~43.rész- Elrabolva

 

 

1 hét telt el azóta, hogy nálam van a fegyver. Austinnal felváltva kísérgetjük Camit és Alexet. Barbara hozzánk költözött így most már hárommal több emberre kell vigyáznunk. Alig bírtam aludni valamit. Féle, hogy bejön a házba vagy valaki elmegy és védtelen lesz. Barbarát már most megszerettem. Nagyon kedves és törődő. Azt vettem észre, hogy már most úgy tekint ránk, mint ha a sajátjai lennénk. Engem ez nem zavar ahogy láttam a többieket sem. Cami, hát Cami. Két napja bejött a szobámba, hogy nézzem mega  twittert meg folyamatosan osztanak egy videót. Rámentem és a testvérem volt a kamera előtt ahogy énekel. Úgy tudtam, hogy nincs jó hangja de ezek szerint. Annyian küldték el híres embereknek, hogy egy férfi fel is figyelt Camire és este 6-ra találkozik vele ahová én is megyek. Annyira örülök a sikerének. Ahhoz képest, hogy úgy jöttünk ide, hogy senkit nem ismertünk elég nagy lett az ismeretségünk. Nekem a foci miatt és Caminek az éneklés miatt. Alex és Austin még nem is tudnak róla. Bár a nővérem nekem sem mondta el, hogy ki az a férfi aki felfigyelt rá de hát kíváncsi vagyok. Lassan közeledik az óra mutatója arra a pontra amikor indulnunk kell. Felálltam és letusoltam. Felkaptam magamra egy fehér rövidnadrágot,lila converset a cipőhöz passzoló blézert és alá egy szintén fehér toppot. Kivasaltam a hajam és elpakoltam a táskámba. Vacilláltam rajta, hogy kell e a fegyver vagy nem de úgy gondoltam, hogy biztos ami biztos így azt is a cuccaim közé helyeztem. Bekopogtam a mellettem lévő szobámba ezzel jelezve, hogy én már elkészültem.
- Mehetünk. – állt elém teljes felszerelésbe. Haja hullámosan fedte vállait, szemei kihúzva, fekete rövidnadrágot,sárga pólót s cipőt viselt.
- Elmentünk. – szóltam a nappaliban ülőknek.
- Hova? – pattant fel Austin.
- Ne aggódj csak lenézünk a partra. – adtam egy puszit az arcára.
- Időben gyertek. – ölelt meg minket Barbara. Alex egy csókot hintett barátnője szájára majd megölelt. Felkaptam a kulcsokat a konyhapultról és bementünk a garázsba. Beültünk az autóba majd elindultunk. Volt még fél óránk odaérni így lassan hajtottam a part mentén míg el nem értünk egy hatalmas üvegépületig. Beálltam a parkolóba és besétáltunk az ajtón.
- Jó estét. Camilla García vagyok. – diktálta be a nevét amíg én az épület belső terét csodáltam. – Gyere. – fogta meg a kezem és elindultunk a lifthez. A hatodik emeletnél megálltunk és elindultunk jobbra majd Cami kopogott hármat az első ajtón mikor az kinyílt. Egy harminc év körüli barna hajú nő a kanapéhoz vezetett minket és felhívott valakit.
- Jön is. – mosolygott ránk majd a gép felé fordult. Nem kellett sokat várni, mert kattant a zár jelezve, hogy valaki bejött. Odakaptam a fejem és azt hittem, hogy lefordulok a székről. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy találkozom vele, bár apám miatt lett volna rá lehetőségem de én nem élek vissza az ilyenekkel majd ha az élet úgy hozza akkor összefutunk és hát az élet így hozta.
- Sziasztok. Usher vagyok. – fogott velünk kezet.
- Camilla García.
- Florencia García. – mutatkoztunk be.
- Cami, tudod, hogy twitteren több millió ember van és szerintem több ezren vagy tízezren tweeteltek nekem és sok hozzám hasonló embernek egy videót. Nem tudtam mi lehet így megnyitottam. Kirázott a hideg a hangodtól. Egyszerűen eszméletlen így vettem a bátorságot és a neved alapján tudtam kit kell hívni. Felhívtam az apukádat Tom Garcíát aki erről az egészről nem tud mint kiderült. Szeretném ha most itt a stúdióban elénekelnél akármilyen számot amit szeretnél és eldöntöm, hogy mi legyen. – mosolygott. Hűha, ha Usher mondja ezt akkor biztos nagy tehetséggel rendelkezik a barna hajú lány aki most hatalmas mosollyal csodálja az előtte ülő csillagot. Cami bólintott majd besétált az ajtón és felvette a fejhallgatót. Usher elmondta, hogy mit kell tennie meg a többi fontos dolog. Gondolhattam volna, hogy Justin Bieber egyik számát fogja énekelni hiszen neki nagy kedvence. Én is szeretem de én nem vagyok fanatikus rajongó. Miután befejezte Usher hatalmas mosollyal tapsolta meg amihez én is tapsoltam. Lehengerlő hangja volt. Furcsa, hogy együtt élek vele és a testvérem még se tudtam, hogy mire képes. A meglepődtem, nem is kicsit. Ezt az is mutatta, hogy kikerekedett szemekkel néztem az üveg másik oldalán álló lányra.
- Nos Camilla, nem kellett sokat gondolkodnom a döntésemen. szeretnék veled dolgozni és hatalmas sztárt faragni belőled. –csapta össze két tenyerét.
- Benne vagyok. – fogtak kezet. Cami felhívta aput és elmesélt neki mindent és apu nagyon büszke rá. Végül Usher bekapcsolta a laptopját és felment skypera. Pár másodperc múlva apu jelent meg a képernyőn. Megbeszéltek mindent majd apánk belegyezésével Cami aláírt egy három éves szerződést ami Usherhez köti. Mosolyogva köszöntünk el és elindultunk haza.

Austin szemszöge:

 

Nem tudtam hova mentek a lányok de aggódom értük hiszen egy gyilkos kint mászkál az utcán és Flo valamelyik szerettét vagy éppen a barátnőmet szeretné eltenni láb alól. Annyi nyugtat, hogy Flonál ott fegyver de nem szeretném, hogy használja. Nem akarom, hogy olyan legyen , mint én. Már egy órája itthon kéne lennie Barbarának és a testvéreinknek de még nincsenek itt. Az aggodalmam nagyobb lett és Alex nem értette miért járkálok már fel s alá a nappaliban már lassan fél órája. A zsebembe nyúltam és tárcsáztam Barbarát. Nem vette fel aztán kinyomta majd nem volt kapcsolható. Megpróbáltam öcsémet is tárcsázni de kinyomta majd ő is elérhetetlenné vált. Toninál is ugyan ez volt. Úgy gondolom , hogy eljött az idő, hogy mindent elmondjak Alexnek, mert ha valami történt velük akkor elkell mennünk érte és ketten nem leszünk elegen a feladathoz Floval.
- Haver, ülj le. Elfogok szédülni. – húzott a kanapéra Alex.
- Elkell mondanom valamit de ne akadj ki és ne ordítsd le a hajam. – figyelmeztettem.
- Komolynak hangzik. Mondjad. Várj, ugye Flo nem terhes? – kapott a szájához.
- Nem, ez teljesen más. – ráztam a fejem.
- Akkor mondjad. – sürgetett. Nagy levegőt vettem majd a legeslegelejéről elkezdte neki mesélni az én kis kettős életemet. Megállás nélkül mondtam neki mindent amit végig hallgatott bár néha lefehéredett arccal bámult rám. Féltem, hogy nem úgy fog reagálni ahogy szeretném, elfog küldeni és soha többet nem látom. Féltem, hogy ezzel elvesztem a legjobb barátom. Mikor a kis történetem végére értem amiben elmondtam MINDENT még azt is, hogy mi történt napokkal ezelőtt Floval és velem a fegyverekről a drogról. Nem számítottam arra a tettére amit cselekedett de jól esett, hogy mellettem áll. – Haver, nem örülök neki de mindenben melletted vagyok. – veregette meg a hátamat. Ekkor belépett Flo és Cami akik semmit sem sejtettek. Mosolyogva csókoltak meg minket majd leültek hozzánk. Ránéztem barátomra aki csak bólintott.
- Cami, tudnod kell valamit. – szorítottam meg barátnőm kezét.
- Flo terhes? – kapott a szájához.
- Alex ugyan ezt csinálta fél órával ezelőtt. – mosolyogtam. Neki is elmeséltem mindent és Flo először leesett állal nézte, hogy mi a fenét művelek majd beletörődött mindenbe.
- Te. Jó. Ég. – tagolta a szavakat majd megölelt engem és a testvérét is. – Előbb is elmondhattátok volna. Nem haragszom, bármi kell segítek. – nézett ránk felváltva.
- Miért mondtad el nekik? – nézett rám barátnőm. Na ez a nehezebb rész. Még is, hogyan mondjam el nekik, hogy a testvéreink és a nevelő anyukájuk egy órája nem jöttek haza pedig Barbara megígérte, hogy nem fognak késni.
- Barbara,Zac és Toni megígérték, hogy hazajönnek kilencre. De nem jöttek. Mindenkit hívtam de nem vették fel, kinyomtak aztán már kikapcsolták a  telefont. – néztem a szemükbe.
- Az a gyilkos elvitte őket. – ugrott fel a kanapéról Flo majd az emeletre ment.

Florencia szemszöge:

 

Nem tudom mit csinálok ha bántja őket. Nem gondolkodtam csak cselekedtem. Felvettem egy fekete szerelést és a kapucnit a fejemre véve a pisztolyt a nadrágomba rejtve indultam az ajtóm felé.
- Hé, nyugi. Gondolkozz. – állított meg Austin.
- Még is min? Mi lesz ha bajuk esik? – ültem le az ágyamra. Tehetetlen voltam.
- Nem lesz bajuk. Megtaláljuk őket. – ölelt meg. A stressz okozta könnyek lefolytak az arcomon.
- Tudom, hogy hol lehetnek. – tépte fel az ajtót Cami.
- Hol? – kiabáltam idegesen.
- Barbara házánál is lehetnek. – fogta meg a kezem. a reménység fellobbant bennem majd mindenkit elküldtünk, hogy felvegyen egy fekete cuccot. a fiúk átmentek Austinékhoz és pedig apám szobájába siettem. Kivettem a széfből a maradék egy pisztolyt és töltényeket raktam a zsebembe.
- Tedd el. Lehet kelleni fog. csak vész esetén használd. – dobtam Cami ágyára a fegyvert és a töltényeket.
- Rendben. –mondta rezzenéstelen arccal majd felvette a kapucnit és leszaladtunk a nappaliba. Kimentünk az ajtón és ekkor már ott állt a fekete terepjáró. Beszálltunk hátra és elmondtam a címet majd Austin a gázra lépett és száguldva haladt át az utcákon. a saroknál leparkoltunk majd megláttuk Barbara autóját.
- Én és Flo megyünk elől, ti gyertek mögöttünk. – mondta el a tervet Austin. Bólintva nyomtam le a kilincset ami a kertbe vezetett. Síri csend volt és csak egy fényt láttunk ami a hálóból jött. Egy kis lámpa éghetett. Odasiettem az ablakhoz és óvatosan benéztem. Mind a hárman a földön feküdtek és kívülről nézve nem volt semmi bajuk. Intettem a többieknek és lassan beléptünk a házba. Fegyverrel a kezünkbe néztünk be minden szobába majd a legutolsót berúgtam és senkis sehol csak három ember a földön. Testvéremhez futottam és óvatosan pofozgatta majd kinyitotta a szemét. Magamhoz öleltem majd átadtam Caminak. Alex felkeltette Barbarát majd az egyik karját átdobta nyaka mögött és úgy segített felállni a nőnek. Austin felvette a testvérét és kiindultunk a házból. A kert hátulsó részéről neszt hallottam.
- Barbara jól van? – kérdeztem.
- Igen. Már tudok menni. – vette le kezét Alexről. Austin átadta neki Zacet.
- Menjetek a kocsiba, szálljatok be és várjatok meg. Mindjárt megyünk. – dobta a kulcsot Alexnek. Bólintottak majd kifutottak. Austinra néztem majd a fegyvert magam elé tartva indultam hátra.
- Azt hittem sosem jöttök. Már unatkoztam. – hallottam meg ördögi kacaját. Felé emeltem a fegyvert és gondolkodás nélkül lábon lőttem amit hangos kiáltás követett. Kézen fogtam Austint és a kocsiig meg sem álltunk. Be se szálltam még de a barátom már padlógázt adott. Gyorsan becsuktam az ajtót és hazáig mentünk. Besiettünk és leraktuk a fiúkat a kanapéra. Még nem keltek fel. egyre jobban kezdtem pánikba esni.
- Mi történt? – kaptam a fejem Barbarára. Nem tudom,  egy férfi jött és azt mondta a postás majd befogta a számat valamivel aztán semmire nem emlékszem. – mondta értetlenül. Őt is beavattuk mindenbe és nem kértük rá , hogy ne szóljon apának de ő megígérte, hogy halála után is őrzi a titkunkat. Nagyon hálás voltam neki így megöleltem.
- Flo? – szólt vékony hangján Toni.
- Jól vagy? – öleltem magamhoz.
- Igen, de mi történt? Barbie-nál voltunk és onnan semmire nem emlékszem. – nézett rám kétségbeesetten.
- Elaludtatok és elhoztalak titeket. – rögtönzött Barbara. Zac is felkelt és vele is az történ , mint az öcsémmel. Neki is elmondtuk a kitalált sztorit és bevették. Ők nem tudhatnak rólunk hiszen még kicsik és nem fognák fel vagy elmondanák vagy ami rosszabb, hogy ezzel őket is veszélybe sodorhatjuk. Miután elmondtam egy esti mesét a kicsiknek ők elaludtak én pedig leosontam a nappaliba. Megnyugtattuk Barbarát majd nagy nehezen felfogta, hogy mi is történt.
- Menjünk aludni. Hosszú napunk volt. – sóhajtott majd mindenkit megölelt és megajándékozott minket egy esti puszival majd az emeletre ment. Mi is követtük a példáját. Egy jól eső zuhany után befeküdtem az ágyba majd éreztem, hogy besüpped mellettem jelezve, hogy barátom is végzett az esti teendőivel. Felé fordultam.
- Szeretlek. – bújtam mellkasához.
- Örökké. – csókolt bele hajamba. Pár perc múlva már csak a szuszogása töltötte be a szobát. Nem tudom, hogy mi tévő legyek. A mai este. Örülök, hogy a testvéreink nem emlékeznek, mert ennek nem szabadott volna megtörténni. Ők még kis gyerekek és nem kellett volna ilyenen keresztül menniük. Bele se merek gondolni, hogy mennyire nehéz lenne nekik ezt feldolgozni de nem emlékeznek szerencsére. Ez az egy dolog ami megnyugtatott és az, hogy meglőttem azt a szemétládát. Remélem ebből tanul, hogy nem félek tőle és bármikor készen állok arra, hogy ártsak neki ha ő is ezt teszi velem. Nem félek tőle csak féltem tőle a családom és a barátaimat. Van rá okom hiszen ő egy kegyetlen gyilkos akinek a börtönben lenne a helye vagy a pokolban.