~41.rész- Veszélyes

 

Arra keltem, hogy a nap lágyan simogatja az arcomat. Lassan nyitotta ki a szemem majd eszembe jutottak az éjszaka történtek. Mosolyra húztam számat és megfordultam. Ott feküdt ő. Hason, háta  kilátszott így láthatóvá téve kidolgozott hát izmait. Arca a párnába temetve. Olyan békés és nyugodt volt. Haja kesze - kuszán állt fején. Mosolyogva vizslattam végig minden szegletét amit a takaró felfedett. Én is hasra vágtam magam és úgy folytattam a kémlelést.
- Ne bámulj már. – fúrta arcát a párnába.
- Nem is bámullak. – kuncogtam fel.
- De. – fölém gurult és szemembe nézett.
- Olyan szépek a szemeid. – basszus ezt most hangosan kimondtam? Ő felkuncogott én pedig éreztem , hogy arcomat fokozatosan önti el a vér. Elakartam takarni az arcom de lefogta az egyik kezem majd felemelte az állam.
- Szeretem amikor így elpirulsz. Aranyos vagy. – lehelt egy lágy csókot ajkaimra. Legördült rólam és feje alá tette kezeit. Aww.. Isten, ilyenkor olyan szexi. – Örülsz, hogy ilyen helyes pasid van? – húzogatta a szemöldökét.
- Hülye. – nevettem és hozzávágtam a párnát. Felálltam és magam köré akartam tekerni a takarót, hogy eljussak a fürdőig de ő ezt is megakadályozta. Lerántotta rólam a takarót én pedig Éva kosztümbe ott álltam előtte. Kezeimmel egyből kényes testrészeimhez kaptam. Ő nevetve elém állt. Remélem nem kell mondanom, hogy ő is ruha nélkül volt.
- Most mit szégyenlősködsz? Láttalak már így egy párszor. – suttogta fülembe. a hideg is kirázott. Annyira hihetetlen, hogy még mindig megborzongok ha érzem leheletét a nyakam közelében.
- Ajj.. – morogtam és hozzábújtam. Addig se néz. Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem egyszer láttuk már egymást ruha nélkül de én akkor is szégyenlős vagyok. Amikor éreztem, hogy nemi szerve az enyémhez ér nyeltem egy nagyot. Fogalmam sincs miért de így van. – Zuhanyozni szeretnék. – dörmögtem mellkasába.
- Én is épp oda tartok. – simított végig karomon.
- Egyedül. – löktem meg a vállát játékosan.
- Na jó. – elengedett. Gyorsan megfordultam.
- Hé. – néztem hátra miután rácsapott a fedetlen hátsó felemre. Mosolygott majd visszaugrott az ágyba. Becsuktam magam mögött az ajtót majd megnyitottam a kádba a vizet. Hajamat felkontyoltam majd belenéztem a tükörbe. Ez az a lány aki valójában vagyok. Nem volt karikás a szemem se meggyötört az arcom. Boldognak látszottam és annak is éreztem magam. Bemásztam a kádba és élveztem ahogyan a meleg víz ellepi testem minden egyes szegletét. Megdörzsöltem bőrömet a tus fürdővel majd miután lemostam a törölközőt a kezembe véve töröltem meg felsőtestem. Egyik lábamat a kád szélére emeltem addig amíg szárazra nem töröltem majd a másikkal is megtettem ezt.
- Basszus. Kint maradt a ruhám. – csaptam a homlokomra. Kinyitottam az ajtót majd Austin felém kapta a fejét.
- Hmm.. – mosolygott. Mosolyogva megforgattam a szemem majd kivettem egy fehérnemű szettet,rövid nadrágot és egy pólót. Visszasurrantam a gőzben álló helyiségbe és felkaptam magamra a puha anyagokat. Hajamon átszántottam fésűvel majd megmostam arcomat és a fogaimat. Egy utolsó pillantást vetettem magamra a tükörbe majd visszasiettem barátomhoz. Amíg ő foglalta el az én helyem a fürdőbe addig én gondoltam készítek valami reggelit. Mielőtt lementem volna a lépcsőn benéztem a fiúkhoz. Ők még aludtak. Hány óra lehet? Lesiettem a nappaliba és akkor vettem észre, hogy még csak kilenc óra. Ahhoz képest, hogy este sokáig fent voltunk és elég korán keltem egész fitt vagyok. Betipegtem a konyhába és elvettem egy serpenyőt. Kivettem a hűtőből az alapanyagokat és nekiálltam a tojás rántottának. A sonkát megpirítottam majd hozzáöntöttem a felvert tojást. Addig kotortam össze vissza míg kész nem lett. Elzártam a gázt és megterítettem. Mindenkinek csináltam kakaót és kitettem tányérra a kész ételt és reszeltem rá sajtot is. Végszóra szaladt le Toni nyomában Zacel. Egy öleléssel és puszival köszöntöttek. Leültek a helyükre és vártuk amíg csatlakoznak hozzánk a többiek ugyan is hallottam ahogy Austin hangosan nevet.
- Balfék vagy. – rohant be a konyhába nevetve a barátom.
- Mi ilyen vicces? – néztem rá értetlenül.
- A-al-alex kijött a szobából és simán hanyatt vágta magát. Cami a földön fekve röhög fent. – mutatott az emeletre. Engem is elkapott a nevető roham ahogy elképzeltem a helyzetet. A többiek is megérkeztek. Leültünk és elkezdtük a reggelit.
