austin.
- Ti sem panaszkodhattok. – mondtuk egyszerre Camival, amire mindenki nevetni kezdett, hívtunk egy taxit majd a leghíresebb klub előtt álltunk meg, Austin fizetett majd beálltak a fiúk a sorba. Előttünk sok híresség várt a sorára és egyszerű emberek is voltak, mindenhol fotósok nyüzsögtek.
- Floren, boldog szülinapot. – ölelt át egy rég nem látott ismerős, akivel még a szakmám kezdetén ismerkedtem meg és az ő boltja az én kedvencem.
- Victoria, köszönöm. Fiúk, Cami, ő itt Victoria Secret. Vick ő itt a barátom Austin Mahone, a testvérem Camila García és az ő barátja Alex Constancino. – mutattam be őket egymásnak.
- Gyertek. – fogta meg a kezem, követtük, odament egy biztonságihoz és a férfi egyből engedett be minket . Ez a nő tud valamit, meg se szólalt és már bent is vagyunk, elköszönt tőlünk majd elindult a kanapékhoz. Mi a pulthoz mentünk, úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit, kezdésnek kértünk két kör Tequila-t majd vodka narancsot. Én már kezdtem érezni az alkohol hatását, ezért behúztam Austint a táncoló emberek közé, háttal voltam neki, a fenekem a férfiasságát érintette, egymáshoz simulva mozogtunk a  zene ütemére.
- Kimegyek a levegőre. – mondtam a barátomnak majd elindultam a kijárat fele, emberek tömkelege állt kint és szívta a cigarettáját vagy éppen csak ők is levegőzni jöttek, mert bent fülledt meleg van és sokan is vannak.
- Florencia? – állt elém egy fiú, valahonnan nagyon ismerős volt, de meg nem tudnám mondani, hogy honnan.
- Igen, bocsánat de te ki vagy? – kérdeztem tőle, a lehetőleg legkedvesebb hangnemben.
- Nem emlékszel rám? – kerekedtek ki a szemei.
- Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy ki vagy. – húztam el a szám.
- Madridból sem? – nézett rám reménykedően, jobban megvizsgáltam a fiút, haja zselézett, barna volt, szemei csoki barnák, mint a villám csapás úgy ütött belém a felismerés.
- Jorge? Jorge Balnco? – kérdeztem izgatottan.
- Igen, na végre, azt hittem már elfelejtettél. – nevetett majd megölelt.
- Ezer éve, basszus még az óvodába aztán általánosban. – szorítottam magamhoz erősen, Jorge volt az a fiú aki mindig mellettem állt, nagyon jó barátok lettünk, egyszer még kaptam is tőle egy csókot talán még 8 évesen. – Emlékszel amikor régen megpusziltál én meg szaladtam anyához? – dőltem neki az egyik autónak.
- Igen, aztán apukád meg leült belünk beszélgetni. Azt kérdezte tőlem, hogy „ Uram, mik a szándékai a lányommal? Házasság? Csak a házasok csókolóznak.” – utánozta aput, a végére már fuldokolva nevettem, e a sok régi emlék, olyan jól esik, hogy találkozhatok valakivel aki Madridi.
- Meg amikor elmentünk focizni és mindig lefogtad a kezem és húztál hátra, mert nem akartad, hogy a labdához érjek. – hoztam fel egy újabb régi élményt.
- Floren. – hallottam meg , ahogyan barátom a nevemet kiabálja.
- Itt vagyok. – emeltem fel a kezem.
- Na végre. Ő ki? – kérdezte tőlem, Jorge-ra mutatva, eléggé paraszt stílusa volt.
- Jorge Blanco vagyok, Flori-t még Madridban ismertem meg, egy óvodába és általánosba jártunk. –nyújtotta felé a kezét.
- Austin Mahone vagyok, Floren barátja. – fogtak kezet egymással.
- Flori, nem is mesélted. – nézett rám, „Flori” ez a néz visszhangzott a fejembe, anyu hívott így, csak ő hívott így mindig meg Jorge régen.
- Ne hívj így. – kérleltem.
- Jaj, el is felejtettem, ne haragudj. – ölelt át.
- Nem baj. – óvatosan eltoltam magamtól, nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni, bár ez így már most kínos volt.
- Itt a számom, most megyek, majd összefuthatunk valamikor. – adott át egy cetlit.
- Rendben, szia. – adtam neki két puszit majd elment, láttam Austinon, hogy legszívesebben kitekerné a fiú nyakát de nem tette amiért hálás voltam neki, ugyan akkor nem értem miért van felháborodva, bár lehet, hogy fordított esetben én is ugyan ezt tettem volna. Nem hagytam, hogy ez a kis semmi elrontsa a születésnapi bulimat így visszamentünk és megittunk még két Tequila-t majd újra táncolni kezdtünk, Cami és Alex már égen eltűntek, vagy táncolnak valahol vagy az alkohol hatására már rég otthon vannak és nyomják az ipart.

Megakartam fordulni az ágyba és véletlenül ráfeküdtem valakire, ijedtemben felugrottam az ágyból és felsikítottam, ekkor vettem észre, hogy hiba volt, a fejem őrülten fáj.
- Mi az? – morgolódott Austin.
- Nem tudtam, hogy te vagy az, megijedtem. – ültem le az ágyra. – Lemegyek gyógyszerért. – leindultam a lépcsőn majd a konyha szekrényből kivettem a fájdalom csillapítót és egy pohár víz kíséretében lenyeltem. A barátom is lebattyogott majd leült az asztalhoz. – Mi volt este? Annyira emlékszem, hogy bementünk, ittunk, táncoltunk , találkoztam Jorge-val és onnantól minden homályos.
- Igen, ittál egy keveset, de nem volt para, nem látott egy újságíró sem, gyorsan benyomtalak egy taxiba és jöttünk haza. Elég vicces voltál, mert mikor felhoztalak a szobádba akkor azt mondtad „ Tied vagyok te csődör”. – nevetett, még szerencse, hogy nem ittam semmit, mert akkor most kiköptem volna.
- De gáz. – temettem arcomat tenyereimbe, éreztem hogyan egész orcám lángba borul a szégyen miatt.
- Öltözz fel, megkapod az ajándékod. - fogta meg a kezem és elindultunk a szobám felé, felvettem egy rövidnadrágot, egy pólót és egy sima tornacipő, hajamat kifésültem majd arcot s fogat mostam. Mire végeztem Austin is fel volt öltözve, beültünk az autómba és ő vezetett, mert én eléggé fáradt voltam még hozzá. Egy tetováló szalon előtt álltunk meg, kiszálltunk majd bementünk. – sziasztok, Austin Mahone vagyok. Ő pedig a barátnőm Florencia García. – mutatkoztunk be a lánynak aki afféle „portás” volt.
- Ben már vár titeket, második ajtó jobbra. – nézte meg a számítógépet.
- Köszi. – mondtuk majd elindultunk a szoba felé, amint beértünk egy magas kigyúrt, szét tetovált srác állt előttünk aki maximum huszonöt éves lehetett. Bemutatkoztunk neki is majd Austin pár perc alatt lerajzolta, hogy mit is szeretne.
- Közös tetkó lesz, értem. – ült le a székébe. – Üljön ide valamelyikkőtök. – nézett rám és Austinra, a barátom volt az első, befeküdt a székbe és a csuklóját tartotta Ben felé. A gép hangos zaja ütötte meg fülemet és láttam ahogy elkészíti a kért feliratot, majd Austin felemeli a pólóját és a „V” vonala mellé egy „F” betűt csináltat. Miután befóliázták neki a csuklóját és a hasát, felállt majd én következtem, féltem, nem tudtam, hogy egy tetoválásom lesz, ez örökre fog szólni, nem gyere játék. Nagy levegő vétel után odanyújtottam a jobb csuklómat Bennek, aki habozás nélkül, lefertőtlenítette majd elkezdte a művet, pár perc alatt készen lettünk, alig fájt, majd én is felhúztam a pólómat és egy „A” betűt rajzolt. Nekem is megcsinálta azt, mint Austinnak, majd adott egy-egy krémet amivel kennünk kell és akkor gyorsan elfog múlni a sebesedés. Kifizette Austin majd beültünk az autóba, hazafelé vezető úton elolvastam, hogy mi is van a csuklómra írva „ I love you forever”, Austinnak is ugyan ez volt. Ez most már örökké össze köt minket, ha akarom, ha nem.
- Köszönöm szépen, ez nagyon romantikus, szeretlek. – csókoltam meg amint kiszálltunk az autóból.
- Gondoltam, hogy ezzel még inkább megpecsételem azt, hogy mi örökre együtt leszünk. – ölelt magához, annyira szeretem őt és sokan mondják, hogy egy tetoválást jól gondoljunk meg, mert megfogjuk bánni, én váltig állítom, hogy ezt sosem fogom megbánni, mert szeretem és az életemet adnám érte, nekem ő többet jelent, mint a világ. Ő az én életemet jelenti, ha ő nincs akkor én nem élek igazán.

Jorge Balnco: