2 hónappal később:
Nagyon izgul mindenki, ugyan is három óra múlva indulnunk kell
a nagy eseményre. A ruháinkkal hamarosan megérkezik Austin, amit a tisztítóból
hoz, megkértem a fotósomat, hogy küldje el hozzánk a legjobb sminkesét és
fodrászát. Reggel 9 óra, a reggelit már megettük és hamarosan érkezniük kell a
lányoknak, amint ezt kigondoltam csengettek is. Barbara bevezényelte őket és az
én szobámba mentünk fel ahol elég sok hely van, a lányok kérésére megmostuk a
múlt este a hajunkat így nyugodtan neki állhattak elkezdeni a munkát. Camit
sminkelték, Barbarának pedig a haja készült, ismét megszólalt a jelző, hogy
valaki érkezett hozzánk, lesétáltam a lépcsőn, majd a zárba elfordítottam a kulcsot
és kitártam az ajtót.
- Jó reggel kicsim. – csókolt meg barátom.
- Neked is. – öleltem magamhoz.
- A kocsiban vannak a ruhák, egyet betudnál hozni?- mutatott a fekete terep járóra. Bólintottam majd kinyitottam a hátsó ajtót, kivettem két ruhát, ő pedig a csomagtartóból vett ki egyet. – Ezeket add ide, van egy meglepetésem. – vette ki kezemből a fehér fóliába csomagolt ruháinkat.
- Hol? – forgolódtam.
- Nyisd ki az anyós ülés felőli ajtót. – mosolygott huncutul. Nem tudtam mi vár ott rám, egy kutya vagy esetleg egy hatalmas doboz, vettem a bátorságot és kinyitottam az ajtót. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ő fog bent ülni. Tátott szájjal lestem ahogyan a fiú kiszáll az autóból majd szégyenlősen felém pillant.
- Alex. – ugrottam a nyakába. – Cam tudja, hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Nem, de shh… Felmegyünk és majd meglát. – mosolygott. Elvettem én is és Alex is egy ruhát Austintól majd beléptünk a házba, bezártam az ajtót aztán az emelet felé vettük az irányt, beléptem a szobámba Austinnal a sarkamba, letettük mind a két ruhát az ágyra.
- Az enyém hol van? – kérdezte Cam.
- A folyóson, kimennél érte? – néztem testvéremre akinek már csak a haja volt hátra. Felállt és sunyi nézéssel hagyta el a szobát, majd egy hatalmas örömteli sikítás és egy puffanás követte őt, gondolom kicsit nagy erővel ugrott a barátjának. Beültettek egy székbe ahol készült a sminkem ami a ruhához fog passzolni, előre szóltam, hogy valami egyszerűt és ne sokat. Közben hallottam ahogy a gerlepár bejön, köszöntötték egymást Barbival és Alex mesélt, hogy milyen volt a nagyszüleinél, Barbara már kész volt, így a fűzőjében, harisnyában és egy melegítő alsóban leült az ágyra. Miután mi is készen lettünk kibontottuk álomszép ruháinkat, segítettünk a menyasszonynak felöltözni majd Lucy és Dia . – a sminkes és a fodrász. – segített nekünk is belebújni a selymes anyagba. Először hagytuk, hogy Barbara csodálja magát majd egymás mellé álltunk Camivel és mi vettük magunkat szem ügyre, ez a ruha még mindig olyan gyönyörű, mint amikor először próbáltam fel, gyönyörű karibi kék színe tündökölt a bőrömön, a kis szalagot a nyakamba kötöttem, majd fehér magas sarkúba bújtam, újra magammal álltam szembe. Végigsimítottam a puha anyagon majd újra átnéztem, szépen kidolgozott anyaga volt, felső teste bőrömhöz simult, pár strassz kő volt szétszórva rajta a mellem alatti részig, az alsó része bőbb volt és volt rajta egy hálós anyag ami összevolt húzva ugyan annyi centinként és egy nagyobb strassz kővel volt odavarrva. Hajam most volt a legszebb tizenhét és fél év alatt, elölről elvettek pár szálat majd koszorú fonásba ért össze hátul a két oldal, a fonás alatti rész végig bevolt göndörítve, a szemem hasonló színben pompázott, s számon halvány száj fény csillogott. Tíz perc múlva jön az autó amit rendeltünk, megköszöntünk minden Lucynak és Dia-nak majd kifizettük a munkájukat. Austin kiengedte őket míg mi nagy nehezen de lementünk a lépcsőn, a kanapén lévő három ruhát amit majd este folyamán átveszünk barátom kezébe adtam, egyik kezével belém karolt a másikkal a ruhadarabokat fogta. Meghallottunk egy dudálást ami azt jelezte, hogy indulni kéne, kiléptünk az ajtón, Alex és Austin segítettek beszállni, elköszöntünk tőlük, hátranéztem és láttam ahogyan ők is beszállnak a fekete autóban és követnek minket. A városházához érve már megpillantottuk az összes vendéget és aput,nagyiékat és Barbara többi család tagját, a kocsi megállt és mindenki körénk gyűlt. Nem tudom, hogy hogyan de Austinék is már apu mellett vártak minket, először Cam szállt ki aki bele is karolt Alexbe, majd én, én is ugyan ezt tettem Austinnal, legutolsó a menyasszony volt akit apu egy arcra puszival köszöntött majd egymásba karolva követtek minket. Mindenki helyet foglalt és mi is az első sorba, apu és Barbara bejöttek majd aláírták a papírokat és mentünk is tovább, gyalog mentünk a közeli templomig. Apu a két tanú és a vendégek mind bementek majd Barbara apukája köszöntött minket és kezünkbe adta a kosarat amibe a rózsa szirmok vannak, felcsendült az ismerős zene és Cami ment legelöl majd én, két külön oldalon szórtuk ki a vörös szirmokat, minden szem pár ránk szegeződött, kamera és fényképező mindenki kezébe. Ahogy a sor végére értünk én beálltam Barbara tanúja mögé Cam pedig apu tanúja mögé, az említett személy és fellépett az emelvényre majd apukája az én apám kezébe adta lánya kezét és helyet foglalt felesége mellett. Mind a ketten elismételték amit a pap mondott majd egymás ujjára húzták a gyűrűket és megcsókolták egymást, hatalmas taps vihar mutatta, hogy mennyire örülnek az egybegyűltek, kimentünk a templom elé.
- Tudjátok, aki elkapja a csokrot az fog megházasodni a leghamarabb közülünk. – nézett ránk majd mindenki mögé gyűlt. Eldobta a csokrot amiért mindenki nyújtózkodott, egyszer csak szétnyílt a hatalmas tömeg és Austin láttam meg amint meglepett arccal megfordult kezében egy csokorral, ahogy megláttam azt a képet amit vágott majdnem elfogott a nevetés de Alex és Cami beelőztek majd csatlakoztam én is.
- Mi van? – kérdezte.
- Azt az arcot amit vágtál, nem lehet űberelni. – törölte meg a szemét Alex.
- Hát gyerekek, ti még ráértek. – veregette hátba barátomat apu.
- Hagyjad őket szívem. – szólt rá mosolyogva újdonsült felesége.
- Jó reggel kicsim. – csókolt meg barátom.
- Neked is. – öleltem magamhoz.
- A kocsiban vannak a ruhák, egyet betudnál hozni?- mutatott a fekete terep járóra. Bólintottam majd kinyitottam a hátsó ajtót, kivettem két ruhát, ő pedig a csomagtartóból vett ki egyet. – Ezeket add ide, van egy meglepetésem. – vette ki kezemből a fehér fóliába csomagolt ruháinkat.
- Hol? – forgolódtam.
- Nyisd ki az anyós ülés felőli ajtót. – mosolygott huncutul. Nem tudtam mi vár ott rám, egy kutya vagy esetleg egy hatalmas doboz, vettem a bátorságot és kinyitottam az ajtót. Mindenre gondoltam, csak arra nem, hogy ő fog bent ülni. Tátott szájjal lestem ahogyan a fiú kiszáll az autóból majd szégyenlősen felém pillant.
- Alex. – ugrottam a nyakába. – Cam tudja, hogy itt vagy? – kérdeztem.
- Nem, de shh… Felmegyünk és majd meglát. – mosolygott. Elvettem én is és Alex is egy ruhát Austintól majd beléptünk a házba, bezártam az ajtót aztán az emelet felé vettük az irányt, beléptem a szobámba Austinnal a sarkamba, letettük mind a két ruhát az ágyra.
- Az enyém hol van? – kérdezte Cam.
- A folyóson, kimennél érte? – néztem testvéremre akinek már csak a haja volt hátra. Felállt és sunyi nézéssel hagyta el a szobát, majd egy hatalmas örömteli sikítás és egy puffanás követte őt, gondolom kicsit nagy erővel ugrott a barátjának. Beültettek egy székbe ahol készült a sminkem ami a ruhához fog passzolni, előre szóltam, hogy valami egyszerűt és ne sokat. Közben hallottam ahogy a gerlepár bejön, köszöntötték egymást Barbival és Alex mesélt, hogy milyen volt a nagyszüleinél, Barbara már kész volt, így a fűzőjében, harisnyában és egy melegítő alsóban leült az ágyra. Miután mi is készen lettünk kibontottuk álomszép ruháinkat, segítettünk a menyasszonynak felöltözni majd Lucy és Dia . – a sminkes és a fodrász. – segített nekünk is belebújni a selymes anyagba. Először hagytuk, hogy Barbara csodálja magát majd egymás mellé álltunk Camivel és mi vettük magunkat szem ügyre, ez a ruha még mindig olyan gyönyörű, mint amikor először próbáltam fel, gyönyörű karibi kék színe tündökölt a bőrömön, a kis szalagot a nyakamba kötöttem, majd fehér magas sarkúba bújtam, újra magammal álltam szembe. Végigsimítottam a puha anyagon majd újra átnéztem, szépen kidolgozott anyaga volt, felső teste bőrömhöz simult, pár strassz kő volt szétszórva rajta a mellem alatti részig, az alsó része bőbb volt és volt rajta egy hálós anyag ami összevolt húzva ugyan annyi centinként és egy nagyobb strassz kővel volt odavarrva. Hajam most volt a legszebb tizenhét és fél év alatt, elölről elvettek pár szálat majd koszorú fonásba ért össze hátul a két oldal, a fonás alatti rész végig bevolt göndörítve, a szemem hasonló színben pompázott, s számon halvány száj fény csillogott. Tíz perc múlva jön az autó amit rendeltünk, megköszöntünk minden Lucynak és Dia-nak majd kifizettük a munkájukat. Austin kiengedte őket míg mi nagy nehezen de lementünk a lépcsőn, a kanapén lévő három ruhát amit majd este folyamán átveszünk barátom kezébe adtam, egyik kezével belém karolt a másikkal a ruhadarabokat fogta. Meghallottunk egy dudálást ami azt jelezte, hogy indulni kéne, kiléptünk az ajtón, Alex és Austin segítettek beszállni, elköszöntünk tőlük, hátranéztem és láttam ahogyan ők is beszállnak a fekete autóban és követnek minket. A városházához érve már megpillantottuk az összes vendéget és aput,nagyiékat és Barbara többi család tagját, a kocsi megállt és mindenki körénk gyűlt. Nem tudom, hogy hogyan de Austinék is már apu mellett vártak minket, először Cam szállt ki aki bele is karolt Alexbe, majd én, én is ugyan ezt tettem Austinnal, legutolsó a menyasszony volt akit apu egy arcra puszival köszöntött majd egymásba karolva követtek minket. Mindenki helyet foglalt és mi is az első sorba, apu és Barbara bejöttek majd aláírták a papírokat és mentünk is tovább, gyalog mentünk a közeli templomig. Apu a két tanú és a vendégek mind bementek majd Barbara apukája köszöntött minket és kezünkbe adta a kosarat amibe a rózsa szirmok vannak, felcsendült az ismerős zene és Cami ment legelöl majd én, két külön oldalon szórtuk ki a vörös szirmokat, minden szem pár ránk szegeződött, kamera és fényképező mindenki kezébe. Ahogy a sor végére értünk én beálltam Barbara tanúja mögé Cam pedig apu tanúja mögé, az említett személy és fellépett az emelvényre majd apukája az én apám kezébe adta lánya kezét és helyet foglalt felesége mellett. Mind a ketten elismételték amit a pap mondott majd egymás ujjára húzták a gyűrűket és megcsókolták egymást, hatalmas taps vihar mutatta, hogy mennyire örülnek az egybegyűltek, kimentünk a templom elé.
- Tudjátok, aki elkapja a csokrot az fog megházasodni a leghamarabb közülünk. – nézett ránk majd mindenki mögé gyűlt. Eldobta a csokrot amiért mindenki nyújtózkodott, egyszer csak szétnyílt a hatalmas tömeg és Austin láttam meg amint meglepett arccal megfordult kezében egy csokorral, ahogy megláttam azt a képet amit vágott majdnem elfogott a nevetés de Alex és Cami beelőztek majd csatlakoztam én is.
- Mi van? – kérdezte.
- Azt az arcot amit vágtál, nem lehet űberelni. – törölte meg a szemét Alex.
- Hát gyerekek, ti még ráértek. – veregette hátba barátomat apu.
- Hagyjad őket szívem. – szólt rá mosolyogva újdonsült felesége.
Reggel először azt se tudtam, hogy merre állok arccal, majd
rádöbbentem, hogy az ágyamba fekszek fehérneműben és mellettem egy bokszerben
Austin. Az óra már bőven ütötte a 14 órát így egy nagy ásítás kíséretében
kiszálltam az ágyból, hát ez nem semmi buli volt, apuék még az este leléptek a
reptérre és kezdetét vette a nászútjuk Bora-borára. Bementem a fürdőbe és
benéztem a tükörbe, elszörnyülködve nyitottam meg a kádba a vizet majd újra a
tükörbe, még mindig nem hiszem el, hogy hogyan nézek ki. A fonás félig
szétjött, kiugrott a göndörség így már csak hullámos, sose fogom megérteni,
hogy egy leheletnyi smink, hogy a fenébe tud ennyire elkenődni, az az egy szerencsém
van, hogy előbb keltem fel, mint a barátom különben szerintem sikító frász kapta
volna el majd kiugrott volna az ablakon ijedtében. Milyen élénk a fantáziám így
„kora reggel”, levettem a magamon maradt ruhadarabokat és beszálltam a meleg
vízzel teli kádba, muszáj volt hajat mosnom, mert a sok hajlakktól olyan kemény
volt , mint a kő szikla. Miután úgy érezte, hogy kellőképpen kiáztattam magam,
felálltam és megtörölköztem, persze, hogy ruhát nem hoztam be, kiléptem a meleg
helyiségből és kivettem fehérneműt, rövid nadrágot és egy egyszerű toppot a
szekrényemből majd visszamentem oda ahol az imént tartózkodtam, magamra kaptam
a ruhákat, hajamat áttöröltem majd vizesen hagytam, kint szerintem van vagy
harmincöt fok, szóval gyorsan megfog száradni. Leszáguldottam a konyhába ahol
már az öcséink vártak.
- Hát ti? – vettem elő egy serpenyőt.
- Éhesek vagyunk. – nyafogott az öcsém.
- Már több, mint egy órája itt ülünk. –társult hozzá Zac.
- Akkor gyorsan csinálok rántottát , nehogy éhen haljatok. – kuncogtam, felvertem a tojásokat, majd megpirítottam a szalonnát, a hagymát és ráöntöttem a tojást. Megvártam míg kész lesz majd a serpenyőt az asztal közepén lévő tálcára helyeztem, ebből egy hadsereg is jól lakna nem , hogy mi így hatan. Kiraktam hat tányért, villát és zsemlét, öntöttem mindenkinek narancs levet majd leültünk. A fiúk visszamentek a szobájukba a többiek meg még nem keltek fel, így gondoltam, hogy megnézem az esküvőt újra. A kamerát rádugtam a tv-re, elindítottam és megláttam Camit ahogy kiszáll az autóból, annyira szép esküvő volt, hogy azt nem lehet elmondani. Sokszor álmodoztam arról, hogy milyen lesz az én esküvőm, kicsiként még habos-babos ruha, minden kék, kedvenc énekesem fog az oltárhoz kísérni és ő is fog nekem énekelni, de ezek csak kisgyermeki álmok. Ahogy felnő az ember észreveszi, hogy az ilyen elképzelésnek semmi értelme és nevetni fog rajta, mint ahogy most én teszem, fiatal vagyok nem gondolok még arra, hogy ki fog az oltárhoz vezetni, de egy biztos, ha most kéne választanom akkor egyértelműen azt szeretném, hogy a barátom vezessen az oltárhoz.
- Hát ti? – vettem elő egy serpenyőt.
- Éhesek vagyunk. – nyafogott az öcsém.
- Már több, mint egy órája itt ülünk. –társult hozzá Zac.
- Akkor gyorsan csinálok rántottát , nehogy éhen haljatok. – kuncogtam, felvertem a tojásokat, majd megpirítottam a szalonnát, a hagymát és ráöntöttem a tojást. Megvártam míg kész lesz majd a serpenyőt az asztal közepén lévő tálcára helyeztem, ebből egy hadsereg is jól lakna nem , hogy mi így hatan. Kiraktam hat tányért, villát és zsemlét, öntöttem mindenkinek narancs levet majd leültünk. A fiúk visszamentek a szobájukba a többiek meg még nem keltek fel, így gondoltam, hogy megnézem az esküvőt újra. A kamerát rádugtam a tv-re, elindítottam és megláttam Camit ahogy kiszáll az autóból, annyira szép esküvő volt, hogy azt nem lehet elmondani. Sokszor álmodoztam arról, hogy milyen lesz az én esküvőm, kicsiként még habos-babos ruha, minden kék, kedvenc énekesem fog az oltárhoz kísérni és ő is fog nekem énekelni, de ezek csak kisgyermeki álmok. Ahogy felnő az ember észreveszi, hogy az ilyen elképzelésnek semmi értelme és nevetni fog rajta, mint ahogy most én teszem, fiatal vagyok nem gondolok még arra, hogy ki fog az oltárhoz vezetni, de egy biztos, ha most kéne választanom akkor egyértelműen azt szeretném, hogy a barátom vezessen az oltárhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése