~47.rész-Egy igaz út van

 

3 hónap múlva:

Nem menekülök el, inkább elvérzem, nem félek a harctól sem, minden nap feladnám, mert nyomomban jár a baj, de néha minden olyan szürke. Ezer veszély leselkedik rám, még is hajtottam, aki nem üti meg a padlót abból nem is lehet bajnok. A rossz emlékek hajtanak, ahogyan az évek tovább pörögnek., amikor kicsi voltam akkor anyukám arra tanított, hogy a poros lábnyom előtt végig kell járnom a sarat is. Soha nem fognak semmit sem ingyen adni, harcolok míg élek, eddig inkább szenvedtem, mint hogy rossz útra léptem volna. Most már nem így van, rossz útra léptem, félig meddig, végül is szemtanúja vagyok, ahogyan a fiú aki ellopta a szívemet droggal kereskedik, ám ő nem él semmi ilyen szer használatával, szerencsére. Támadhatna rám a világ, de én tudom, hogy valaki még mindig vigyáz rám, sokszor jutott eszembe, hogy egyszer csak úgy elmegyek. Mindent itt hagyok, nem kellettek álmok, de Ő igen, én írom a sorsomat. Sosem leszek birka aki a tömeggel együtt bólogat, hibázhatok én is , hogy a rossz irányt megjelöljem.  Egy szó, mi nem szól, volt ami volt, nincs zaj van csend, egy szó, ami szól, de nem értem meg.

A sok bizsu között arany, Ő az aki mosolyt csal minden nap az arcomra, a rossz napból is jól csinál, ha könnyeim lehullnak a földre Ő magához húz és szavai nyugtatóan kúsznak fülembe.
- Gyere le egy percre. – hallottam meg az alsó emeletről nővérem hangját. Egyedül vagyunk a lakásba, ugyan is Toni és Zac már 2 hónapja átköltözött Barbarához, ez a harmadik nap, hogy látom Camit és beszélgetni is tudok vele, sosincs időnk. Mindig akkor vagyunk itthon amikor a másik nem, felültem az ágyamba és leballagtam a lépcsősoron.
- Hm? – túrtam bele a hajamba ahogyan a nappaliba értem.
- Kéne ma valamit csinálni, úgy se dolgozunk csak holnap után. – a tekintete a képernyőről rám talált.
- Benne vagyok, úgy is unatkozok fent. – mutattam a plafonra.
- Felhívom Alexet, hogy nekik jó e. – vette elő a telefonját, lehuppantam mellé a puha párnára és vártam.  – Szia, ma mit csináltok? Semmit? Akkor jó, fél óra múlva gyertek át és elmegyünk valahova, én is szeretlek. – mondta és letette.
- Akkor elkészülök. – álltam fel és átszeltem a fokokat amiket a lépcső képzett. Kinyitottam a gardrób ajtót és felkapcsoltam a lámpát, körbefordultam a hatalmas szobában, ami tele volt ruhával. Leültem a középen lévő sarokkanapéra s gondolkodtam. Melegnek meleg van, ezért lekaptam a vállfáról egy szaggatott rövidnadrágot s kezembe véve sétáltam el a pólóim előtt, tologattam őket jobbra-balra majd megakadt a szemem az egyik kedvenc darabomon. Leakasztottam a vállfáról és gondoltam lehet fürdőruhát kéne felvenni, ha túl melegem lesz akkor legalább levehetem a felsőm, vagy ha csobbani lesz kedvünk akkor is fel vagyok készülve.cipőket néztem, topánkához nincs kedvem, saruhoz se, mert ha kitalálják, hogy focizzunk vagy kosarazzunk akkor nem szeretném felhorzsolni a lábfejem. Két választásom volt, vagy egy vans vagy converse, rövid gondolkodás után levettem a polcról a fehér conversem, az anyagokkal a  kezemben zártam be az ajtót. Levettem az itthoni cuccomat és az ágyra hajítottam, belebújtam a nadrágba, majd leszedtem a melltartóm pántját s felhúztam magamra a neon narancssárga cső toppomat, a cipőt a lábamra illesztettem majd lazán meghúztam a fűzőket s betűrtem őket talpamhoz. Beszaladtam a fürdőbe, kifésültem a hajam majd úgy döntöttem, hogy felkötöm, régen volt már copfba, egy fehér hajgumit vettem a kezembe, előrehajoltam, összeszedtem minden tincset majd a gumit áthúztam többször a hajamon, újra magammal találkoztam a tükörben, kicsit megigazítottam a művemet, fogat mostam s arcot majd kerestem egy kis táskát amibe berakhatom a cuccaimat, a pénztárca, kulcsok,telefon, parfüm,hajkefe a táskába, lementem a konyhába és elraktam egy üveg vizet és kezembe vettem egy almát. Ahogy beleharaptam, csengettek, elfordítottam a kulcsot a zárba majd unottan kinyitottam, Alexnek adtam két arcra puszit majd megölelt, Austint mint mindig egy csókkal köszöntöttem és miközben ettem az almám a szabad kezemmel megfogtam az övét.
- Cami. – kiabáltam a nevét. Hallottam egy ajtó csapódást majd lábdobogásokat és feltűnt a szőke haja amint barátja karjaiban köt ki.
- Indulhatunk. – mosolygott, majd köszönt az én felemen lévő fiúnak,bezártuk a ház ajtaját majd lesétáltunk a mellék utcára. Az almacsutkát beledobtam a kukába majd megtöröltem a kezem egy zsebkendővel, fogalmam sem volt, hogy merre akarnak menni, de ahogy látom mindenki lazán van öltözve. A part felé vettük az irányt, remélem nem fürdeni akarnak , mert nincs sok kedvem. Megindultunk egy sziklás részhez, a szárazföldről a vízben egy olyan 10-15 méteren át húzódott egy magaslat, Egy szikla szirt volt igazságszerűen, ami öt méter magasan lehet, körülötte az oldalán végig sziklák vannak rakosgatva, a fenti részét már gyönyörű zöld pázsit fedte.

Ez a part rész „kihalt”, itt nagyon kevés ember van, futók és egy-két kutya sétáltató van csak erre. A fűben ülünk, négyen egymás mellett, csak csodáljuk a tájat amit a környezet festett le elénk, a tenger színe gyönyörű szép világos kékben úszott és lelehetett látni az aljára, oly’ tiszta volt, hogy láttam a korallokat,halakat s több száz tengeri virágot. A nap hamarosan lemegy, megbeszéltük, hogy ma kint maradunk este, mert éjszaka lesz az a csillaghullás ami tíz évente látható Miami partjain. Austin átdobta karját a vállaim felet és közelebb húzott magához, így fejemet a mellkasára tudtam dönteni, lágyan cirógatta a felkaromat, amitől a hideg futott végig a hátamon. A Nap már elhagyta a Föld nyugati féltekéjét s lassan lefele ereszkedett, legszebb látvány volt amit valaha láttam, a Nap alsó része már a horizonton ült s onnan adott narancssárga színvilágot a partnak. A madarak a szemünk vonalában a távolban repkedtek, olyan volt, mint a mesékben, csodálatos és lélegzet elállító.

Hanyatt feküdtünk a fűben és már fekete volt az égbolt rajta sok millió csillag melyek úgy ragyogtak, mint a gyémántok.
- Ott! – mutatott Cami jobb irányba. Becsukta a szemét és kívánt, mindenki szitkozódott egy sort, hogy ő nem látta.
- Tudjátok, olyan nyugodt itt feküdni, veletek, ha tehetném sose kelnék fel innen, csodálnám az eget, nézném a nap felkeltét s lementét. Élvezném ezeket a gyönyörű természet adta csodákat. – mosolyogtam.
- A számból vetted ki a szót. – mondta Alex.
- Gyorsan! – mutattam a fejem felé, az eget egy fényes csillag hagyta el, mely maga után húzott egy halvány kis vonalat s tizedmásodperceken belül már le is esett. Nem tudtam mit is kívánhatnék, sok minden járt a fejembe, úgy éreztem magam, mint a filmekben amikor az ember feje felett felvillan a villanykörte. Lecsuktam szemhéjaimat és elmondtam magamban a kívánságom. – Úgy legyen. – nyitottam ki barna szemeimet és újra kémlelni kezdtem az eget.

Körülbelül három órát fekhettünk ott egy helyben s szó szerint lekívántuk a csillagokat az égről, igazából még a kis apróságokat is megkívántam. Már kezdtünk fáradni, így felálltunk és haza indultunk, ahogy sétáltunk úgy éreztem, hogy most töltődök fel energiával. Alex egy kőben pofára esett és ekkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna, teli torokból nevetni kezdtem és leguggoltam majd átkaroltam a hasam. Pár perc kellett ahhoz, hogy lenyugodjak majd folytattuk utunkat.
- Kössz, hogy kinevettél. – húzta fel az orrát Alex.
- Óóó… meg ne sértődj. – bokszoltam játékosan a karjába.
- Ki kell engesztelj. – legyintett a kezével.
- Fúj, nem, majd Cami. – nevettem fel.
- Ő is, de az más. – nevetett ő is.
- Barom. – verte hátba Cami, itt már Austin fuldoklott a nevetéstől. Mire hazaértünk mindenki fogta a hasát, szerintem most lett kockás, régen nevettem ennyit fél óra alatt. Elköszöntünk egymástól és nyugovóra tértünk, gyorsan elmentünk fürdeni aztán már ágyban is voltunk.
- Remélem valóra válik a kívánságom. – rajzolgattam köröket a mellkasára.
- Mit kívántál?
- Nem mondom el, mert akkor nem válik valóra. – néztem a szemébe, nem vagyok babonás, de ebben tényleg hiszek.
- Teljesen felforgattad a világomat, minden más mióta megismertelek. – csókolt bele hajamba.
- Ha veled vagyok már rég nem félek, a múltammal is szembe nézek. Ha veled lehetek , csak egy igaz út van, a te utad. – fúrtam fejem nyaka hajlatába, éreztem ahogy arcom lángba borul s égni kezd.
- Nem fogom hagyni, hogy bárki is bántson, csak a holttestemen át. Te vagy minden kincsem, te vagy az álmom, jég hideg ágyam, te vagy a kezdet és  a végzet, meghalnék érted. – búgta fülembe e sorokat. Amikor ilyeneket mondd akkor úgy érzem, hogy felállnék és most azonnal elfutnék vele a világ végére is, az ilyen pillanatok miatt érdemes érni, e szavak a szívemet simogatják és tudom, hogy igazak. Megtanultam már, hogy mikor hazudik és mikor nem, ha eddig hazudott akkor az azért volt, mert nem akarta, hogy bajba keveredjek, már ő is tudja, hogy úgy is megtudom azt amit megakarok tudni, rájövök arra is amire nem akarok. Vannak olyan percek, gondolataim amikor úgy érzem kevés vagyok neki de az ilyen megszólalásai után nem érzem így magam. Egymáshoz illünk, ellentétek vagyunk, mint a mágnesek, a negatív elem a pozitívot vonzza s nem azt ami vele azonos. Emberek vagyunk és attól vagyunk változatosak, hogy mások vagyunk, nincs olyan ember aki azonos velünk. Mind különbözünk, és ez így van jól, nem akarnék egy olyan világban élni ahol mindenki ugyan úgy és nincs saját egyénisége senkinek. Örülök, hogy itt vagyok és megismerhettem azt a fiút aki most a világot jelenti nekem.

KÖZLEMÉNY!

Igen, újra én zavarlak meg titeket az olvasásban de most a részekkel kapcsolatban hozok nektek infókat. Csak ezen a napon csupán 5-en kérdezték meg, hogy " Ez lesz az utolsó rész? Befejezed?". Akiben megfordult ez a rész vagy kérdezte tőlem most elmondom, hogy nem, nem ez az utolsó rész. A blog tényleg bezárja a kapuit hamatosan de ne aggódjatok, mert jövök egy második évaddal ;)
az első évad az 50.résznél fog végződni, aztán 1- más fél hét szünet és jön a II.évad :)))

Ennyit szerettem volna most elmondani :))
xx.Fruzsi <3

~46.rész- Esküvő

 

 

2 hónappal később:

Nagyon izgul mindenki, ugyan is három óra múlva indulnunk kell a nagy eseményre. A ruháinkkal hamarosan megérkezik Austin, amit a tisztítóból hoz, megkértem a fotósomat, hogy küldje el hozzánk a legjobb sminkesét és fodrászát. Reggel 9 óra, a reggelit már megettük és hamarosan érkezniük kell a lányoknak, amint ezt kigondoltam csengettek is. Barbara bevezényelte őket és az én szobámba mentünk fel ahol elég sok hely van, a lányok kérésére megmostuk a múlt este a hajunkat így nyugodtan neki állhattak elkezdeni a munkát. Camit sminkelték, Barbarának pedig a haja készült, ismét megszólalt a jelző, hogy valaki érkezett hozzánk, lesétáltam a lépcsőn, majd a zárba elfordítottam a kulcsot és kitártam az ajtót.
- Jó reggel kicsim. – csókolt meg barátom.
- Neked is. – öleltem magamhoz.
- A kocsiban vannak a ruhák, egyet betudnál hozni?- mutatott a fekete terep járóra. Bólintottam majd kinyitottam a hátsó ajtót, kivettem két ruhát, ő pedig a csomagtartóból vett ki egyet. – Ezeket add ide, van egy meglepetésem. – vette ki kezemből a fehér fóliába csomagolt ruháinkat.
- Hol? – forgolódtam.
- Nyisd ki az anyós ülés felőli ajtót. – mosolygott huncutul. Nem tudtam mi vár ott rám, egy kutya vagy esetleg egy hatalmas doboz, vettem a bátorságot és kinyitottam az ajtót. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ő fog bent ülni.  Tátott szájjal lestem ahogyan a fiú kiszáll az autóból majd szégyenlősen felém pillant.
- Alex. – ugrottam a nyakába. – Cam tudja, hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Nem, de shh… Felmegyünk és majd meglát. – mosolygott. Elvettem én is és Alex is egy ruhát Austintól majd beléptünk a házba, bezártam az ajtót aztán az emelet felé vettük az irányt, beléptem a szobámba Austinnal a sarkamba, letettük mind a két ruhát az ágyra.
- Az enyém hol van? – kérdezte Cam.
- A folyóson, kimennél érte? – néztem testvéremre akinek már csak a haja volt hátra. Felállt és sunyi nézéssel hagyta el a szobát, majd egy hatalmas örömteli sikítás és egy puffanás követte őt, gondolom kicsit nagy erővel ugrott a barátjának. Beültettek egy székbe ahol készült a sminkem ami a ruhához fog passzolni, előre szóltam, hogy valami egyszerűt és ne sokat. Közben hallottam ahogy a gerlepár bejön, köszöntötték egymást Barbival és Alex mesélt, hogy milyen volt a nagyszüleinél, Barbara már kész volt, így a fűzőjében, harisnyában és egy melegítő alsóban leült az ágyra. Miután mi is készen lettünk kibontottuk álomszép ruháinkat, segítettünk a menyasszonynak felöltözni majd Lucy és Dia . – a sminkes és a fodrász. – segített nekünk is belebújni a selymes anyagba. Először hagytuk, hogy Barbara csodálja magát majd egymás mellé álltunk Camivel és mi vettük magunkat szem ügyre, ez a ruha még mindig olyan gyönyörű, mint amikor először próbáltam fel, gyönyörű karibi kék színe tündökölt a bőrömön, a kis szalagot a nyakamba kötöttem, majd fehér magas sarkúba bújtam, újra magammal álltam szembe. Végigsimítottam a puha anyagon majd újra átnéztem, szépen kidolgozott anyaga volt, felső teste bőrömhöz simult, pár strassz kő volt szétszórva rajta a mellem alatti részig, az alsó része bőbb volt és volt rajta egy hálós anyag ami összevolt húzva ugyan annyi centinként és egy nagyobb strassz kővel volt odavarrva. Hajam most volt a legszebb tizenhét és fél év alatt, elölről elvettek pár szálat majd koszorú fonásba ért össze hátul a két oldal, a fonás alatti rész végig bevolt göndörítve, a szemem hasonló színben pompázott, s számon halvány száj fény csillogott. Tíz perc múlva jön az autó amit rendeltünk, megköszöntünk minden Lucynak és Dia-nak majd kifizettük a munkájukat. Austin kiengedte őket míg mi nagy nehezen de lementünk a lépcsőn, a kanapén lévő három ruhát amit majd este folyamán átveszünk barátom kezébe adtam, egyik kezével belém karolt a másikkal a ruhadarabokat fogta. Meghallottunk egy dudálást ami azt jelezte, hogy indulni kéne, kiléptünk az ajtón, Alex és Austin segítettek beszállni, elköszöntünk tőlük, hátranéztem és láttam ahogyan ők is beszállnak a fekete autóban és követnek minket. A városházához érve már megpillantottuk az összes vendéget és aput,nagyiékat és Barbara többi család tagját, a kocsi megállt és mindenki körénk gyűlt. Nem tudom, hogy hogyan de Austinék is már apu mellett vártak minket, először Cam szállt ki aki bele is karolt Alexbe, majd én, én is ugyan ezt tettem Austinnal, legutolsó a menyasszony volt akit apu egy arcra puszival köszöntött majd egymásba karolva követtek minket. Mindenki helyet foglalt és mi is az első sorba, apu és Barbara bejöttek majd aláírták a papírokat és mentünk is tovább, gyalog mentünk a közeli templomig. Apu a két tanú és a vendégek mind bementek majd Barbara apukája köszöntött minket és kezünkbe adta a kosarat amibe a rózsa szirmok vannak, felcsendült az ismerős zene és Cami ment legelöl majd én, két külön oldalon szórtuk ki a vörös szirmokat, minden szem pár ránk szegeződött, kamera és fényképező mindenki kezébe. Ahogy a sor végére értünk én beálltam Barbara tanúja mögé Cam pedig apu tanúja mögé, az említett személy és fellépett az emelvényre majd apukája az én apám kezébe adta lánya kezét és helyet foglalt felesége mellett. Mind a ketten elismételték amit a pap mondott majd egymás ujjára húzták a gyűrűket és megcsókolták egymást, hatalmas taps vihar mutatta, hogy mennyire örülnek az egybegyűltek, kimentünk a templom elé.
- Tudjátok, aki elkapja a csokrot az fog megházasodni a leghamarabb közülünk. – nézett ránk majd mindenki mögé gyűlt. Eldobta a csokrot amiért mindenki nyújtózkodott, egyszer csak szétnyílt a hatalmas tömeg és Austin láttam meg amint meglepett arccal megfordult kezében egy csokorral, ahogy megláttam azt a képet amit vágott majdnem elfogott a nevetés de Alex és Cami beelőztek majd csatlakoztam én is.
- Mi van? – kérdezte.
- Azt az arcot amit vágtál, nem lehet űberelni. – törölte meg a szemét Alex.
- Hát gyerekek, ti még ráértek. – veregette hátba barátomat apu.
- Hagyjad őket szívem. – szólt rá mosolyogva újdonsült felesége.

 

Reggel először azt se tudtam, hogy merre állok arccal, majd rádöbbentem, hogy az ágyamba fekszek fehérneműben és mellettem egy bokszerben Austin. Az óra már bőven ütötte a 14 órát így egy nagy ásítás kíséretében kiszálltam az ágyból, hát ez nem semmi buli volt, apuék még az este leléptek a reptérre és kezdetét vette a nászútjuk Bora-borára. Bementem a fürdőbe és benéztem a tükörbe, elszörnyülködve nyitottam meg a kádba a vizet majd újra a tükörbe, még mindig nem hiszem el, hogy hogyan nézek ki. A fonás félig szétjött, kiugrott a göndörség így már csak hullámos, sose fogom megérteni, hogy egy leheletnyi smink, hogy a fenébe tud ennyire elkenődni, az az egy szerencsém van, hogy előbb keltem fel, mint a barátom különben szerintem sikító frász kapta volna el majd kiugrott volna az ablakon ijedtében. Milyen élénk a fantáziám így „kora reggel”, levettem a magamon maradt ruhadarabokat és beszálltam a meleg vízzel teli kádba, muszáj volt hajat mosnom, mert a sok hajlakktól olyan kemény volt , mint a kő szikla. Miután úgy érezte, hogy kellőképpen kiáztattam magam, felálltam és megtörölköztem, persze, hogy ruhát nem hoztam be, kiléptem a meleg helyiségből és kivettem fehérneműt, rövid nadrágot és egy egyszerű toppot a szekrényemből majd visszamentem oda ahol az imént tartózkodtam, magamra kaptam a ruhákat, hajamat áttöröltem majd vizesen hagytam, kint szerintem van vagy harmincöt fok, szóval gyorsan megfog száradni. Leszáguldottam a konyhába ahol már az öcséink vártak.
- Hát ti? – vettem elő egy serpenyőt.
- Éhesek vagyunk. – nyafogott az öcsém.
- Már több, mint egy órája itt ülünk. –társult hozzá Zac.
- Akkor gyorsan csinálok rántottát , nehogy éhen haljatok. – kuncogtam, felvertem a tojásokat, majd megpirítottam a szalonnát, a hagymát és ráöntöttem a tojást. Megvártam míg kész lesz majd a serpenyőt az asztal közepén lévő tálcára helyeztem, ebből egy hadsereg is jól lakna nem , hogy mi így hatan. Kiraktam hat tányért, villát és zsemlét, öntöttem mindenkinek narancs levet majd leültünk. A fiúk visszamentek a szobájukba a többiek meg még nem keltek fel, így gondoltam, hogy megnézem az esküvőt újra. A kamerát rádugtam a tv-re, elindítottam és megláttam Camit ahogy kiszáll az autóból, annyira szép esküvő volt, hogy azt nem lehet elmondani. Sokszor álmodoztam arról, hogy milyen lesz az én esküvőm, kicsiként még habos-babos ruha, minden kék, kedvenc énekesem fog az oltárhoz kísérni és ő is fog nekem énekelni, de ezek csak kisgyermeki álmok. Ahogy felnő az ember észreveszi, hogy az ilyen elképzelésnek semmi értelme és nevetni fog rajta, mint ahogy most én teszem, fiatal vagyok nem gondolok még arra, hogy ki fog az oltárhoz vezetni, de egy biztos, ha most kéne választanom akkor egyértelműen azt szeretném, hogy a barátom vezessen az oltárhoz.

~45.rész- 1 év

Na kedves olvasóim, hazatértem az egy hetes Egyesült királysági körutamról :)
Sajnálom, hogy csak most tudtam hoznia  részt, de abban az egy hétben kimaradt a suli is és rengeteget kellett, hogy pótoljak, remélem nem haragszotok :)
xx.Fruzsi <3

 

 

1 év múlva:

Az ember életében eljönnek azok a pillanatok amikor döntéseket, nagyon döntéseket kell hoznia, gondolkodni azon, hogy melyik utat válaszd és hogyan vidd véghez a terveidet. Ez nálam sem volt másképp, fél éve történt, hogy abba kellett hagynom a focit. Nem önszántamból tettem, az egészségem érdekében történt, ugyan is történt egy „kis” baleset velem még januárban. Fociedzésen elszakadt az egyik szalag a jobb lábamban, három napig voltam kórházban, és két hétig nem mehettem utcára, igazából az ágyból sem nagyon mozdulhattam ki. Az edzőm és az egyesület vezetője úgy döntött, hogy a saját magam érdekében kiraknak a csapatból. Nem szeretnék azt a kockázatot vállalni, hogy esetleg nagyobb bajom legyen, ez engem úgy ért, mint ha a halálos ítéletemet hirdették volna ki. A szívem szakadt meg és egy hatalmas világ omlott össze bennem, ez volt a szenvedélyem és ez most se változott, a modellkedést folytattam és mára már híres magazinok címlapján szerepelek, mint például a Vogue, Cosmopolitern, Elle újságok és még sorolhatnám. Rengetek munkát kapok még mindig számtalan országokból ami  azt jelenti, hogy a karrierem így közel 1 év után kezd a csúcsra törni. Sok híres embert ismerhettem meg eddigi pályafutásom alatt. Az egyik Vogue fotózáson Christina Aguelira volt a párom, míg a sok vörös szőnyeges divatbemutatókon találkozhattam Justin Bieberrel, Byonceval a Big Time Rush-al és még a One Direction tagjait is megismerhettem mikor én konferáltam fel őket az Amszterdamba rendezett MTV EMA-n. Ennyi elég is belőlem, most térjünk át a többiekre. Zac és Toni már a 2. osztályt fogják elvégezni a nyár elején, Austint hiába győzködtem, hogy mutassa meg a tehetségét a világnak de ő nem szerette volna, bár így is híressé vált az én oldalamon. A mocskos munkát ég mai napig csinálja. Caminek is nagyon megy az ipar, Usher tényleg a csúcsig szeretné emelni és már majdnem ott van. Hihetetlenül büszkék vagyunk rá és mindenben támogatjuk amiben csak tudjuk, ő változott alegtöbbet külsőre, befestette a hajá szőkére, ami nagyon jól áll neki. Apu és Barbara, ők azok akik kimondhatatlanul aranyosak együtt, az esküvőt már lázasan szervezzük, ugyan is apu fél éve megkérte az élettársa kezét aki örömmel igent is mondott.  Kicsit pörög az élet a családunkban, viszont lecsillapodtak a  kedélyek olyan szempontból, hogy már azt a mocskot aki véget vetett anyukám és Cami szülei életének nem láttuk, nem hallottunk róla lassan 1 éve. Hatalmas öröm tölt el emiatt, hiszen már nem kell testőrt játszanunk a családunk tagjai mellett. Mindenki nyugodtabban és feloldottabban végzi a dolgát. Alex hamarosan visszajön ugyan is  egy hónapra elutazott a nagyszüleihez New Yorkba, ő és Cami a jövő héten ünneplik az első évfordulójukat, mi pedig majd három hét múlva leszünk másfél évesek.. Nem mondom, hogy nem volt közöttünk semmilyen összetűzés de nagyobb veszekedések nem voltak ami hihetetlenül boldoggá tett, ugyan úgy szeretjük egymást , mint amikor összejöttünk.
- Florencia, figyelsz te rám? – állt előttem csípőre tett kézzel Barbi – azt mondta, hogy szólítsuk így-.
- Ja, igen. Ne haragudj. – néztem rá megbánóan.
- Akkor melyik ruha legyen? A pántnélküli vagy a nyakba kötős? – mutatott a két ruhára ami a fotelon hevert. Már két órája itt ülünk a menyasszonyi ruha boltban és nem tudta kiválasztani. Először tíz ruhával kezdtük, most már szerencsére csak kettő maradt. Felálltam és odasétáltam, hogy szemügyre vehessem mind a kettőt. Végig simítottam a selymes anyagokon majd két percig bámultam őket. Láttam, ahogy Barbi kétségbeesetten vizslat, a fejem fölött kivillant a villanykörte majd lassan emeltem a kezem a pántnélkülihez. Felemeltem és megforgattam.
- Ez legyen. – mosolyogtam.
- Életmentő vagy. – ölelt át.
- Vedd fel, nézzük meg, hogyan is áll rajtad. – toltam be egy ruhafülkébe. Olyan furcsa a mi kapcsolatunk, nem olyan anya- lánya, azt megbeszéltem vele, hogy nem fogok tudni rá úgy tekinteni, inkább olyan nekem , mint egy nagyon jó barátnő aki tizenöt évvel idősebb nálam, ámbár akkor hallgatok rá és szót fogadok neki, erre nem is a barátnő szó ha nem a nővér szó illene. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat voltunk együtt, amikor Cami koncertezik és nem ér rá, vagy éppen próbál akkor Barbi jött el velem vásárolni vagy Austin társaságában eljött velem egy- két fotózásra.
- Kész vagyok. – lépett ki. Tátva maradt a szám, olyan csodálatosan szép volt, hogy majdnem elsírtam magam. – Ennyire rossz? – kapott az arcához ijedten. Mosolyogva a kezéért nyúltam és  tükör elé vezettem.
- Nézd meg. – böktem fejemmel a tárgy felé. Odafordult és ámulattal forgott mindenfele. Olyan boldog volt az arca és megkönnyebbült. – Vegyük meg. – húztam vissza a fülkébe.

A kifizetett ruhát hátra terítettük az ülésre majd beszálltunk és hazafelé vettük az irányt. A nap most is , mint mindig melegen sütött a part mellett elhaladva sok lány és fiú röplabdázott, deszkázott, napozott vagy fürödtek. Régen voltam lent a parton, az időm nem nagyon engedi, hogy ilyeneket csináljak, viszont most egy hét szabadságot kaptam, hogy segíthessek apuéknak a rendezvény megrendezésében. Beparkoltam a garázsba és láttam, hogy Austin autója is ott áll a házuk előtt. Már másfél hete nem láttuk egymást, mert rohangáltam és csak aludni jártam haza, nem szeretném, hogy a munkám miatt szétmenjünk, azt nem bocsájtanám meg magamnak.
- Meglepem Austint. Vidd az én szobámba a ruhát, akaszd fel. Nálam biztonságba lesz. – nyomtam egy puszit a nő arcára majd a kocsi kulcsomat zsebre vágtam és átsétáltam a szembeni házhoz. Nem tudtam, hogy hogyan is tudnám meglepni. Az ablaka alatt van egy kerítésféle ami a ház oldalán felfutó növényzetet tartja. Szerintem engem is elbírna, így hát odasétáltam és belekapaszkodtam, óvatosan rángattam, hogy ne csapjak nagy zajt. Elfog bírni, legalább is reménykedtem benne, felkapaszkodtam az egyik kezemmel majd a lábamat is felhelyeztem. Ez így ment míg fel nem értem, úgy éreztem magam, mint egy kém, bekukucskáltam az ablakán és hallottam ahogyan csobog a víz. Biztos fürdik, vettem a bátorságot és belöktem az ablakot, bemásztam majd becsuktam magam után. A szekrénye mellé settenkedtem és ott vártam amíg ki nem jön, nem kellett sokat várnom, percek múlva nyílt az ajtó. Egy alsó nadrág volt rajta és haja vizesen tapadt tarkójához, háttal állt nekem így úgy gondoltam, hogy most jött el az alkalom. Felé futottam és hátára ugrottam, mire ő fordult egyet és az ágyra estünk. A nyaka körül volt a kezem, ő gyorsan felém fordult majd nyugodt arccal nézett rám. Szemei kikerekedtek majd végignézett rajtam, szorosan megölelt és nyakamba fúrta fejét. Férfias tusfürdőjének az illata egyből bekúszott szaglójárataimba, felemelte a fejét majd legurult rólam.
- Hát te? – kérdezte mosolyogva.
- Ma kaptam egy hetet, hogy segítsek Barbiéknak. Nemrég jöttünk haza a vásárlásból és gondoltam megleplek. – néztem gyönyörű barna szemeibe.
- Hát sikerült. – ennyit mondott, majd felém közeledett és lecsapott ajkaimra, vadul faltuk egymást aztán levegőhiány miatt szétváltunk. – El sem hiszem, hogy láthatlak. Nagyon hiányoztál. – söpörte ki szememből a kósza tincseket.
- Tudod milyen nehéz volt kibírni ezt az időszakot? – váltottam át szomorú hangnemre.
- Nekem is az volt, szörnyű volt nélküled lefeküdni és kelni. Már odáig fajult a dolog, hogy azon töprengtem, hogy bebújok Zac mellé, hogy érezzem valaki fekszik mellettem. – nevetett fel. Elmeséltem neki a bejövetelemet amin szintén nagyokat nevetett majd kézen fogott , felvett egy pólót és egy rövid nadrágot majd lementünk a nappaliba. Sütött nekem rántottát majd elfogyasztottuk és átmentünk hozzánk, senki nem volt itthon, Cami biztos próbál, Barbi elment a fiúkért, ők szerintem lassan itthon lesznek. Leültünk a kanapéra és bekapcsoltam a televíziót, kerestem valami mesecsatornát majd megállítottam a Nickelodeonon ahol a Madagaszkár pingvinjei című sorozat ment, amit nagyon szeretek, főleg, hogy ezek az állatok a kedvenceim. Pont lement az első rész mire nyílt az ajtó, tudtam, hogy kik jöttek haza, így mivel már a fiúkat is rég óta nem láttam, felálltam és feléjük szaladtam.
- Flo. – kiabálták mind a ketten és ők is megiramodtak felém, letérdeltem és a nyakamba ugrottak.
- Hiányoztatok. – szorítottam meg őket.
- Te is nekünk. – mondta Zac. Felálltam és köszöntem Barbinak is, amennyire utáltam az elején most annyira szeretem.
- Beszéltem apátokkal. – kezdett bele. – Mivel a nászutunk után neki fél évre elkell mennie turnéra, így úgy beszéltük meg, hogy ti is keveset vagytok itthon, ezért ha nem baj Toni átköltözne arra az időszakra hozzám. Persze akkor látjátok amikor akarjátok, csak így legalább nem kell ide költöznöm. – tette kezét a vállamra.
- Igen, így lesz a legjobb. – egyeztem bele.
- És én? – nézett ránk Zac.
- Ha szeretnél, te is jöhetsz. Persze csak ha Austin megengedi. – simogatta mega  kisfiú haját.
- Ha nem nagy baj Barbara, nagyon hálás lennék. – nézett rá Austin csillogó szemekkel.
- Ugyan már, akkor fiúk ha hazajöttünk jöttök hozzám. Akkor találkoztok egymással amikor akartok, eljöhettek velem dolgozni. Imádni fogjátok a sztárokat akiket stylistolok és sminkelek. – mosolygott a testvéreinkre. A kicsik ugrálva mentek fel az öcsém szobájába. – Én viszont most elrohanok, elintézek pár dolgot aztán jövök. – puszilt meg mind a kettőnket Barbara. Bólintottunk majd elhagyta a házat.
- Cami merre van? – érdeklődött Austin.
- Biztos próbál, nem láttam már lassan 4 napja. – ültem le a kanapéra.
- Úgy se csinálsz semmit nagyon a héten, biztos összefuttok itthon. – ölelt át nyugtatóan. Ez alatt az egy év alatt finoman szólva szétesett a család, alig van már időnk egymásra és keveset találkozunk. Cami, apu és én megállás nélkül dolgozunk, bár apu most kevesebbet az esküvő miatt, de vele se találkoztam már rég óta. Alex nincs itthon, majd nemsokára jön, az öcséinknek Barbarához kell költöznie amíg apu haza nem jön, mert nekünk nincs elég időnk rájuk és egyedül nem hagynánk őket, főleg, hogy iskola van nekik. Ja, igen, el is felejtettem mondani a sulit, Cami és én már nem járunk a  gimibe, nem lenne rá időnk. Néha jön egy magántanár, hogy azért ne hülyén haljunk meg, de körülbelül ennyi a tanulás, Austin is kiiratkozott mondván, hogy nélkülünk már rossz lesz,ő szabadidejében könyvet olvas ami eléggé meglepett. Nem szeretném ha szétesne a család, bár már elkezdett, de valahogy megkell akadályoznom és összehozni újra minket.