Sziasztok.:) Van egy kis probléma, én szombaton egy hétre elutazom Londonba és nem tudok kint írni ezen a héten is azért nem tettem közzé bejegyzést mert pakoltam. Amit hazajöttem ígérem hogy hozok sok sok részt és ha szeretnétek akkor írok élmény beszámolót is :)) legyetek jók. Április 8.án jövök egy új résszel :*
Szeretek mindenkit, legyetek jók :*
xx.Fruzsi ♥
csütörtök, március 27, 2014
vasárnap, március 23, 2014
2.Díj :)
.png) |
| Köszönöm a díjat Lola Vass-nak! :) |
Szabályok:
-Rakd ki, hogy kitől van a díj!
-Írj magadról 11 dolgot!-Válaszolj 11 kérdésre!
-Írj 11 kérdést!
-Küld tovább 5 embernek!
Magamról:
1.Szeretek focizni.
2.Van egy nővérem.
3. Minden álmom , hogy híres legyek.
4.Szeretnék egyszer kijutni Miamiba és New York-ba.
5.Sötét lila a kedvenc színem.
6.Szeretem a chochapichot. (nem tudom, hogy kell írni :DD)
7.Imádom BP.-t , mert szerintem gyönyörű.
8.Laza és elegáns stílust képviselek sé bhordom is őket egyszerre.
9.Sportos lány vagyok.
10.Középiskolába járok.
11.Szeretnék egyszer találkozni a kedvenceimmel.
Válaszaim:
1. Mennyi időt bírsz ki csoki nélkül?
1-2 hetet :))
2. Mi az a 3 szó, ami leginkább jellemez?
Őszinte,barátságos,laza.
3. Mi dühít fel nagyon?
Ha kibeszélnek, hazudnak.
4. Mi az, amit nem bírsz ki sírás nélkül?
A Titanicot :')
5. Hány blogod van?
Kettő :)
6. Kecske vagy mókus?
Mókus :3
7. Kedvenc film?
Sok van :/ Kedves John, Éhezők Viadala 1,2. Levelek Júliának, Szerelem és becsület, Utolsó dal, Lol, Undercover.
8. Van twittered, facebookod, ask.fm-ed?
Igen mind a három :)
9. Miért azt választottad BFF-ednek, akit?
Mert benne megtaláltam mind azt ami egy legjobb barátnőben benne kell, hogy legyen :)
10. Mit utálsz?
Az étcsokit :D11. Hogyan jellemeznéd az álompasid?
Őszinte,vicces,jó fej, barátságos,jó képű, aranyos, törődő, önzetlen :)
Kérdéseim:
1.Szerelmes vagy?
2.Miből jött az ihleted?(A bloghoz.)
3.Kedvenc fagyi?
4.Melyik városban/faluban/községben élsz?
5.Voltál már valaha valemelyik híresség koncertjén?
6.Melyik ország a kedvenced?
7.Szereted a horror filmeket.? ( Ha nem, akkor miért vs. Ha igen, akkor miért?)
8.Általánosba/Középsuliba vagy Gimibe jársz?
9.Melyik az a sziget ahová szívesen kiutaznál?
10. Szereted a kakaót?
11. Directioner,Belieber,Rusher,Smiler,Lovatic vagy Mahomie vagy?
Akiknek küldöm:
1. http://www.unforgettable-fanfiction.blogspot.hu/
2. http://www.loveisdangerousjustinandevon.blogspot.hu/
3. http://www.ghostgirl0101.blogspot.hu/
4. http://www.latersbaaby.blogspot.hu/
5. http://www.let-me-change-you.blogspot.hu/
csütörtök, március 06, 2014
~43.rész- Elrabolva
1 hét telt el azóta, hogy nálam van a fegyver. Austinnal
felváltva kísérgetjük Camit és Alexet. Barbara hozzánk költözött így most már
hárommal több emberre kell vigyáznunk. Alig bírtam aludni valamit. Féle, hogy
bejön a házba vagy valaki elmegy és védtelen lesz. Barbarát már most
megszerettem. Nagyon kedves és törődő. Azt vettem észre, hogy már most úgy
tekint ránk, mint ha a sajátjai lennénk. Engem ez nem zavar ahogy láttam a
többieket sem. Cami, hát Cami. Két napja bejött a szobámba, hogy nézzem
mega twittert meg folyamatosan osztanak
egy videót. Rámentem és a testvérem volt a kamera előtt ahogy énekel. Úgy
tudtam, hogy nincs jó hangja de ezek szerint. Annyian küldték el híres
embereknek, hogy egy férfi fel is figyelt Camire és este 6-ra találkozik vele
ahová én is megyek. Annyira örülök a sikerének. Ahhoz képest, hogy úgy jöttünk
ide, hogy senkit nem ismertünk elég nagy lett az ismeretségünk. Nekem a foci
miatt és Caminek az éneklés miatt. Alex és Austin még nem is tudnak róla. Bár a
nővérem nekem sem mondta el, hogy ki az a férfi aki felfigyelt rá de hát kíváncsi
vagyok. Lassan közeledik az óra mutatója arra a pontra amikor indulnunk kell.
Felálltam és letusoltam. Felkaptam magamra egy fehér rövidnadrágot,lila
converset a cipőhöz passzoló blézert és alá egy szintén fehér toppot.
Kivasaltam a hajam és elpakoltam a táskámba. Vacilláltam rajta, hogy kell e a
fegyver vagy nem de úgy gondoltam, hogy biztos ami biztos így azt is a cuccaim
közé helyeztem. Bekopogtam a mellettem lévő szobámba ezzel jelezve, hogy én már
elkészültem. - Mehetünk. – állt elém teljes felszerelésbe. Haja hullámosan fedte vállait, szemei kihúzva, fekete rövidnadrágot,sárga pólót s cipőt viselt.
- Elmentünk. – szóltam a nappaliban ülőknek.
- Hova? – pattant fel Austin.
- Ne aggódj csak lenézünk a partra. – adtam egy puszit az arcára.
- Időben gyertek. – ölelt meg minket Barbara. Alex egy csókot hintett barátnője szájára majd megölelt. Felkaptam a kulcsokat a konyhapultról és bementünk a garázsba. Beültünk az autóba majd elindultunk. Volt még fél óránk odaérni így lassan hajtottam a part mentén míg el nem értünk egy hatalmas üvegépületig. Beálltam a parkolóba és besétáltunk az ajtón.
- Jó estét. Camilla García vagyok. – diktálta be a nevét amíg én az épület belső terét csodáltam. – Gyere. – fogta meg a kezem és elindultunk a lifthez. A hatodik emeletnél megálltunk és elindultunk jobbra majd Cami kopogott hármat az első ajtón mikor az kinyílt. Egy harminc év körüli barna hajú nő a kanapéhoz vezetett minket és felhívott valakit.
- Jön is. – mosolygott ránk majd a gép felé fordult. Nem kellett sokat várni, mert kattant a zár jelezve, hogy valaki bejött. Odakaptam a fejem és azt hittem, hogy lefordulok a székről. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy találkozom vele, bár apám miatt lett volna rá lehetőségem de én nem élek vissza az ilyenekkel majd ha az élet úgy hozza akkor összefutunk és hát az élet így hozta.
- Sziasztok. Usher vagyok. – fogott velünk kezet.
- Camilla García.
- Florencia García. – mutatkoztunk be.
- Cami, tudod, hogy twitteren több millió ember van és szerintem több ezren vagy tízezren tweeteltek nekem és sok hozzám hasonló embernek egy videót. Nem tudtam mi lehet így megnyitottam. Kirázott a hideg a hangodtól. Egyszerűen eszméletlen így vettem a bátorságot és a neved alapján tudtam kit kell hívni. Felhívtam az apukádat Tom Garcíát aki erről az egészről nem tud mint kiderült. Szeretném ha most itt a stúdióban elénekelnél akármilyen számot amit szeretnél és eldöntöm, hogy mi legyen. – mosolygott. Hűha, ha Usher mondja ezt akkor biztos nagy tehetséggel rendelkezik a barna hajú lány aki most hatalmas mosollyal csodálja az előtte ülő csillagot. Cami bólintott majd besétált az ajtón és felvette a fejhallgatót. Usher elmondta, hogy mit kell tennie meg a többi fontos dolog. Gondolhattam volna, hogy Justin Bieber egyik számát fogja énekelni hiszen neki nagy kedvence. Én is szeretem de én nem vagyok fanatikus rajongó. Miután befejezte Usher hatalmas mosollyal tapsolta meg amihez én is tapsoltam. Lehengerlő hangja volt. Furcsa, hogy együtt élek vele és a testvérem még se tudtam, hogy mire képes. A meglepődtem, nem is kicsit. Ezt az is mutatta, hogy kikerekedett szemekkel néztem az üveg másik oldalán álló lányra.
- Nos Camilla, nem kellett sokat gondolkodnom a döntésemen. szeretnék veled dolgozni és hatalmas sztárt faragni belőled. –csapta össze két tenyerét.
- Benne vagyok. – fogtak kezet. Cami felhívta aput és elmesélt neki mindent és apu nagyon büszke rá. Végül Usher bekapcsolta a laptopját és felment skypera. Pár másodperc múlva apu jelent meg a képernyőn. Megbeszéltek mindent majd apánk belegyezésével Cami aláírt egy három éves szerződést ami Usherhez köti. Mosolyogva köszöntünk el és elindultunk haza.
Austin szemszöge:
Nem tudtam hova mentek a lányok de aggódom értük hiszen egy gyilkos kint mászkál az utcán és Flo valamelyik szerettét vagy éppen a
barátnőmet szeretné eltenni láb alól. Annyi nyugtat, hogy Flonál ott fegyver de
nem szeretném, hogy használja. Nem akarom, hogy olyan legyen , mint én. Már egy
órája itthon kéne lennie Barbarának és a testvéreinknek de még nincsenek itt. Az
aggodalmam nagyobb lett és Alex nem értette miért járkálok már fel s alá a
nappaliban már lassan fél órája. A zsebembe nyúltam és tárcsáztam Barbarát. Nem
vette fel aztán kinyomta majd nem volt kapcsolható. Megpróbáltam öcsémet is
tárcsázni de kinyomta majd ő is elérhetetlenné vált. Toninál is ugyan ez volt.
Úgy gondolom , hogy eljött az idő, hogy mindent elmondjak Alexnek, mert ha
valami történt velük akkor elkell mennünk érte és ketten nem leszünk elegen a
feladathoz Floval.
- Haver, ülj le. Elfogok szédülni. – húzott a kanapéra Alex.
- Elkell mondanom valamit de ne akadj ki és ne ordítsd le a hajam. – figyelmeztettem.
- Komolynak hangzik. Mondjad. Várj, ugye Flo nem terhes? – kapott a szájához.
- Nem, ez teljesen más. – ráztam a fejem.
- Akkor mondjad. – sürgetett. Nagy levegőt vettem majd a legeslegelejéről elkezdte neki mesélni az én kis kettős életemet. Megállás nélkül mondtam neki mindent amit végig hallgatott bár néha lefehéredett arccal bámult rám. Féltem, hogy nem úgy fog reagálni ahogy szeretném, elfog küldeni és soha többet nem látom. Féltem, hogy ezzel elvesztem a legjobb barátom. Mikor a kis történetem végére értem amiben elmondtam MINDENT még azt is, hogy mi történt napokkal ezelőtt Floval és velem a fegyverekről a drogról. Nem számítottam arra a tettére amit cselekedett de jól esett, hogy mellettem áll. – Haver, nem örülök neki de mindenben melletted vagyok. – veregette meg a hátamat. Ekkor belépett Flo és Cami akik semmit sem sejtettek. Mosolyogva csókoltak meg minket majd leültek hozzánk. Ránéztem barátomra aki csak bólintott.
- Cami, tudnod kell valamit. – szorítottam meg barátnőm kezét.
- Flo terhes? – kapott a szájához.
- Alex ugyan ezt csinálta fél órával ezelőtt. – mosolyogtam. Neki is elmeséltem mindent és Flo először leesett állal nézte, hogy mi a fenét művelek majd beletörődött mindenbe.
- Te. Jó. Ég. – tagolta a szavakat majd megölelt engem és a testvérét is. – Előbb is elmondhattátok volna. Nem haragszom, bármi kell segítek. – nézett ránk felváltva.
- Miért mondtad el nekik? – nézett rám barátnőm. Na ez a nehezebb rész. Még is, hogyan mondjam el nekik, hogy a testvéreink és a nevelő anyukájuk egy órája nem jöttek haza pedig Barbara megígérte, hogy nem fognak késni.
- Barbara,Zac és Toni megígérték, hogy hazajönnek kilencre. De nem jöttek. Mindenkit hívtam de nem vették fel, kinyomtak aztán már kikapcsolták a telefont. – néztem a szemükbe.
- Az a gyilkos elvitte őket. – ugrott fel a kanapéról Flo majd az emeletre ment.
- Haver, ülj le. Elfogok szédülni. – húzott a kanapéra Alex.
- Elkell mondanom valamit de ne akadj ki és ne ordítsd le a hajam. – figyelmeztettem.
- Komolynak hangzik. Mondjad. Várj, ugye Flo nem terhes? – kapott a szájához.
- Nem, ez teljesen más. – ráztam a fejem.
- Akkor mondjad. – sürgetett. Nagy levegőt vettem majd a legeslegelejéről elkezdte neki mesélni az én kis kettős életemet. Megállás nélkül mondtam neki mindent amit végig hallgatott bár néha lefehéredett arccal bámult rám. Féltem, hogy nem úgy fog reagálni ahogy szeretném, elfog küldeni és soha többet nem látom. Féltem, hogy ezzel elvesztem a legjobb barátom. Mikor a kis történetem végére értem amiben elmondtam MINDENT még azt is, hogy mi történt napokkal ezelőtt Floval és velem a fegyverekről a drogról. Nem számítottam arra a tettére amit cselekedett de jól esett, hogy mellettem áll. – Haver, nem örülök neki de mindenben melletted vagyok. – veregette meg a hátamat. Ekkor belépett Flo és Cami akik semmit sem sejtettek. Mosolyogva csókoltak meg minket majd leültek hozzánk. Ránéztem barátomra aki csak bólintott.
- Cami, tudnod kell valamit. – szorítottam meg barátnőm kezét.
- Flo terhes? – kapott a szájához.
- Alex ugyan ezt csinálta fél órával ezelőtt. – mosolyogtam. Neki is elmeséltem mindent és Flo először leesett állal nézte, hogy mi a fenét művelek majd beletörődött mindenbe.
- Te. Jó. Ég. – tagolta a szavakat majd megölelt engem és a testvérét is. – Előbb is elmondhattátok volna. Nem haragszom, bármi kell segítek. – nézett ránk felváltva.
- Miért mondtad el nekik? – nézett rám barátnőm. Na ez a nehezebb rész. Még is, hogyan mondjam el nekik, hogy a testvéreink és a nevelő anyukájuk egy órája nem jöttek haza pedig Barbara megígérte, hogy nem fognak késni.
- Barbara,Zac és Toni megígérték, hogy hazajönnek kilencre. De nem jöttek. Mindenkit hívtam de nem vették fel, kinyomtak aztán már kikapcsolták a telefont. – néztem a szemükbe.
- Az a gyilkos elvitte őket. – ugrott fel a kanapéról Flo majd az emeletre ment.
Florencia szemszöge:
Nem tudom mit csinálok ha bántja őket. Nem gondolkodtam csak
cselekedtem. Felvettem egy fekete szerelést és a kapucnit a fejemre véve a
pisztolyt a nadrágomba rejtve indultam az ajtóm felé.
- Hé, nyugi. Gondolkozz. – állított meg Austin.
- Még is min? Mi lesz ha bajuk esik? – ültem le az ágyamra. Tehetetlen voltam.
- Nem lesz bajuk. Megtaláljuk őket. – ölelt meg. A stressz okozta könnyek lefolytak az arcomon.
- Tudom, hogy hol lehetnek. – tépte fel az ajtót Cami.
- Hol? – kiabáltam idegesen.
- Barbara házánál is lehetnek. – fogta meg a kezem. a reménység fellobbant bennem majd mindenkit elküldtünk, hogy felvegyen egy fekete cuccot. a fiúk átmentek Austinékhoz és pedig apám szobájába siettem. Kivettem a széfből a maradék egy pisztolyt és töltényeket raktam a zsebembe.
- Tedd el. Lehet kelleni fog. csak vész esetén használd. – dobtam Cami ágyára a fegyvert és a töltényeket.
- Rendben. –mondta rezzenéstelen arccal majd felvette a kapucnit és leszaladtunk a nappaliba. Kimentünk az ajtón és ekkor már ott állt a fekete terepjáró. Beszálltunk hátra és elmondtam a címet majd Austin a gázra lépett és száguldva haladt át az utcákon. a saroknál leparkoltunk majd megláttuk Barbara autóját.
- Én és Flo megyünk elől, ti gyertek mögöttünk. – mondta el a tervet Austin. Bólintva nyomtam le a kilincset ami a kertbe vezetett. Síri csend volt és csak egy fényt láttunk ami a hálóból jött. Egy kis lámpa éghetett. Odasiettem az ablakhoz és óvatosan benéztem. Mind a hárman a földön feküdtek és kívülről nézve nem volt semmi bajuk. Intettem a többieknek és lassan beléptünk a házba. Fegyverrel a kezünkbe néztünk be minden szobába majd a legutolsót berúgtam és senkis sehol csak három ember a földön. Testvéremhez futottam és óvatosan pofozgatta majd kinyitotta a szemét. Magamhoz öleltem majd átadtam Caminak. Alex felkeltette Barbarát majd az egyik karját átdobta nyaka mögött és úgy segített felállni a nőnek. Austin felvette a testvérét és kiindultunk a házból. A kert hátulsó részéről neszt hallottam.
- Barbara jól van? – kérdeztem.
- Igen. Már tudok menni. – vette le kezét Alexről. Austin átadta neki Zacet.
- Menjetek a kocsiba, szálljatok be és várjatok meg. Mindjárt megyünk. – dobta a kulcsot Alexnek. Bólintottak majd kifutottak. Austinra néztem majd a fegyvert magam elé tartva indultam hátra.
- Azt hittem sosem jöttök. Már unatkoztam. – hallottam meg ördögi kacaját. Felé emeltem a fegyvert és gondolkodás nélkül lábon lőttem amit hangos kiáltás követett. Kézen fogtam Austint és a kocsiig meg sem álltunk. Be se szálltam még de a barátom már padlógázt adott. Gyorsan becsuktam az ajtót és hazáig mentünk. Besiettünk és leraktuk a fiúkat a kanapéra. Még nem keltek fel. egyre jobban kezdtem pánikba esni.
- Mi történt? – kaptam a fejem Barbarára. Nem tudom, egy férfi jött és azt mondta a postás majd befogta a számat valamivel aztán semmire nem emlékszem. – mondta értetlenül. Őt is beavattuk mindenbe és nem kértük rá , hogy ne szóljon apának de ő megígérte, hogy halála után is őrzi a titkunkat. Nagyon hálás voltam neki így megöleltem.
- Flo? – szólt vékony hangján Toni.
- Jól vagy? – öleltem magamhoz.
- Igen, de mi történt? Barbie-nál voltunk és onnan semmire nem emlékszem. – nézett rám kétségbeesetten.
- Elaludtatok és elhoztalak titeket. – rögtönzött Barbara. Zac is felkelt és vele is az történ , mint az öcsémmel. Neki is elmondtuk a kitalált sztorit és bevették. Ők nem tudhatnak rólunk hiszen még kicsik és nem fognák fel vagy elmondanák vagy ami rosszabb, hogy ezzel őket is veszélybe sodorhatjuk. Miután elmondtam egy esti mesét a kicsiknek ők elaludtak én pedig leosontam a nappaliba. Megnyugtattuk Barbarát majd nagy nehezen felfogta, hogy mi is történt.
- Menjünk aludni. Hosszú napunk volt. – sóhajtott majd mindenkit megölelt és megajándékozott minket egy esti puszival majd az emeletre ment. Mi is követtük a példáját. Egy jól eső zuhany után befeküdtem az ágyba majd éreztem, hogy besüpped mellettem jelezve, hogy barátom is végzett az esti teendőivel. Felé fordultam.
- Szeretlek. – bújtam mellkasához.
- Örökké. – csókolt bele hajamba. Pár perc múlva már csak a szuszogása töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy mi tévő legyek. A mai este. Örülök, hogy a testvéreink nem emlékeznek, mert ennek nem szabadott volna megtörténni. Ők még kis gyerekek és nem kellett volna ilyenen keresztül menniük. Bele se merek gondolni, hogy mennyire nehéz lenne nekik ezt feldolgozni de nem emlékeznek szerencsére. Ez az egy dolog ami megnyugtatott és az, hogy meglőttem azt a szemétládát. Remélem ebből tanul, hogy nem félek tőle és bármikor készen állok arra, hogy ártsak neki ha ő is ezt teszi velem. Nem félek tőle csak féltem tőle a családom és a barátaimat. Van rá okom hiszen ő egy kegyetlen gyilkos akinek a börtönben lenne a helye vagy a pokolban.
- Hé, nyugi. Gondolkozz. – állított meg Austin.
- Még is min? Mi lesz ha bajuk esik? – ültem le az ágyamra. Tehetetlen voltam.
- Nem lesz bajuk. Megtaláljuk őket. – ölelt meg. A stressz okozta könnyek lefolytak az arcomon.
- Tudom, hogy hol lehetnek. – tépte fel az ajtót Cami.
- Hol? – kiabáltam idegesen.
- Barbara házánál is lehetnek. – fogta meg a kezem. a reménység fellobbant bennem majd mindenkit elküldtünk, hogy felvegyen egy fekete cuccot. a fiúk átmentek Austinékhoz és pedig apám szobájába siettem. Kivettem a széfből a maradék egy pisztolyt és töltényeket raktam a zsebembe.
- Tedd el. Lehet kelleni fog. csak vész esetén használd. – dobtam Cami ágyára a fegyvert és a töltényeket.
- Rendben. –mondta rezzenéstelen arccal majd felvette a kapucnit és leszaladtunk a nappaliba. Kimentünk az ajtón és ekkor már ott állt a fekete terepjáró. Beszálltunk hátra és elmondtam a címet majd Austin a gázra lépett és száguldva haladt át az utcákon. a saroknál leparkoltunk majd megláttuk Barbara autóját.
- Én és Flo megyünk elől, ti gyertek mögöttünk. – mondta el a tervet Austin. Bólintva nyomtam le a kilincset ami a kertbe vezetett. Síri csend volt és csak egy fényt láttunk ami a hálóból jött. Egy kis lámpa éghetett. Odasiettem az ablakhoz és óvatosan benéztem. Mind a hárman a földön feküdtek és kívülről nézve nem volt semmi bajuk. Intettem a többieknek és lassan beléptünk a házba. Fegyverrel a kezünkbe néztünk be minden szobába majd a legutolsót berúgtam és senkis sehol csak három ember a földön. Testvéremhez futottam és óvatosan pofozgatta majd kinyitotta a szemét. Magamhoz öleltem majd átadtam Caminak. Alex felkeltette Barbarát majd az egyik karját átdobta nyaka mögött és úgy segített felállni a nőnek. Austin felvette a testvérét és kiindultunk a házból. A kert hátulsó részéről neszt hallottam.
- Barbara jól van? – kérdeztem.
- Igen. Már tudok menni. – vette le kezét Alexről. Austin átadta neki Zacet.
- Menjetek a kocsiba, szálljatok be és várjatok meg. Mindjárt megyünk. – dobta a kulcsot Alexnek. Bólintottak majd kifutottak. Austinra néztem majd a fegyvert magam elé tartva indultam hátra.
- Azt hittem sosem jöttök. Már unatkoztam. – hallottam meg ördögi kacaját. Felé emeltem a fegyvert és gondolkodás nélkül lábon lőttem amit hangos kiáltás követett. Kézen fogtam Austint és a kocsiig meg sem álltunk. Be se szálltam még de a barátom már padlógázt adott. Gyorsan becsuktam az ajtót és hazáig mentünk. Besiettünk és leraktuk a fiúkat a kanapéra. Még nem keltek fel. egyre jobban kezdtem pánikba esni.
- Mi történt? – kaptam a fejem Barbarára. Nem tudom, egy férfi jött és azt mondta a postás majd befogta a számat valamivel aztán semmire nem emlékszem. – mondta értetlenül. Őt is beavattuk mindenbe és nem kértük rá , hogy ne szóljon apának de ő megígérte, hogy halála után is őrzi a titkunkat. Nagyon hálás voltam neki így megöleltem.
- Flo? – szólt vékony hangján Toni.
- Jól vagy? – öleltem magamhoz.
- Igen, de mi történt? Barbie-nál voltunk és onnan semmire nem emlékszem. – nézett rám kétségbeesetten.
- Elaludtatok és elhoztalak titeket. – rögtönzött Barbara. Zac is felkelt és vele is az történ , mint az öcsémmel. Neki is elmondtuk a kitalált sztorit és bevették. Ők nem tudhatnak rólunk hiszen még kicsik és nem fognák fel vagy elmondanák vagy ami rosszabb, hogy ezzel őket is veszélybe sodorhatjuk. Miután elmondtam egy esti mesét a kicsiknek ők elaludtak én pedig leosontam a nappaliba. Megnyugtattuk Barbarát majd nagy nehezen felfogta, hogy mi is történt.
- Menjünk aludni. Hosszú napunk volt. – sóhajtott majd mindenkit megölelt és megajándékozott minket egy esti puszival majd az emeletre ment. Mi is követtük a példáját. Egy jól eső zuhany után befeküdtem az ágyba majd éreztem, hogy besüpped mellettem jelezve, hogy barátom is végzett az esti teendőivel. Felé fordultam.
- Szeretlek. – bújtam mellkasához.
- Örökké. – csókolt bele hajamba. Pár perc múlva már csak a szuszogása töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy mi tévő legyek. A mai este. Örülök, hogy a testvéreink nem emlékeznek, mert ennek nem szabadott volna megtörténni. Ők még kis gyerekek és nem kellett volna ilyenen keresztül menniük. Bele se merek gondolni, hogy mennyire nehéz lenne nekik ezt feldolgozni de nem emlékeznek szerencsére. Ez az egy dolog ami megnyugtatott és az, hogy meglőttem azt a szemétládát. Remélem ebből tanul, hogy nem félek tőle és bármikor készen állok arra, hogy ártsak neki ha ő is ezt teszi velem. Nem félek tőle csak féltem tőle a családom és a barátaimat. Van rá okom hiszen ő egy kegyetlen gyilkos akinek a börtönben lenne a helye vagy a pokolban.
vasárnap, március 02, 2014
~42.rész- Az üzenet
Reggel nem voltam hajlandó kikelni az ágyból de muszáj volt
hiszen a hasam jelezte, hogy éhes. A barátom nem volt mellettem. Lassan
kikászálódtam a puha matracról és lefelé vettem az irányt. Finom illatok
szállingóztak a konyhából amitől görcsbe rándult a gyomrom.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem Camitől aki a serpenyővel egyen súlyozott.
- Éhes vagyok. – húzta el a száját. Mellette már egymásra volt rakva néhány palacsinta. Kiszedte a teflonból az utolsót is és az asztalra rakta. Levett két tányért, kakaó pórt és lekvárt. Öntött teát majd leült velem szemben. Mohón faltam fel az első darabot.
- Hm. Ez finom. – dicsértem meg.
- García vér. – nevetett fel.
- Többiek? – kérdeztem.
- Toni és Zac Barbarával. Austin meg Alex már egy órája átmentek Austinhoz. Majd este jönnek, mert megyünk bulizni. – rágta meg a tésztát.
-Öhm. Oké. – egyeztem bele. Nem sok kedvem volt bulizni a tegnapi után de nem zárkózhatok be kikell mozdulnom és kiszellőztetni a fejem. Kikapcsolódásként egy buli is megteszi. Megettem négy palacsintát és leültem a kanapéra.
- Te mit ülsz ott, mint egy fa darab? – süppedt be mellettem az ülőalkalmatosság.
- Ejtőzök. – amint ezt kimondtam egy böfögés hagyta el a szám. Egyből odakaptam a kezem de a testvérem ezt egy hangos nevetéssel követte. – Bocsi. – pirultam el.
- Nincs itthon senki. Azt csinálunk amit akarunk. Ide is hányhatunk. – még mindig nevetett.
- Kihagyom. – kuncogtam. – Mikor is indulunk? – érdeklődtem.
- Majd tízkor. Még csak kettő óra van. – nézett a fali órára.
- Menjünk a parkba focizni. – szaladtam fel a szobámba. Az idő , mint mindig most is kellemes volt. Sütött a nap és harminc fok volt. Lezuhanyoztam majd felkötöttem a hajam. Kivettem a mezem és a nadrágom. Felvettem egy zoknit és a stoplis cipőmet elraktam a táskámba. Amíg ki nem érünk terem cipőbe leszek. Elraktam még ásványvizet és törülközőt. A vállamra kaptam a táskámat és lementem a nappaliba. Cami nem sokkal később jött le. Ugyan abba a ruhába volt, mint én. Ő is terem cipőbe. A csengő zavart meg így lassan odamentem is kinyitottam.
- Hali. – köszönt Alex és bement.
- Szia szépség. – köszöntött egy csókkal a barátom.
- Szia. – öleltem meg. Végig néztem rajta és ő is foci cuccban volt. – Ti is jöttök? – indultam meg a nappali felé.
- Ki nem hagynánk. – vette le a vállamról a táskát és belerakta az ő cipőjét majd átvette tőlem. Elindultunk a park felé ahol páran meg is néztek minket. Jó hát ilyen időben általában nem focizni mennek az emberek ha nem le a partra. Viszont nekünk most ez a lazítás. A foci pályát elfoglalták.
- Most hol fogunk játszani? – tártam szét a karom.
- Velük. Ők egyel fölöttünk járnak. – indult befele Austin. Mindenki lepacsizott vele ahogy Alexel is mi meg csak álltunk.
- Te nem Florencia vagy? – jött hozzám egy fiú.
- De? – jó ez inkább kérdésnek hangzott.
- Tele van veled az újság. Örülök, hogy velünk fogsz játszani. Amúgy Tom vagyok. – adott két puszit.
- Azok a García testvérek? – szaladt hozzánk egy másik srác.
- Mi vagyunk. – válaszolt Cam.
- Velünk fogtok játszani? –állt mellénk egy másik.
- Srácok, hagyjátok a barát nőinket. Igen ők is játszanak velünk. – lépett mellém Austin.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem Camitől aki a serpenyővel egyen súlyozott.
- Éhes vagyok. – húzta el a száját. Mellette már egymásra volt rakva néhány palacsinta. Kiszedte a teflonból az utolsót is és az asztalra rakta. Levett két tányért, kakaó pórt és lekvárt. Öntött teát majd leült velem szemben. Mohón faltam fel az első darabot.
- Hm. Ez finom. – dicsértem meg.
- García vér. – nevetett fel.
- Többiek? – kérdeztem.
- Toni és Zac Barbarával. Austin meg Alex már egy órája átmentek Austinhoz. Majd este jönnek, mert megyünk bulizni. – rágta meg a tésztát.
-Öhm. Oké. – egyeztem bele. Nem sok kedvem volt bulizni a tegnapi után de nem zárkózhatok be kikell mozdulnom és kiszellőztetni a fejem. Kikapcsolódásként egy buli is megteszi. Megettem négy palacsintát és leültem a kanapéra.
- Te mit ülsz ott, mint egy fa darab? – süppedt be mellettem az ülőalkalmatosság.
- Ejtőzök. – amint ezt kimondtam egy böfögés hagyta el a szám. Egyből odakaptam a kezem de a testvérem ezt egy hangos nevetéssel követte. – Bocsi. – pirultam el.
- Nincs itthon senki. Azt csinálunk amit akarunk. Ide is hányhatunk. – még mindig nevetett.
- Kihagyom. – kuncogtam. – Mikor is indulunk? – érdeklődtem.
- Majd tízkor. Még csak kettő óra van. – nézett a fali órára.
- Menjünk a parkba focizni. – szaladtam fel a szobámba. Az idő , mint mindig most is kellemes volt. Sütött a nap és harminc fok volt. Lezuhanyoztam majd felkötöttem a hajam. Kivettem a mezem és a nadrágom. Felvettem egy zoknit és a stoplis cipőmet elraktam a táskámba. Amíg ki nem érünk terem cipőbe leszek. Elraktam még ásványvizet és törülközőt. A vállamra kaptam a táskámat és lementem a nappaliba. Cami nem sokkal később jött le. Ugyan abba a ruhába volt, mint én. Ő is terem cipőbe. A csengő zavart meg így lassan odamentem is kinyitottam.
- Hali. – köszönt Alex és bement.
- Szia szépség. – köszöntött egy csókkal a barátom.
- Szia. – öleltem meg. Végig néztem rajta és ő is foci cuccban volt. – Ti is jöttök? – indultam meg a nappali felé.
- Ki nem hagynánk. – vette le a vállamról a táskát és belerakta az ő cipőjét majd átvette tőlem. Elindultunk a park felé ahol páran meg is néztek minket. Jó hát ilyen időben általában nem focizni mennek az emberek ha nem le a partra. Viszont nekünk most ez a lazítás. A foci pályát elfoglalták.
- Most hol fogunk játszani? – tártam szét a karom.
- Velük. Ők egyel fölöttünk járnak. – indult befele Austin. Mindenki lepacsizott vele ahogy Alexel is mi meg csak álltunk.
- Te nem Florencia vagy? – jött hozzám egy fiú.
- De? – jó ez inkább kérdésnek hangzott.
- Tele van veled az újság. Örülök, hogy velünk fogsz játszani. Amúgy Tom vagyok. – adott két puszit.
- Azok a García testvérek? – szaladt hozzánk egy másik srác.
- Mi vagyunk. – válaszolt Cam.
- Velünk fogtok játszani? –állt mellénk egy másik.
- Srácok, hagyjátok a barát nőinket. Igen ők is játszanak velünk. – lépett mellém Austin.
- Sunyi vagy. – csípett az oldalamba a barátom. Kiöltöttem rá a nyelvem és visszaálltam. Austin kezdte, hátra passz, majd Caminek és belőtték. Ez így ment vagy másfél órán keresztül. Az állás végül a mi csapatunknak 5 gól Camiéknek 4. Átvettem a másik cipőmet majd elköszöntünk a többiektől.
- Jajj fiúk, sziasztok. – irritálta a fülemet ez a nyávogás. Éppen Tomtól köszöntem volna el de megfordultam. Ki gondolta volna, hogy ahol fiúk vannak oda jön a suli két lotyója.
- Ne már. Minek jött ide Ashley és a csatlósa? – mondta halkan Tom mire felnevettem.
- Austin. Nem is láttalak az év záró óta. – indult meg Ashley barátom felé.
- Pedig itthon vagyok. –rántott vállat.
- Nincs kedved ma este átjönni? – nyávogta. A kérdésétől az állam a padlót súrolta és a kezem ökölbe szorult. Alex megfogta a kezem és visszahúzott. Mindenki kussba nézte ahogy az ÉN barátomat elakarja csábítani ez a plasztik cica.
- Kihagyom. A barátnőmnél leszek. – biccentett felém Austin. Ashley felém fordult és egy lenéző tekintet után elindult felém. Még egyszer végig nézett rajtam majd felnevetett.
- Vele? Mit adhat ő amit én nem? – mutatott rám.
- Szeretetet. – horkantott fel Austin. Erre a mellettem álló srácok hurrogni kezdtek.
- Szivi, tudod egy lányhoz nem igazán illik a foci. Nézz rám. Tökéletes alakom van a hajam is mindig tökéletes és odáig vannak értem a srácok. – tette kezét a vállamra de én csak lesöpörtem onnan. Erre is mindenki „hú”-zni kezdett.
- Hát ennyi plasztika és zsír leszívás után mit vársz. Nem is vagy igazi. egy mű nő vagy. – nevettem ki.
- Eddig még senki nem szólt vissza Ashleynek. – jegyezte meg Tom.
- Addig kellesz majd Austinnak amíg nem talál nálad jobbat. – kacsintott rám. Tudtam, hogy nem mondd igazat hiszen Austin bebizonyította , hogy szeret. Olyan titkát tudom amit senki más. Minden nap velem van és segít amiben tud. Austinra néztem akinek a szemében most félelmet fedeztem fel. Ne értsetek félre. Nem olyat , hogy fél Ashleytől ha nem olyat, hogy azt hiszi hiszen ennek itt előttem. Fél, hogy elveszít.
- Ribanc vagy. – köptem felé a szavakat.
- Mit mondtál? – fordult felém.
- Talán süket vagy? – tettem karba a kezem. – A sok plasztika az oka. – kacsintottam rá.
- Na megállj csak. – indult vissza hozzám. – Remélem tudod, hogy ma reggel a barátocskád átjött hozzám és .. öm.. inkább nem részletezem. – kuncogott fel. Ismét hazudik, nem hittem neki egy percig sem. Az zavar, hogy ilyet feltételez Austinról. Lendült a kezem és hatalmasat csattant az arcán. – Hogy mered? – sziszegte. Nem válaszoltam csak egy gúnyos mosolyt küldtem felé. Éreztem, hogy ő is megütött. A szemem sarkából láttam ahogy Austin és Cami már mozdulni akart. Austint Tom fogta míg Camit Alex. Elborult az agyam. Utálom ha megütnek. A szüleim se ütöttek meg soha , mert nem volt rá okuk akkor ez a kis csitri sem üthet meg. Egyik kezemmel hajába kaptam és a fejét közel húztam az enyémhez. Hangosat sikoltott tettemre de nem érdekelt.
- Soha ne merj még egyszer kezet emelni rám. – mondtam majd ellöktem. Alig bírt megállni a magas sarkújában de Britney segített neki. Megfordultam és lepacsiztam Alexel. Éreztem ahogy meghúzzák a copfom és a földre kerülök. Rá ült a csípőmre és hajamat vette célba. Nem fogom magam hagyni így lelöktem magamról és a hajánál fogva húztam fel. – Semmi esélyed ellenem. – nevettem a képébe. – Megmondtam, hogy ne merj hozzám érni. Szerintem fogadd meg a tanácsom. – ismét ellöktem mire a többiek felnevettek.
- Ha még egyszer hozzá érsz tuti kitépem az össze póthajad. – mondta Cami.Austin közelebb sétált Ashleyhez majd megállt előtte.
- Nem tűröm el, hogy ezt csináld vele. Lányt nem fogok megütni. Még egy ilyen akció és rosszul jársz. – jött felém a barátom. Ashley a csatlósával együtt elhagyta a pályát majd mindenki lepacsizott velem és hazafele mentünk.
Ez a ruha valami csodálatos. Cami adta kölcsön a mai bulira.
Korál kék volt és a combom közepéig ért és a derekától lefele szélesedett
kifele. A mellemnél strassz kövek voltak. A hajam kivasalva hullott vállamra és
egy szempilla spirált használtunk csak a kisminkelésemhez. Magas sarkút most se
voltam hajlandó felvenni így egy fehér topánka takarja a lábujjaimat. Cami
mellettem áll és lélegzet elállítóan szép. Egy barack színű ruha van rajta.
Hasonló az enyémhez. Fehér topánka volt rajta is a haja pedig felvont
kontyolva.
- Készen vagytok? – jött be Austin mögötte pedig Alex.
- Azta. – tátotta el a száját Alex majd Camihez lépett. Aus is ugyan ezt tette csak ő felém.
- Csodálatosan nézel ki. – suttogta. Egy puszit adtam az arcára majd elindultunk a klubba. Az én autómmal mentünk. Austin nem iszik így ha én ittas állapotban lennék akkor visz minket haza. Hatalmas sor állt. Beakartam állni a sorba de egy fiú legelöl leszólított.
- Florencia García? – nézett rám. Bólintottam. – Egy híresség itt? – kérdezte. Nem gondolom magam híresnek és zavar, hogy ezt a szót használják rám.
- Csak bulizni jöttünk. – zártam le a témát.
- Gyertek elénk. – lépett hátrébb.
- Biztos? – kérdeztem.
- Ha kapok egy autógrammot és képet akkor igen. Megkapta amit kért és Camitól is kért egyet és a haverja is mind a kettőnktől így már be is jutottunk a klubba. Nagyon sokan voltak. Mindenhol fiatalak táncoltak vagy az alkoholtól dülöngéltek. Leültünk a pulthoz és kértem magamnak egy koktélt. Lehúztam majd Austinnal táncolni mentünk. A testvérem és a barátja már az elején eltűnt valahová. A testünk ritmusra mozgott majd a lassú számnál magához húzott és derekamra csúsztatta kezeit. Nyaka köré kulcsoltam enyémeket és homlokát az enyémnek döntötte. Mikor vége lett a számnak ittunk még egy koktélt.
- Elmegyek mosdóba. Mindjárt jövök. – hajoltam hozzá.
- Vigyázz magadra és siess. – csókolt meg. Elindultam a női szakasz felé de valaki behúzott egy ajtón. sikoltani akartam de a számat befogták. Maga felé fordított és egy férfi állt előttem. Körülnézett, hogy lát e minket valaki de sajnos nem volt senki se a folyóson.
- García? – kérdezte. Félve bólintottam. Mosolyra húzta a száját. – Üzenetet hoztam. – vált komollyá az arca. – Még nincs vége. A játszma most kezdődik. – mondta és kiment az ajtón. Tudtam kitől jött. Teljesen bepánikoltam. „A játszma elkezdődött”. Ezzel szerintem azt akarja érteni, hogy bántani fogja valamelyik szerettemet. Nem hagyhatom, hogy baja essen valakinek. Miattam van ez. A pasi felismert és mivel megakadályoztam a tervét miszerint megöli Austint így most én bűnhődöm. Mint anyám, aki hozzáment máshoz és szült két gyermeket ezért megölte anyámat. Visszasiettem barátomhoz aki látta, hogy valami nem stimmel velem.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Nem. – ráztam a fejem nemlegesen. – Keressük meg Camiéket és menjünk haza. – kérleltem. Szó nélkül felállt és kézen ragadott. Körbe mentünk a klubbon majd a kijáratnál megláttuk őket. Magunkkal húztuk barátinkat a kocsiba.
- Hova megyünk? – értetlenkedett Alex.
- Haza. Flo rosszul van. – mondta Austin és a gázra taposott.
- Készen vagytok? – jött be Austin mögötte pedig Alex.
- Azta. – tátotta el a száját Alex majd Camihez lépett. Aus is ugyan ezt tette csak ő felém.
- Csodálatosan nézel ki. – suttogta. Egy puszit adtam az arcára majd elindultunk a klubba. Az én autómmal mentünk. Austin nem iszik így ha én ittas állapotban lennék akkor visz minket haza. Hatalmas sor állt. Beakartam állni a sorba de egy fiú legelöl leszólított.
- Florencia García? – nézett rám. Bólintottam. – Egy híresség itt? – kérdezte. Nem gondolom magam híresnek és zavar, hogy ezt a szót használják rám.
- Csak bulizni jöttünk. – zártam le a témát.
- Gyertek elénk. – lépett hátrébb.
- Biztos? – kérdeztem.
- Ha kapok egy autógrammot és képet akkor igen. Megkapta amit kért és Camitól is kért egyet és a haverja is mind a kettőnktől így már be is jutottunk a klubba. Nagyon sokan voltak. Mindenhol fiatalak táncoltak vagy az alkoholtól dülöngéltek. Leültünk a pulthoz és kértem magamnak egy koktélt. Lehúztam majd Austinnal táncolni mentünk. A testvérem és a barátja már az elején eltűnt valahová. A testünk ritmusra mozgott majd a lassú számnál magához húzott és derekamra csúsztatta kezeit. Nyaka köré kulcsoltam enyémeket és homlokát az enyémnek döntötte. Mikor vége lett a számnak ittunk még egy koktélt.
- Elmegyek mosdóba. Mindjárt jövök. – hajoltam hozzá.
- Vigyázz magadra és siess. – csókolt meg. Elindultam a női szakasz felé de valaki behúzott egy ajtón. sikoltani akartam de a számat befogták. Maga felé fordított és egy férfi állt előttem. Körülnézett, hogy lát e minket valaki de sajnos nem volt senki se a folyóson.
- García? – kérdezte. Félve bólintottam. Mosolyra húzta a száját. – Üzenetet hoztam. – vált komollyá az arca. – Még nincs vége. A játszma most kezdődik. – mondta és kiment az ajtón. Tudtam kitől jött. Teljesen bepánikoltam. „A játszma elkezdődött”. Ezzel szerintem azt akarja érteni, hogy bántani fogja valamelyik szerettemet. Nem hagyhatom, hogy baja essen valakinek. Miattam van ez. A pasi felismert és mivel megakadályoztam a tervét miszerint megöli Austint így most én bűnhődöm. Mint anyám, aki hozzáment máshoz és szült két gyermeket ezért megölte anyámat. Visszasiettem barátomhoz aki látta, hogy valami nem stimmel velem.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Nem. – ráztam a fejem nemlegesen. – Keressük meg Camiéket és menjünk haza. – kérleltem. Szó nélkül felállt és kézen ragadott. Körbe mentünk a klubbon majd a kijáratnál megláttuk őket. Magunkkal húztuk barátinkat a kocsiba.
- Hova megyünk? – értetlenkedett Alex.
- Haza. Flo rosszul van. – mondta Austin és a gázra taposott.
Alex és Cami lefeküdtek így ketten maradtunk fent a
szobámba.
- Mi történt? – ült le az ágyra és magával húzott.
- Amikor kimentem mosdóba egy fickó behúzott egy folyosóra. Azt mondta, hogy egy üzenete van számomra. Azt kaptam, hogy még nincs vége. a játszma csak most kezdődik. Austin, ő volt aki megölte anyuékat. Most valakit bántani fog a szeretteim közül, mert nem hagytam, hogy megöljön téged. – sírtam. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Nem lesz baj. Ezentúl senki nem megy egyedül sehová. Megoldjuk kicsim, nem fog senkinek se baja esni. – nyugtatott. Reméltem, hogy így lesz de nagyon féltem. Nem akarok még több embert elveszíteni. Azt már nem élném túl. Szerencs, hogy apu nincs itthon így neki már nem lehet baja. Zac és Toni lement egy hétre Barbaráék családjával valami tóparti nyaralóba így ők is kipipálva. Mi négyen maradtunk. Tudtam mit kell tennem így felpattantam.
- Maradj itt. Fél perc és jövök. apu szobájába megyek. –néztem Austinra. Bementem az említett helyiségbe és elhúztam az egyik szekrényt. Megtaláltam amit kerestem. Elforgattam a kistekerhető tárgyat. Háromszor majd kinyílt. Kivette belőle a fekete bőrbe zárt fegyvert. A széfet visszazártam és visszamentem Austinhoz.
- Így már biztonságban leszünk. Neked is van és nekem is. Ha valami van lövünk. – emeltem fel a pisztolyt.
- Nem, nem. Nélkülem sehova nem mész. – ölelt át.
- Nem élhetek félelembe. Alex és Camivel mindig lesz valamelyikünk és már mind a ketten védettek vagyunk.
- Ez nekem nagyon nem tetszik de igazad van. –betettem a fiókom legaljára a fegyvert és befeküdtem barátom mellé. Kötelességemnek érzem megvédeni a családomat. Ha máshogy nem megy csak így akkor ez a helyes. Nem akarok ölni és nem is áll szándékomban de ha sor kerülne rá akkor meg kell tennem, hogy biztonságban tudhassak mindenkit aki fontos nekem. Nem fogom hagyni , hogy tönkretegye az életemet ez a gaz ember.
- Mi történt? – ült le az ágyra és magával húzott.
- Amikor kimentem mosdóba egy fickó behúzott egy folyosóra. Azt mondta, hogy egy üzenete van számomra. Azt kaptam, hogy még nincs vége. a játszma csak most kezdődik. Austin, ő volt aki megölte anyuékat. Most valakit bántani fog a szeretteim közül, mert nem hagytam, hogy megöljön téged. – sírtam. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Nem lesz baj. Ezentúl senki nem megy egyedül sehová. Megoldjuk kicsim, nem fog senkinek se baja esni. – nyugtatott. Reméltem, hogy így lesz de nagyon féltem. Nem akarok még több embert elveszíteni. Azt már nem élném túl. Szerencs, hogy apu nincs itthon így neki már nem lehet baja. Zac és Toni lement egy hétre Barbaráék családjával valami tóparti nyaralóba így ők is kipipálva. Mi négyen maradtunk. Tudtam mit kell tennem így felpattantam.
- Maradj itt. Fél perc és jövök. apu szobájába megyek. –néztem Austinra. Bementem az említett helyiségbe és elhúztam az egyik szekrényt. Megtaláltam amit kerestem. Elforgattam a kistekerhető tárgyat. Háromszor majd kinyílt. Kivette belőle a fekete bőrbe zárt fegyvert. A széfet visszazártam és visszamentem Austinhoz.
- Így már biztonságban leszünk. Neked is van és nekem is. Ha valami van lövünk. – emeltem fel a pisztolyt.
- Nem, nem. Nélkülem sehova nem mész. – ölelt át.
- Nem élhetek félelembe. Alex és Camivel mindig lesz valamelyikünk és már mind a ketten védettek vagyunk.
- Ez nekem nagyon nem tetszik de igazad van. –betettem a fiókom legaljára a fegyvert és befeküdtem barátom mellé. Kötelességemnek érzem megvédeni a családomat. Ha máshogy nem megy csak így akkor ez a helyes. Nem akarok ölni és nem is áll szándékomban de ha sor kerülne rá akkor meg kell tennem, hogy biztonságban tudhassak mindenkit aki fontos nekem. Nem fogom hagyni , hogy tönkretegye az életemet ez a gaz ember.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)