2 hét múlva:
Cami és Alex hihetetlenül aranyosak együtt. A foci nagyon jól megy. Múlthéten volt egy országos verseny amin elsők lettünk. Én lőttem a legtöbb gólt. A döntőben 7-4-re nyertünk Kanada ellen. 5 gólt én és kettőt Cami rúgott. Ez mind szép és jó de azóta a fotósok és az újságírók a nyomunkban vannak. Mindent tudni akarnak a focista életemről. Azért vannak ennyire felcsigázva, mert ez egy női focicsapat. Ma se volt másképp. Gondoltuk lemegyünk a partra hiszen olyan jó idő van. Átöltöztünk és a gyerekekkel együtt beültünk az autómba. Kiszálltunk és kerestünk egy nagyobb helyet. Találtunk egy helyet ahol 6 napágy volt és napernyők. Camivel sprintelni kezdtünk. Pont leültem mielőtt egy kis cicababa foglalta volna el a helyet a barátnőivel. Testvéremmel lepacsiztunk majd bevártuk a mögöttünk lévőket. Elhelyezkedtünk és a fiúk már rohantak is be a vízbe.
- Gyönyörű napunk van ma. – dőltem hátra széken.
- Olyan nyugis. – kuncogott Cami. Élveztük ahogy a nap égeti a bőrünket. Már vagy 10 perce feküdhettünk amikor éreztem, hogy két vizes két nyúl alám és felemel. Kipattantak a szemeim.
- Austin. – kapszkodtam a nyakába.
- Tegyél le. – hallottam meg testvérem sikítását. Ő is ugyan úgy járt mint én. A barátom térdig gázol a hideg óceánba.
- Nagy levegő. – mondta Austin majd lebukott velem a víz alá és fel. Nem volt időm levegőt venni így egy keveset nyeltem.
- Bazd meg. – köhögtem.
- Ne haragudj. Jól vagy? – vált tekintete aggódóvá.
- Majd nem megfulladtam. Idióta. – boxoltam a vállába majd felnevettem. Elnéztem Alexék irányába és Cami futott utána ki a partra. Austin lehelt egy lágycsókot az ajkaimra majd megpörgetett és úgy csókolt. Mind a ketten elestünk. Nevetve nyúltam utána és magamhoz húztam.
- Annyira szeretlek te bolond. – szorongatott meg.
- Én is. – simogattam mellkasát. Kimentünk a homokba majd kezembe kaptam Tonit és beszaladtam vele a vízbe. Hangos nevető sikítással jelezte, hogy tetszik neki. Lebuktam vele a víz alá majd a hátamra vettem. Csatlakoztunk a többiekhez. Megtörülköztünk és Cami elment kaját venni Alexel. Újra elhelyezkedtem a napozóágyon és lehunytam szemeimet. vártam, hogy a testem újra felmelegedjen. Közben gondolataimba mélyedtem. Austinnal olyanok vagyunk mint tűz és jég. Két örök ellenség. Mint a Vénusz és a Mars ez kétszemélyes harc. Ha ő jön én tuti megyek. S ha én csend ő biztos zaj. Totál ellentétek de tudom, hogy vonzzuk egymást és ez így jó. Hiszen úgy sem tudnék nem gondolni rá. A szerelmünk mely oly erős , mint a tenger hullámai.
- Hahó. – veregette meg a vállam Zac. Kinyitottam a szemem és megettem a lángosom. Utána még egy kicsit elvoltunk a vízbe majd elindultunk hazafele. Otthon minden nyugisnak tűnt. Leültünk a kanapéra majd apu hívott.
- Szia apu. – szóltam bele.
- Szia kicsim. Otthon vagytok? – kérdezte.
- Most értünk haza.
- Akkor jó, mert szeretnék nektek valakit bemutatni. 10 perc és ott vagyunk. –majd letette.
Kit akar nekünk bemutatni apu? Fogalmam sem volt róla, hiszen az üzlettársait nem mutatja be, mert ismerek már egy-kettőt.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott Cam.
- Valakit beakar mutatni. 10 perc és itt vannak. – bambultam magam elé.
Cami és Alex hihetetlenül aranyosak együtt. A foci nagyon jól megy. Múlthéten volt egy országos verseny amin elsők lettünk. Én lőttem a legtöbb gólt. A döntőben 7-4-re nyertünk Kanada ellen. 5 gólt én és kettőt Cami rúgott. Ez mind szép és jó de azóta a fotósok és az újságírók a nyomunkban vannak. Mindent tudni akarnak a focista életemről. Azért vannak ennyire felcsigázva, mert ez egy női focicsapat. Ma se volt másképp. Gondoltuk lemegyünk a partra hiszen olyan jó idő van. Átöltöztünk és a gyerekekkel együtt beültünk az autómba. Kiszálltunk és kerestünk egy nagyobb helyet. Találtunk egy helyet ahol 6 napágy volt és napernyők. Camivel sprintelni kezdtünk. Pont leültem mielőtt egy kis cicababa foglalta volna el a helyet a barátnőivel. Testvéremmel lepacsiztunk majd bevártuk a mögöttünk lévőket. Elhelyezkedtünk és a fiúk már rohantak is be a vízbe.
- Gyönyörű napunk van ma. – dőltem hátra széken.
- Olyan nyugis. – kuncogott Cami. Élveztük ahogy a nap égeti a bőrünket. Már vagy 10 perce feküdhettünk amikor éreztem, hogy két vizes két nyúl alám és felemel. Kipattantak a szemeim.
- Austin. – kapszkodtam a nyakába.
- Tegyél le. – hallottam meg testvérem sikítását. Ő is ugyan úgy járt mint én. A barátom térdig gázol a hideg óceánba.
- Nagy levegő. – mondta Austin majd lebukott velem a víz alá és fel. Nem volt időm levegőt venni így egy keveset nyeltem.
- Bazd meg. – köhögtem.
- Ne haragudj. Jól vagy? – vált tekintete aggódóvá.
- Majd nem megfulladtam. Idióta. – boxoltam a vállába majd felnevettem. Elnéztem Alexék irányába és Cami futott utána ki a partra. Austin lehelt egy lágycsókot az ajkaimra majd megpörgetett és úgy csókolt. Mind a ketten elestünk. Nevetve nyúltam utána és magamhoz húztam.
- Annyira szeretlek te bolond. – szorongatott meg.
- Én is. – simogattam mellkasát. Kimentünk a homokba majd kezembe kaptam Tonit és beszaladtam vele a vízbe. Hangos nevető sikítással jelezte, hogy tetszik neki. Lebuktam vele a víz alá majd a hátamra vettem. Csatlakoztunk a többiekhez. Megtörülköztünk és Cami elment kaját venni Alexel. Újra elhelyezkedtem a napozóágyon és lehunytam szemeimet. vártam, hogy a testem újra felmelegedjen. Közben gondolataimba mélyedtem. Austinnal olyanok vagyunk mint tűz és jég. Két örök ellenség. Mint a Vénusz és a Mars ez kétszemélyes harc. Ha ő jön én tuti megyek. S ha én csend ő biztos zaj. Totál ellentétek de tudom, hogy vonzzuk egymást és ez így jó. Hiszen úgy sem tudnék nem gondolni rá. A szerelmünk mely oly erős , mint a tenger hullámai.
- Hahó. – veregette meg a vállam Zac. Kinyitottam a szemem és megettem a lángosom. Utána még egy kicsit elvoltunk a vízbe majd elindultunk hazafele. Otthon minden nyugisnak tűnt. Leültünk a kanapéra majd apu hívott.
- Szia apu. – szóltam bele.
- Szia kicsim. Otthon vagytok? – kérdezte.
- Most értünk haza.
- Akkor jó, mert szeretnék nektek valakit bemutatni. 10 perc és ott vagyunk. –majd letette.
Kit akar nekünk bemutatni apu? Fogalmam sem volt róla, hiszen az üzlettársait nem mutatja be, mert ismerek már egy-kettőt.
- Mit mondott? – kíváncsiskodott Cam.
- Valakit beakar mutatni. 10 perc és itt vannak. – bambultam magam elé.
- Gyerekek. Beszeretném nektek mutatni Barbarát.- jelent meg egy nő mögötte. Igazán szép nő volt. 30-32 körüli lehetett. Gyönyörű barna haja melle alá ért és hullámos volt. Barna színben pompázó szemei voltak és szép alakja. Fogalmam sincs, hogy ő kicsoda. – Ők itt a két lányom. Camilla és Florencia. – jöttek oda.
- Szia. – ráztunk kezet.
- Ő itt Austin, Florencia barátja. – köszöntek egymásnak.
- Ő pedig Alex, Caminak a barátja. – ők is üdvözölték egymást. – A két zsivány. Toni a kisfiam és Zac pedig Austin öccse. –Barbara leguggolt a két fiúhoz és feléjük nyújtotta két kezét és a testvéreink nevetve kezet ráztak.
- Értem én, hogy most bemutattad mindenkinek. Nem akarok bunkó lenni de ön kicsoda? – néztem értetlenül Barbarára.
- Mond el inkább te. – nézett apánkra. Leültünk a kanapéra és kíváncsian vártuk apám sztoriát, hogy honnan ismeri ezt a gyönyörű nőt. Volt egy rossz előérzetem és a mellkasom szúrni kezdett de nem akartam senkinek sem mutatni.
- Nos. Barbarával már 1 hónapja randevúzunk és tegnap este óta egy párt alkotunk. – mondta lassan. Felkaptam a fejem és láttam, hogy kerüli apám a tekintetem. Miután felfogtam a dolgokat nem bírtam magammal.
- Hogy micsoda? –pattantam fel idegesen.
- Kicsim. – kapott utánam apu.
- Ne érj hozzám. – rántottam el a kezem. – Ezt hogy tehetted? Anyu meghalt és neked már is más barátnőd van. Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted. – szaladtam fel sírva a szobámba. Bevágtam az ajtót és az ágyamra dőltem. Még is hogyan képzelte? Az a nő akit feltétel nélkül és mindennél jobban szeretett elment és apu csak így túllépett rajta és Barbara karjaiban vigasztalódik. Nem akarom elhinni. Sosem fogok rá úgy tekinteni, mint anyára. Nem tudom elfogadni és nem is akarom. A könnyeim megállás nélkül hullottak le a párnámra.
Camilla szemszöge:
Lesokkolt a hír miszerint apánknak új barátnője van. Megkell hagyni csinos nő és nagyon szimpatikus. Flo idegesen rátámadott apánkra majd a szobájába rohant. Austin felpattant de elkaptam a karját.
- Hagyd most egyedül. – suttogtam. Bólintott majd visszaült.
- Cami, tudom, hogy a testvéred kiborult de megkell értenetek. – fogta meg a kezem.
- Nem haragszom rád. Én teljesen megértelek. Attól, hogy Teresa meghalt neked is kell valaki. Már régen történt. Vagy is nem annyira 4 éve. Ha szeretitek egymást hát legyen. Az érzéseinknek nem lehet parancsolni. – mondtam.
- Köszönöm. –ölelt meg apukám.
- Apu, hidd el, hogy Flo is megfog békélni. Kell neki egy kis idő, hogy ezt feldolgozza. Adjatok neki egy kis időt. – kérleltem őket.
- Ne aggódj Cami. Én nem akarok bele pofátlankodni az életetekbe. Szeretem apátokat és annyi időt adok amennyit szeretnétek. Nem szeretnék mást csak, hogy elfogadjatok. Nem akarom átvenni anyukáitok helyét. Erről szó sincs. – guggolt le elém.
- Köszönjük. – néztem rá hálás tekintettel.
- Viszont én most hazamegyek, mert ugye bár apukátok holnap megy el egy hétre konferenciára nekem pedig munkám van reggel. – elköszönt tőlünk majd apuval elmentek.
- Flo jól van? – ült le az ölembe Toni.