- Isteni . – ette meg az első falatot Austin. – Az én barát nőm. –adott egy puszit az arcomra amit egy mosollyal viszonoztam. Reggeli után leültünk a kanapéra és a reggeli műsorunkat néztük ami persze nem mást , mint a Spongebob. Ezt a mesét soha nem lehet megunni. Ahogy a kis sárga szivacs nevet attól nevetek fel én is. Mikor ennek vége szakadt leültünk társasozni. Alex nyert ezért Austin jól elverte. Persze nem élesbe csak hülyéskedtek. A vicces pillanatot barátom csörgő telefonja zavarta meg. Besiettem a konyhába és kezembe vettem a telefont. A kijelzőn lévő név miatt már a szőr felállt a hátamon és remegni kezdtem. Tudtam mit akar.
- A-Austin. – nyújtottam neki a telefont. Értetlenül nézett rám majd a telefonjára pillantott és a homlokomra kaptam tőle egy csókot ezután kiment a kertbe. Felmentem a szobámba és idegesen járkáltam fel s alá. Kinéztem az ablakon és láttam ahogyan a párom is ezt teszi.
- Miért én? – hallottam meg ideges hangját. Még pár percig beszélt majd kinyomta a telefont és a fűbe ült. Folytattam a bolyongást a szobámba. Már a hajamat téptem a várakozás miatt mikor nyílt az ajtóm.
- Mit akart? – támadtam le.
- Flo. – fogta meg a kezem. Ahogy a szemembe nézett, tudtam, hogy mit akar mondani.
- Ne,  azt hittem vége, hiszen nem hívott már három hete legalább. – rántottam ki kezem az övéből.
- Kicsim. – ölelt át hátulról. – Ennek sose lesz vége. Eddig nem volt olyan amihez kellettem és ma estére 11-re a határhoz kell mennem. Elég fontos ügyfél. – sóhajtott.
- De miért te? – akadtam ki.
- Azért, mert én az ilyenekre is kilettem képezve. – ült le az ágyamra és az ölébe vont.
- Akkor, ln is megyek veled. – fúrtam fejem a mellkasába.
- Nem. – tolt el magától. – Ez veszélyes. Ez nem olyan lesz, mint eddig. Akihez ma kell mennem az egy elég komoly ember. – húzta össze a szemöldökét.
- Nem érdekel. Veled akarok lenni. Nem bírnám ki ha valami bajod esne. – gördült ki egy könnycsepp a szememből.
- Héé.. Shhh… - törölte le majd magához húzott. – Nem tudlak meggyőzni azzal, hogy ne gyere ugye? – kérdezte.
- Nem. – vágtam rá egyből.
- Tudod, hogy nem örülök neki. Máskor nem túl nagy baj hisz azok kisebb dolgok, mint ez. – szorította meg erősen a kezem.
- Nem baj. – ráztam meg a  fejem. Hátradöntöttem az ágyon majd ráfeküdtem. Hajamat simogatta nekem pedig hírtelen eleredtek a könnyeim. Pólóját markolásztam mellkasánál és eláztattam könnyeimmel. Nyugtató szavakkal próbált meg csitítani de nem tudtam abbahagyni. Belehalnék ha akármi történne vele. Azért akarok ott lenni, mert ha történik valami olyan amikor ő nem figyel azt én látom és közbe tudnék avatkozni vagy segíteni akárhogyan. Akárhova kell mennie akármilyen veszélyes ember ellen én mindig menni fogok vele ha tetszik neki ha nem, mert nem fogom hagyni , hogy nélkülem menjen. Nem mondom, hogy megtudnám védeni hiszen semmi ilyesmire nem vagyok felkészítve se kiképezve. Soha életemben nem volt semmilyen balhém. Anyámék halálánál se tudtam segíteni, bár ott még csak 13 voltam. Most is csak 16 vagyok de mivel Austinnal már voltam ilyenen tudom mi zajlik ilyenkor. Azt mondta, hogy ez az ember más , mint a többi tehát veszélyesebb. Nem tagadom, megijedtem de nem mutatom ki a félelmem, bár most is sírok, de nem amiatt, mert félek ha nem azért, mert Austin féltem.
- Ne sírj már kicsim. – ölelt át még erősebben ahogy eddig tette.
- Féltelek. – szipogtam.
- Nem kell. Eddig se volt semmi probléma. Most se lesz. – feküdt fölém. Egy ideig csak egymás szemét vizslattuk. A könnyek az arcomon még mindig patakokban folytak. Közelebb hajolt és egy szenvedélyes csókot kaptam tőle. Átkaroltam nyakát míg a másik kezemmel a hajába túrtam.  feljebb húzta a pólómat és a derekamat simogatta. Vissza feküdt mellém majd meghallottam ahogy énekel. Jason Blunt-tól az I’ll be your man-t énekelte. Felé fordultam majd a csodás ének hangja hallatán mosolyra húzta a számat. felemelte kezét és letörölte könnyeimet. Eddig még csak kétszer hallottam énekelni de megtudnám szokni, hogy minden nap őt hallgassam. Imádom a hangját. Varázslatos és titokzatos, kicsit rekedtes és mély. A szám befejeztével megcsókolt majd magához húzott. Fejemet a nyakához raktam és állát a fejem búbjára helyezte.

Elaludhattam hiszen arra keltem, hogy valaki a hátamat simogatta. Tudtam ki az a valaki.
- Hány óra? – motyogtam.
- 5 óra. Én is most keltem tíz perce. – tolt el magától, hogy szemembe nézhessen. Nem sokára indulunk. – söpörte ki hajam a szememből. Vettem egy nagy levegőt majd kifújtam.

Zene

Az idő rohamosan telt. Háromnegyed tízkor kitártam a szekrényem ajtaját majd átöltöztem míg Austin is hazament, hogy felvegyen valami ruhát. Egy fekete cső farmert, szürke converset, a nadrághoz passzoló pólót, egy ugyan ilyen színű baseball sapkát és egy szürke pulcsit vettem fel. Lementem a nappaliba majd a ház előtt vártam Austint. A kocsi leparkolt a házunk előtt majd beültem. A pisztolyt a kesztyű tartóba tette majd elindultunk. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Érezhető volt a feszültség ami most uralta az autót. Tudtam, hogy ő is fél egy kicsit még ha nem is mondta. Mikor a határhoz kanyarodtunk a szívem hevesebben kezdett verni. Leállt az autó és még volt öt percünk 11-ig. A másik autó még nem volt itt.
- Tudod, hogy mit kell tenned. Ne mozdulj, ne szállj ki. Akármi történik ne szólalj meg és a legfontosabb, kihangsúlyozom, hogy soha ne szállj ki. – csókolt meg.
- Rendben. –suttogtam. A kocsi megérkezett. Austin kiszállt és a csomagtartóból kivette a táskát majd lecsukta az ajtaját. Ahogy egyre közeledett a férfihez a szívem a torkomban dobogott. Átadta a táskát és várt míg a pasas leellenőrzi. Tényleg veszélyesnek tűnt. Magas volt és eléggé izmos. Fekete zakóban volt és furcsa tekintete volt. Megnézte a táskát majd pár perc múlva a földre dobta.
- Ez kedvesebb. – mondta.
- Nekem ennyit adtak.  – vonta meg a vállát a barátom.
- Nem érdekel. Ennél többet kértem. – akadt ki.
- Most még is mit csináljak? – tette karba a kezeit Austin.
- Fizesd ki amit átutaltam a cuccért. – lépett hozzá közelebb. alig bírtam magammal. A levegőt halkan ám szaron kapkodtam. Nagyon aggódtam.
- Azt várhatja. – lépett bele a szó párbajba barna hajú barátom. Austin ne csináld könyörgöm. – dühöngtem magamba.
- Akkor. –nyúlt a zakójába és előrántotta a pisztolyát. Itt szinte megállt bennem az ütő. Austin hátra nyúlt a nadrágjához ám a  pisztolya nem volt ott. Ekkor jutott eszembe, hogy a kesztyű tartóban van.

A nyakánál fogva fordította magának háttal Austintés a pisztolyt a fejéhez téve indult meg a mellettünk lévő erdő felé. Az adrenalin túltengett bennem és halkan de gyorsan nyitottam ki a kis ajtót és kivettem belőle a fegyvert. Furcsa volt a kezembe fogni ám most ezzel nem törődtem. Amikor elhaladtak mellettem egy pillanatra megállt az ajtómnál és ekkor tudtam, hogy eljött az én időm. Kivágtam az ajtót és felé tartottam a pisztolyt.
- Nocsak. – nézett rám. – Ezt te se gondoltad komolyan. – nevetett fel.
- Dehogyis nem. Engedd el! -  fúrtam dühös tekintetemet az övébe.
- Ne csináld. – szólt Austin. Ránéztem és láttam a szemében a félelmet és a féltést.
- Hallgass a barátodra és tedd amit mond. Ha most ideadod azt a pisztolyt akkor elengedlek. Biztonságban elmehetsz egyedül. – hangsúlyozta ki az utolsó szót.
- Én meg majd el is hiszem. Nem hagyom őt itt. – kiabáltam.
- Nagyon hasonlítasz valakire. – váltott témát. Fogalmam sem volt kire gondol. – Hol voltál 2011 decemberén? – tette fel a kérdést.
- Miért válaszolnék? – köptem felé a szavakat.
- Válaszolj. Hol voltál? – üvöltött rám. 2011 december. - törtem a fejem majd hírtelen bevillant.
 - Melyik nap? – suttogtam.
- December 23. – bökte ki. Még is, hogy és?
- Itt voltam. Miamiba. – még mindig halk hangnemben beszéltem.
- Csak nem három felnőttel voltál és egy sikátorba ráncigáltak titeket majd a három felnőttet megölték? – kérdezte. A hangjában semmilyen érzést nem lehetett érezni.
- De. Az anyámmal és a testvérével meg annak férjével. – néztem Austinra. Belőle most a meglepődöttség és az értetlenség sugárzott.
- Teresa García lánya vagy? – fogta felém a  fegyvert. Honnan tudja? Ki ez az ember?
- Igen.
- Az a kis ringyó. Elhagyott, mert jött valami ficsúr akivel összeházasodott és terhes lett veled. – hangjában éreztem a haragot.
- Nem beszélhet így a szüleimről. – sziszegtem.
- De. Csak nem fájnak az emlékek? – tette , hogy vannak érzései. Remegtem a dühtől és a fájdalomtól ami a szívemet marcangolta. – Tudod mit? Elmondok neked valamit, hogy jobban fájjon. Én magam lőttem le anyádat. – nevetett. Felálltam és bevágtam magam mögött az ajtót. Hogy ideges voltam e? Persze, szívből gyűlölöm ezt az embert. Ő tette tönkre a családunkat. Elvette tőlünk azt a három embert aki fontos volt számunkra. Miatta szenvedtük hónapokon keresztül. Miatta történt minden rossz. A pokolba kívánom ezt az embert.
- Meg ne tedd. – kiáltott rám Austin. Tudta mit akarok és nem tévedett. Megakartam ölni az előttem álló öltönyös férfit. Akartam, hogy érezze azt a fájdalmat amit én akkor este. Én magam akartam golyót röpíteni a fejébe. – Hagyja abba. Ismerem őt és tényleg megölné magát azokért akiket maga megölt. – kelt ki magából barátom.
- Menj. –lökte felém Austin. – Ennek még nincs vége García. – kacsintott rám majd beszállt az autójába.
- Flo. – ölelt át Austin. Felém hajolt és megcsókolt. Éreztem a csókjában a féltést a fájdalmat és a szeretetet. Erősen tartott magához. Beültetett az autóba és a fegyvert visszahelyezte eredeti helyre majd ő is bepattant. A gázra lépett és minél gyorsabban akarta elhagyni ezt a helyet.

Amint hazaértünk felrohantam a  szobámba és az ágyra ültem. Magam elé bámultam és nem jöttek a várt könnyek. Annyit sírtam anyu miatt, hogy szerintem anyám már nem engedi, hogy több könnyet ejtsek miattuk.
- Kicsim. – ült le mellém és magához húzott.
- Ő volt az. – suttogtam magam elé.
- Meg fog érte bűnhődni. – ringatott akár egy kisbabát. Ledőlt velem az ágyra és olyan finoman simogatott , mint ha egy porcelán baba lennék és akármelyik percben összetörhetnék. – Büszke vagyok rád, hogy szembe mertél vele szállni . – puszilt bele a nyakamba.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyenhez merszem lenne. De te voltál az áldozat és ilyenkor nem gondolkodom ha nem egyből cselekedek. Nem hagyhattam, hogy téged is a szemem láttára öljenek meg. Főleg nem ő aki már elvette három szerettemet, nem hagyhattam, hogy pont ő vegyen el tőlem. – bújtam hozzá.
- Köszönöm. Szeretlek. – csókolta meg a homlokomat.
- Szeretlek Austin. – fúrtam fejem a mellkasába. Ez az ember nem úszta meg. Még nincs vége. Meg fogja bánni amit tett. Ha kell én magam teszek érte, hogy bűnhődjön. Nem érdekel, hogy eddig jó kislány voltam. Miután megtudtam mit tett csak arra tudtam gondolni, hogy meg akarom ölni vagy azt akarom, hogy a börtönben rohadjon meg élete végéig.

~40.rész-Modell

A napok rohamosan teltek. Barbarával és apuval még nem találkoztam. Mint ha az idő direkt azt akarná, hogy öregedjek és elszálljon minden. Tegnap kaptam egy hívást egy fotóstól. Ő az aki a focistákat fotózza. Megkért, hogy ma menjek arra a címre amit megadott és bent mondjam el a nevem. Belőlem akar modellt faragni. Nem is tudom. Úgy érzem nekem csak a foci van de ha egy profi fotós szerint meg van benne mind az ami egy modellhez kell akkor örömmel vállalom ezt is. Ott van Cristiano Ronaldo és David Backhem is fotómodell. Ronaldo a foci mellett a modellkedésre is szakít időt. Nem tudom, hogy egy ilyen helyre mit is kéne felvenni. Átrohantam Cami szobájába , mert ő tud segíteni. Régebben még Madridban modell volt.
- Cami!! – tártam ki az ajtaját.
- Hm? – fordult felém.
- Segíts. Nem tudom mit vegyek fel. – hadonásztam.
- Basszus… Ma megyünk. – lecsapta a laptopját és beviharzott a szobámba. Keresgélt a cuccaim között majd kivett egy farmert,fehér toppot, Lazac színű blézert és egy hozzá illő magas sarkút(!!!!!!!!) Keresett hozzá táskát is majd a kezembe nyomta őket. – Ezeket vedd fel. 10 perc és visszajövök. Felöltözök. – hagyta el a szobámat. Magamra rángattam a testvérem által kiválasztott szerelést. A cipővel szemeztem egy darabig majd nagy nehezen rávettem magam, hogy a lábamra húzzam. Beálltam a tükörbe és furcsa volt magas sarokban állni de tetszett. Mosolyogva bementem a fürdőbe. Átszántottam hajamon a fésűvel és nem tettem fel sminket. Elpakoltam a cuccokat amik fontosak majd átmentem a mellettem lévő szobába.
- Indulni kéne. – néztem az órámra.
- Mehetünk. – mosolygott Cami. Ő is egy hozzám hasonló cuccban volt. Ugyan az csak rajta kék kiadásban. Benéztünk Tonihoz majd azt vettem észre, hogy nincs a szobájába.
- Toni. – kiabáltam. – Toni. – mentem le a lépcsőn. Nem jött válasz. Hírtelen bepánikoltam. Nem tudtam mit tegyek hiszen eltűnt az öcsém.
- Gyere, menjünk. Barbarával van. – fogta meg a kezem. Nagy kő esett el a szívemről.
- Szólhattál volna. – néztem rá szúrós tekintettel. Beszálltunk az autómba majd gázt adva indultunk a megadott címre. egy hatalmas épület előtt parkoltam le. Bementünk és a pulthoz sétáltam.
- Jó napot. Florencia García vagyok. – diktáltam be a nevem.
- Szia. Joe már várja. A lifttel menjenek a harmadik emeletre ott balra a harmadik ajtó. – mosolygott.
- Rendben. Köszönjük. – ejtettem felé egy mosolyt majd jeleztem Caminak, hogy jöjjön. Felmentünk a lifttel a megadott emeletre és benyitottam a harmadik ajtón. Egy hatalmas fotóstúdió tárult elém.
- Szia. Josef Smith vagyok de szólítsatok csak Joenak. – állt elénk egy 20-23 éves fiú.
- Hello. Florencia García. – nyújtottam felé a jobbom.
- Szia. Camilla García. – ráztak kezet ők is.
- Camilla…téged már láttalak valamelyik spanyol lapban pózolni. Te is modell vagy? – kérdezte Joe.
- Régebben még Madridban az voltam. – helyeselte.
- Akkor, téged is megnézünk, hogy milyen vagy az itteni kamerák előtt. – mosolygott. – Menjetek be az első ajtón és onnan majd mondják mit kell tennetek. – indult meg a fekete fa ajtó felé. Kinyitotta nekünk majd három nővel találtuk magunkat szembe. Nekik is bemutatkoztunk. Clara a stylist, vállig érő barna haja, rikító kék szemek. Melissa a fodrász, hosszú szőke haj,zöld szem. Alexa a sminkes, mell alá érő barna haj,kék szem.

Miután mind a kettőnket kezelésbe vették. Egy új szerkóban, sminkben én mondtam, hogy rám nagyon keveset rakhatnak. A hajam göndören, Camié kontyba. Odasétáltunk Joehoz aki a vászonra állított engem és mondta, hogy engedjem el magam és csináljak amit szeretnék. Hát nem kellett sokáig győzködni. Cami direkt nevetettet így sok olyan fotó készült ami pillanatkép és éppen meghalok a nevetéstől. Mikor készen lettünk a testvérem jött majd közösen.

A képek nagyon jók lettek. Joe azt mondta, hogy ha lesz munka hív, mert szerinte erre termettünk. Hazamentünk és addigra már Toni és Barbara a nappaliban társasoztak. Már kulcsa is van?
- Sziasztok. – pattant fel az öcsém mellől.
- Hali. – mondtam flegmán és kisöcsémhez siettem. Csikizni kezdtem majd amikor a nevetése betöltötte az egész házat abbahagytam, hogy kapjon levegőt is.
- Toni, gyere. – elmegyünk Alexékkel sétálni. – fogta meg a kezét Cami.
- Megyek én is. – álltam fel.
- Most nem. Beszélnetek kell. – súgta nekem. Puffogva leültem a kanapéra. Megvártam míg elmennek majd Barbara bement a konyhába és főzött teát. Behozta és leült mellém.
- Nos, Flo, beszélnünk kéne. – kezdte halkan.
- Szerintem nem. – kortyoltam bele a teámba.
- Figyelj, tudom milyen nehéz lehet most neked. Édes anyukád nélkül nem ugyan az minden. Tudod én hat éves koromban elvesztettem az apukámat és öt éve a férjemet egy autó balesetben. - váltott szomorúbb hangnembe. Kicsit megsajnáltam, mert ő két embert vesztett el akik nagyon fontosak voltak a számára.
- Nem kell elmesélned ha nem szeretnéd. – lett kedvesebb a hangom.
- Elmondom, mert így talán elfogadsz és megismersz. Hol kezdjem? – vett egy nagy levegőt.
- Gyerekkorodtól? – kérdeztem félve. Ő bólintott majd belekezdett.
- New Yorkban születtem és van egy bátyám. Ott jártam iskolába,egyetemre. Apukám hat éves koromban elhunyt. Az utcán sétáltunk anyuval és apuval mikor valami állat fejbe lőtte őt. – gördült ki egy könnycsepp a szeméből. Megszorítottam a kezét, hogy jelezzem, hogy itt vagyok vele. – Előttem halt meg. Semmit nem értettem olyan kicsiként csak sírtam. – folytatta. – Aztán idővel amikor gimnáziumba mentem lett anyukámnak egy új élettársa. Először nem akartam elfogadni. Ugyan úgy gondolkodtam mint te. Aztán láttam, hogy anyukám majdnem olyan boldog mint édes apukám mellett aztán a barátját is megkedveltem és bár nem szólítottam apunak de nagyon sokat segített nekem mindenben. Az egyetemen megismertem egy fiút. Carlnak hívták. Kedves és segítőkész volt.  Elkezdtünk randizni és az egyetem végig vagy is 4 évig együtt voltunk de aztán elköltözünk ide. Nem beszéltünk három hónapig aztán egyszer csak egy hatalmas csokor rózsával és megkérte a kezem. Persze habozás nélkül igent mondtam. Ekkor voltam 25. életévemben. 32 voltam amikor teherbe estem. Éppen az orvoshoz tartottunk, hogy megnézzük a babánkat. Már tudtuk, hogy kisfiú lesz és két név között vacilláltunk. a férjem mindig is azt szerette volna ha Alexander lesz a fiú nevem én viszont Austint szerettem volna , mert apukám ezt a nevet viselte. Az orvosnál megtudtuk, hogy három hét és szülni fogok. Boldogan indultunk haza. Aztán az egyik kereszteződésben amikor nekünk volt zöld egy autó hatalmas gyorsasággal csapódott belénk. Arra keltem fel, hogy szirénáznak az autók. Kinyitottam a szemem és minden hol üvegszilánk volt. A férjemnek a felső teste a szélvédőn kívül volt. Ijedten kaptam a hasamhoz és vér tocsogott alattam. Lesokkolódtam és el is ájultam.

Két nap után felkeltem és az orvosok elmondták, hogy a férjem a helyszínen elhunyt és a gyermekünket is elvesztettem. Ezek után otthon ültem és a munkámba temetkeztem. Nem tudtam elfogadni, hogy ők már nincsenek többé. Aztán a munkám miatt megismerkedtem édesapáddal és most itt vagyunk. Amúgy amikor megismertem a barátaitokat elég furcsa volt, hogy pont Alex és Austin.  – fejezte be. Én csak kikerekedett szemekkel néztem. Szegény nő, mennyi dolgon ment keresztül. Elkapott a lelkiismeret-furdalás, hogy nem tudtam róla semmit még is eltaszítottam őt magamtól. Én is elmeséltem neki az életem. A végén már könnyes arccal ölelt magához. – Flo, én nem azt várom el, hogy anyunak hívj és nem is szeretném átvenni a mamátok szerepét , mert az képtelenség lenne. Annyit szeretnék csak, hogy fogadj el és legyünk jóban. – simogatta meg a kézfejem. Mosolyogva bólintottam majd ismét megöleltem. Épp ekkor jött be az ajtón mindenki. Cami felsikoltott az örömtől.
- Végre, végre. – szaladt hozzánk és kettőnk nyakába ugrott. Austin nevetve jött köszönni Barbarának és ezt a példát a többi fiú is követte.
- Nekem mennem kell. Holnap dolgozok. – adott mindenkinek egy-egy puszit. Majd beszélünk. – intett és kiment. Austin az ölébe húzott és finoman megcsókolt. Néztünk egy filmet majd a fiúkat elküldtük aludni. A barátainkkal mentünk a saját szobáinkba.
- Tudod, Barbara nagyon kedves nő. – ültem le az ágyamra.
- Nekem is annak tűnik. Mi volt a fotózáson? – érdeklődött. Elmeséltem neki a dolgokat majd mosolyogva pörgetett meg a levegőben. Szerintem ő jobban örült, mint én. Elmentem fürdeni majd ő is. Egy hírtelen ötlettől vezérelve felmásztam az ágyamra és ugrálni kezdtem rajta. Nevetve dőltem a párnáim közé majd kijött a barátom is egy boxerben. Nem tudom mi ütött belém de felpattantam és nyaka köré kulcsoltam a kezeimet majd heves csókolózásba kezdtünk. Az ágyhoz hátrált majd finoman lefektetett rá. Felém hajolt és úgy csókolt tovább. Éreztem amint kezei oldalamra vándorolnak és simogat. Lehúzta rólam a felső részem majd finom puszikkal hintette be hasam majd jött felfele. A nyakamnál elidőzött egy ideig aztán újra egymásra találtak ajkaink. Boxere szélébe akasztottam ujjaimat majd lehúztam róla. Ő is ezt tette az én fehér neműmmel.

 

Megettük és most én kezdeményeztem. Fogalmam sincs mi ütött belém de nem is bántam meg. Mellkasán feküdtem és a kockáit rajzolgattam körbe míg ő a hátamat simogatta.
- Annyira szeretlek. – néztem rá.
- Nem is tudod, hogy én mennyire. – csókolt meg majd betakart minket és szorosan ölelt megához, mint ha attól félt, hogy elfutok az éjszaka.










Flo ruhája a castingon:

~39.rész-Új családtag és hírnév?

 

2 hét múlva:
Cami és Alex hihetetlenül aranyosak együtt. A foci nagyon jól megy. Múlthéten volt egy országos verseny amin elsők lettünk. Én lőttem a legtöbb gólt. A döntőben 7-4-re nyertünk Kanada ellen. 5 gólt én és kettőt Cami rúgott. Ez mind szép és jó de azóta a fotósok és az újságírók a nyomunkban vannak. Mindent tudni akarnak a focista életemről. Azért vannak ennyire felcsigázva, mert ez egy női focicsapat. Ma se volt másképp. Gondoltuk lemegyünk a partra hiszen olyan jó idő van. Átöltöztünk és a gyerekekkel együtt beültünk az autómba. Kiszálltunk és kerestünk egy nagyobb helyet. Találtunk egy helyet ahol 6 napágy volt és napernyők. Camivel sprintelni kezdtünk. Pont leültem mielőtt egy kis cicababa foglalta volna el a helyet a barátnőivel. Testvéremmel lepacsiztunk majd bevártuk a mögöttünk lévőket. Elhelyezkedtünk és a fiúk már rohantak is be a vízbe.
- Gyönyörű napunk van ma. – dőltem hátra széken.
- Olyan nyugis. – kuncogott Cami. Élveztük ahogy a nap égeti a bőrünket. Már vagy 10 perce feküdhettünk amikor éreztem, hogy két vizes két nyúl alám és felemel. Kipattantak a szemeim.
- Austin. – kapszkodtam a  nyakába.
- Tegyél le. – hallottam meg testvérem sikítását. Ő is ugyan úgy járt mint én. A barátom térdig gázol a hideg óceánba.
- Nagy levegő. – mondta Austin majd lebukott velem a víz alá és fel. Nem volt időm levegőt venni így egy keveset nyeltem.
- Bazd meg. – köhögtem.
- Ne haragudj. Jól vagy? – vált tekintete aggódóvá.
- Majd nem megfulladtam. Idióta. – boxoltam a vállába majd felnevettem. Elnéztem Alexék irányába és Cami futott utána ki a partra. Austin lehelt egy lágycsókot az ajkaimra majd megpörgetett és úgy csókolt. Mind a ketten elestünk. Nevetve nyúltam utána és magamhoz húztam.
- Annyira szeretlek te bolond. – szorongatott meg.
- Én is. – simogattam mellkasát. Kimentünk a  homokba majd kezembe kaptam Tonit és beszaladtam vele a vízbe. Hangos nevető sikítással jelezte, hogy tetszik neki. Lebuktam vele a víz alá majd a hátamra vettem. Csatlakoztunk a  többiekhez. Megtörülköztünk és Cami elment kaját venni Alexel. Újra elhelyezkedtem a napozóágyon és lehunytam szemeimet. vártam, hogy a testem újra felmelegedjen. Közben gondolataimba mélyedtem. Austinnal olyanok vagyunk mint tűz és jég. Két örök ellenség. Mint a Vénusz és a Mars ez kétszemélyes harc. Ha ő jön én tuti megyek. S ha én csend ő biztos zaj. Totál ellentétek de tudom, hogy vonzzuk egymást és ez így jó. Hiszen úgy sem tudnék nem gondolni rá. A szerelmünk mely oly erős , mint a tenger hullámai.
- Hahó. – veregette meg a vállam Zac. Kinyitottam a szemem és megettem a lángosom. Utána még egy kicsit elvoltunk a vízbe majd elindultunk hazafele. Otthon minden nyugisnak tűnt. Leültünk a kanapéra majd apu hívott.
- Szia apu. – szóltam bele.
- Szia kicsim. Otthon vagytok? – kérdezte.
- Most értünk haza.
- Akkor jó, mert szeretnék nektek valakit bemutatni. 10 perc és ott vagyunk. –majd letette.
Kit akar nekünk bemutatni apu? Fogalmam sem volt róla, hiszen az üzlettársait nem mutatja be, mert ismerek már egy-kettőt.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott Cam.
- Valakit beakar mutatni. 10 perc és itt vannak. – bambultam magam elé.

 

Nyílt az ajtó és apu lépett be. Unottan néztem felé.
- Gyerekek. Beszeretném nektek mutatni Barbarát.- jelent meg egy nő mögötte. Igazán szép nő volt. 30-32 körüli lehetett. Gyönyörű barna haja melle alá ért és hullámos volt. Barna színben pompázó szemei voltak és szép alakja. Fogalmam sincs, hogy ő kicsoda. – Ők itt a két lányom. Camilla és Florencia. – jöttek oda.
- Szia. – ráztunk kezet.
- Ő itt Austin, Florencia barátja. – köszöntek egymásnak.
- Ő pedig Alex, Caminak a barátja. – ők is üdvözölték egymást. – A két zsivány. Toni a kisfiam és Zac pedig Austin öccse. –Barbara leguggolt a két fiúhoz és feléjük nyújtotta két kezét és a testvéreink nevetve kezet ráztak.
- Értem én, hogy most bemutattad mindenkinek. Nem akarok bunkó lenni de ön kicsoda? – néztem értetlenül Barbarára.
- Mond el inkább te. – nézett apánkra. Leültünk a kanapéra és kíváncsian vártuk apám sztoriát, hogy honnan ismeri ezt a gyönyörű nőt. Volt egy rossz előérzetem és a mellkasom szúrni kezdett de nem akartam senkinek sem mutatni.
- Nos. Barbarával már 1 hónapja randevúzunk és tegnap este óta egy párt alkotunk. – mondta lassan. Felkaptam a fejem és láttam, hogy kerüli apám a tekintetem. Miután felfogtam a dolgokat nem bírtam magammal.
- Hogy micsoda? –pattantam fel idegesen.
- Kicsim. – kapott utánam apu.
- Ne érj hozzám. – rántottam el a kezem. – Ezt hogy tehetted? Anyu meghalt és neked már is más barátnőd van. Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted. – szaladtam fel sírva a szobámba. Bevágtam az ajtót és az ágyamra dőltem. Még is hogyan képzelte? Az a nő akit feltétel nélkül és mindennél jobban szeretett elment és apu csak így túllépett rajta és Barbara karjaiban vigasztalódik. Nem akarom elhinni. Sosem fogok rá úgy tekinteni, mint anyára. Nem tudom elfogadni és nem is akarom. A könnyeim megállás nélkül hullottak le a párnámra.

Camilla szemszöge:

Lesokkolt a hír miszerint apánknak új barátnője van. Megkell hagyni csinos nő és nagyon szimpatikus. Flo idegesen rátámadott apánkra majd a szobájába rohant. Austin felpattant de elkaptam a karját.
- Hagyd most egyedül. – suttogtam. Bólintott majd visszaült.
- Cami, tudom, hogy a testvéred kiborult de megkell értenetek. – fogta meg a kezem.
- Nem haragszom rád. Én teljesen megértelek. Attól, hogy Teresa meghalt neked is kell valaki. Már régen történt. Vagy is nem annyira 4 éve. Ha szeretitek egymást hát legyen. Az érzéseinknek nem lehet parancsolni. – mondtam.
- Köszönöm. –ölelt meg apukám.
- Apu, hidd el, hogy Flo is megfog békélni. Kell neki egy kis idő, hogy ezt feldolgozza. Adjatok neki egy kis időt. – kérleltem őket.
- Ne aggódj Cami. Én nem akarok bele pofátlankodni az életetekbe. Szeretem apátokat és annyi időt adok amennyit szeretnétek. Nem szeretnék mást csak, hogy elfogadjatok. Nem akarom átvenni anyukáitok helyét. Erről szó sincs. – guggolt le elém.
- Köszönjük. – néztem rá hálás tekintettel.
- Viszont én most hazamegyek, mert ugye bár apukátok holnap megy el egy hétre konferenciára nekem pedig munkám van reggel. – elköszönt tőlünk majd apuval elmentek.
- Flo jól van? – ült le az ölembe Toni.
- Igen, nincs semmi baja. Holnapra már jobban lesz. – nyugtattam meg kistestvérem.
- Fel kéne mennem hozzá. – nézett a lépcső felé Austin.
- Haver, Cami mondta, hogy hagyjuk kicsit egyedül. Gondolkodni kell és lekell nyugodnia. – tette Alex a barátja vállára kezét.
- Maradnánk éjszakára. Én elalszok a vendégszobába. – fordult felém hírtelen Austin.
- Rendben. – felálltam és lefektetem a két kicsit majd Austinnal a vendégszoba felé indultunk. Ahogy elhaladtunk Flo szobája mellé hallatszott a keserves sírása. A szívem összeszorul ha arra gondolok, hogy most nem tudom megnyugtatnia de magány kell most neki. Kikell adni magából mindent, hogy holnap tiszta fejjel beszélni tudjak vele. Megágyaztam Austinnak majd egy jó éjt ölelés után távoztam a szobából. Alexel bementünk a szobámba majd lezuhanyozva és összefonódva aludtunk el.

Florencia szemszöge:

Csak sírtam és sírtam. Kivágódott az ablakom majd felkaptam a fejem. Nincs is szél. Körülnéztem a szobába és nem volt senki sehol. A frász jött rám. Az ablakhoz sétáltam majd becsuktam. Visszamásztam az ágyamra és magamhoz öleltem egy párnát,lábaimat felhúztam és úgy néztem a semmibe.
- Kicsim. – hallottam meg anyukám vékony hangját.
- Anyu. –suttogtam és körbe néztem. Az ablak előtt állt. Fehér ruhában és haja a vállára omlott.
- Tündérem. –ült le az ágyamra. – Tudod láttam, hogy ma mi történt. – fogta meg a kezem. Olyan valóságos volt. Éreztem az érintését.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velünk, veled. – néztem rá dühösen.
- Jajj kislányom. Tudod, hogy már 4 éve, hogy nem vagyok köztetek és apád tudom, hogy mindig is szeretett. Boldogan távoztam a másvilágra, mert körülöttem olyan emberek voltak akiket szeretek és ők is viszont. tudtam, hogy Cami,Toni és te biztonságban vagytok és nekem ez elég volt. Megkell értened apádat. Nem várhatod el tőle, hogy örökké egyedül éljen és magányos legyen öreg korában. Tudod, hogy az érzéseinken nem lehet parancsolni. Nézz magadra. Te se akartál beleszeretni Austinba most még is együtt vagytok és nem válltok el egymás mellől. – simított végig az arcomon.
- Nem tudom anyu. – bújtam hozzá.
- Gondold végig jól. Apád szereti azt a nőt. Láttam, hogy mit csinálnak és boldognak látszanak. Nekem az a legfontosabb, hogy ti boldogak legyetek. Nem azt kérem, hogy felejts el és ő legyen az új anyukád. – folytatta volna de közbevágtam.
- Ez sose történne meg. – szorítottam jobban magamhoz.
- Tudom. Csak annyit kérek, hogy fogadd el apád választottját. Aranyos nő. Mindent tud már az életetekről és hidd el neki se volt könnyű ha készen állsz rá beszéljétek meg és akkor mindent meg fogsz tudni. – nyomott egy puszit az arcomra.
- Szeretlek. – távolodtam el tőle.
- Én is. – és már csak azt láttam ahogyan köddé válik. Anyunak igaza van. Apu boldogsága nagyon fontos a számomra. Most már nyugodtan hajtottam fejem a párnámra és egy nagy levegővétel után lehunytam a szemeimet.

Austin szemszöge:

Miután Cami kiment az ajtónak dőltem és lecsúsztam mentén. Ott ültem és halottam ahogy a barátnőm keserves sírása betölti szobáját. Muszáj lett volna átmennem de nem tehetem. Egy tíz perc után már nem hallottam sírását. Gondoltam átmegyek és bebújok mellé. Halkan kinyitottam az ajtómat majd résnyire nyitottam az övét. Nem hittem a szememnek. Egy nővel ült az ágyon. Annyira valódi volt. Szellem volt. Ez biztos az anyukája. Eddig is hittem a szellemekbe , mert az én anyukám is meglátogatott minket már párszor. Mosolyogva csuktam vissza az ajtót és amikor már nem hallottam a suttogást újra benéztem. Senki nem volt bent csak a békésen alvó lány aki ellopta a szívem. Mosolyogva lépkedtem közelebb hozzá. Lehajoltam és néztem ahogy az arcán mosoly ül és az igazak álmát alussza.
- Vigyázz rá és szeressétek egymást. – jelent meg az ágyon Flo anyukája.
- Vigyázni fogok. Az életemnél is jobban. – néztem végig az alakon. Nagyon hasonlított Flora. Haja ugyanolyan színű és szemük is. Az arcuk is teljesen ugyan az csak az anyukáján jobban látszott, hogy már idősebb.
- Köszönöm Austin. Szia. – mosolyogott.
- Szia Teresa. – intettem neki.  Felemeltem a takarót és szerelmem mellé feküdtem. Magamhoz húztam. Érezhette, hogy én vagyok mellette, mert fordult is egyet és fejét a nyakamba fúrta kezét pedig mellemen pihentette. Átöleltem derekát és egy utolsó csókot hintettem homlokára majd lehunytam a szemem.



Barbara:

Olvassátok el!!!

Tudom, tudom, hoyg egy bunkó avgyok amiért csak most írok. Nem feljetettem el a blogot se titeket. Van egy másik blogom is amellett. Most tartok ott, hogy unagyennyi rész van ott is, mint itt. Úgy döntöttem, hogy hetente kétszer fogok hozni rész. Ide szerdán és szombaton. A másikra pedig hétfőn és csütörtökön. Így betudom hozni minden lemaradásom. Így van időm megírni mind a kettőre már előre pár részt és így egyszerűbb lesz. Muszáj volt így döntenem, mert a suli miatt az időm kevés. Remélem nem haragszotok rám. Nagyon szeretlek titeket :)) <333
Ha kedvetek van lessetek be a másik blogomba is: http://i-would-harry-styles-fanfiction.blogspot.hu/

xx. Fruzsi <333