- Igen, nincs semmi baja. Holnapra már jobban lesz. – nyugtattam meg kistestvérem.
- Fel kéne mennem hozzá. – nézett a lépcső felé Austin.
- Haver, Cami mondta, hogy hagyjuk kicsit egyedül. Gondolkodni kell és lekell nyugodnia. – tette Alex a barátja vállára kezét.
- Maradnánk éjszakára. Én elalszok a vendégszobába. – fordult felém hírtelen Austin.
- Rendben. – felálltam és lefektetem a két kicsit majd Austinnal a vendégszoba felé indultunk. Ahogy elhaladtunk Flo szobája mellé hallatszott a keserves sírása. A szívem összeszorul ha arra gondolok, hogy most nem tudom megnyugtatnia de magány kell most neki. Kikell adni magából mindent, hogy holnap tiszta fejjel beszélni tudjak vele. Megágyaztam Austinnak majd egy jó éjt ölelés után távoztam a szobából. Alexel bementünk a szobámba majd lezuhanyozva és összefonódva aludtunk el.
Lesokkolt a hír miszerint apánknak új barátnője van. Megkell hagyni csinos nő és nagyon szimpatikus. Flo idegesen rátámadott apánkra majd a szobájába rohant. Austin felpattant de elkaptam a karját.
- Hagyd most egyedül. – suttogtam. Bólintott majd visszaült.
- Cami, tudom, hogy a testvéred kiborult de megkell értenetek. – fogta meg a kezem.
- Nem haragszom rád. Én teljesen megértelek. Attól, hogy Teresa meghalt neked is kell valaki. Már régen történt. Vagy is nem annyira 4 éve. Ha szeretitek egymást hát legyen. Az érzéseinknek nem lehet parancsolni. – mondtam.
- Köszönöm. –ölelt meg apukám.
- Apu, hidd el, hogy Flo is megfog békélni. Kell neki egy kis idő, hogy ezt feldolgozza. Adjatok neki egy kis időt. – kérleltem őket.
- Ne aggódj Cami. Én nem akarok bele pofátlankodni az életetekbe. Szeretem apátokat és annyi időt adok amennyit szeretnétek. Nem szeretnék mást csak, hogy elfogadjatok. Nem akarom átvenni anyukáitok helyét. Erről szó sincs. – guggolt le elém.
- Köszönjük. – néztem rá hálás tekintettel.
- Viszont én most hazamegyek, mert ugye bár apukátok holnap megy el egy hétre konferenciára nekem pedig munkám van reggel. – elköszönt tőlünk majd apuval elmentek.
- Flo jól van? – ült le az ölembe Toni.
- Igen, nincs semmi baja. Holnapra már jobban lesz. – nyugtattam meg kistestvérem.
- Fel kéne mennem hozzá. – nézett a lépcső felé Austin.
- Haver, Cami mondta, hogy hagyjuk kicsit egyedül. Gondolkodni kell és lekell nyugodnia. – tette Alex a barátja vállára kezét.
- Maradnánk éjszakára. Én elalszok a vendégszobába. – fordult felém hírtelen Austin.
- Rendben. – felálltam és lefektetem a két kicsit majd Austinnal a vendégszoba felé indultunk. Ahogy elhaladtunk Flo szobája mellé hallatszott a keserves sírása. A szívem összeszorul ha arra gondolok, hogy most nem tudom megnyugtatnia de magány kell most neki. Kikell adni magából mindent, hogy holnap tiszta fejjel beszélni tudjak vele. Megágyaztam Austinnak majd egy jó éjt ölelés után távoztam a szobából. Alexel bementünk a szobámba majd lezuhanyozva és összefonódva aludtunk el.
Florencia szemszöge:
Csak sírtam és sírtam. Kivágódott az ablakom majd felkaptam
a fejem. Nincs is szél. Körülnéztem a szobába és nem volt senki sehol. A frász
jött rám. Az ablakhoz sétáltam majd becsuktam. Visszamásztam az ágyamra és
magamhoz öleltem egy párnát,lábaimat felhúztam és úgy néztem a semmibe.- Kicsim. – hallottam meg anyukám vékony hangját.
- Anyu. –suttogtam és körbe néztem. Az ablak előtt állt. Fehér ruhában és haja a vállára omlott.
- Tündérem. –ült le az ágyamra. – Tudod láttam, hogy ma mi történt. – fogta meg a kezem. Olyan valóságos volt. Éreztem az érintését.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt tette velünk, veled. – néztem rá dühösen.
- Jajj kislányom. Tudod, hogy már 4 éve, hogy nem vagyok köztetek és apád tudom, hogy mindig is szeretett. Boldogan távoztam a másvilágra, mert körülöttem olyan emberek voltak akiket szeretek és ők is viszont. tudtam, hogy Cami,Toni és te biztonságban vagytok és nekem ez elég volt. Megkell értened apádat. Nem várhatod el tőle, hogy örökké egyedül éljen és magányos legyen öreg korában. Tudod, hogy az érzéseinken nem lehet parancsolni. Nézz magadra. Te se akartál beleszeretni Austinba most még is együtt vagytok és nem válltok el egymás mellől. – simított végig az arcomon.
- Nem tudom anyu. – bújtam hozzá.
- Gondold végig jól. Apád szereti azt a nőt. Láttam, hogy mit csinálnak és boldognak látszanak. Nekem az a legfontosabb, hogy ti boldogak legyetek. Nem azt kérem, hogy felejts el és ő legyen az új anyukád. – folytatta volna de közbevágtam.
- Ez sose történne meg. – szorítottam jobban magamhoz.
- Tudom. Csak annyit kérek, hogy fogadd el apád választottját. Aranyos nő. Mindent tud már az életetekről és hidd el neki se volt könnyű ha készen állsz rá beszéljétek meg és akkor mindent meg fogsz tudni. – nyomott egy puszit az arcomra.
- Szeretlek. – távolodtam el tőle.
- Én is. – és már csak azt láttam ahogyan köddé válik. Anyunak igaza van. Apu boldogsága nagyon fontos a számomra. Most már nyugodtan hajtottam fejem a párnámra és egy nagy levegővétel után lehunytam a szemeimet.
Austin szemszöge:
Miután Cami kiment az ajtónak dőltem és lecsúsztam mentén.
Ott ültem és halottam ahogy a barátnőm keserves sírása betölti szobáját. Muszáj
lett volna átmennem de nem tehetem. Egy tíz perc után már nem hallottam
sírását. Gondoltam átmegyek és bebújok mellé. Halkan kinyitottam az ajtómat
majd résnyire nyitottam az övét. Nem hittem a szememnek. Egy nővel ült az
ágyon. Annyira valódi volt. Szellem volt. Ez biztos az anyukája. Eddig is
hittem a szellemekbe , mert az én anyukám is meglátogatott minket már párszor.
Mosolyogva csuktam vissza az ajtót és amikor már nem hallottam a suttogást újra
benéztem. Senki nem volt bent csak a békésen alvó lány aki ellopta a szívem.
Mosolyogva lépkedtem közelebb hozzá. Lehajoltam és néztem ahogy az arcán mosoly
ül és az igazak álmát alussza.- Vigyázz rá és szeressétek egymást. – jelent meg az ágyon Flo anyukája.
- Vigyázni fogok. Az életemnél is jobban. – néztem végig az alakon. Nagyon hasonlított Flora. Haja ugyanolyan színű és szemük is. Az arcuk is teljesen ugyan az csak az anyukáján jobban látszott, hogy már idősebb.
- Köszönöm Austin. Szia. – mosolyogott.
- Szia Teresa. – intettem neki. Felemeltem a takarót és szerelmem mellé feküdtem. Magamhoz húztam. Érezhette, hogy én vagyok mellette, mert fordult is egyet és fejét a nyakamba fúrta kezét pedig mellemen pihentette. Átöleltem derekát és egy utolsó csókot hintettem homlokára majd lehunytam a szemem.
Barbara:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése