Sajnálom, hogy csak most tudtam hoznia részt, de abban az egy hétben kimaradt a suli is és rengeteget kellett, hogy pótoljak, remélem nem haragszotok :)
xx.Fruzsi <3
1 év múlva:
Az ember életében eljönnek azok a pillanatok amikor
döntéseket, nagyon döntéseket kell hoznia, gondolkodni azon, hogy melyik utat
válaszd és hogyan vidd véghez a terveidet. Ez nálam sem volt másképp, fél éve
történt, hogy abba kellett hagynom a focit. Nem önszántamból tettem, az
egészségem érdekében történt, ugyan is történt egy „kis” baleset velem még
januárban. Fociedzésen elszakadt az egyik szalag a jobb lábamban, három napig
voltam kórházban, és két hétig nem mehettem utcára, igazából az ágyból sem
nagyon mozdulhattam ki. Az edzőm és az egyesület vezetője úgy döntött, hogy a
saját magam érdekében kiraknak a csapatból. Nem szeretnék azt a kockázatot
vállalni, hogy esetleg nagyobb bajom legyen, ez engem úgy ért, mint ha a
halálos ítéletemet hirdették volna ki. A szívem szakadt meg és egy hatalmas világ
omlott össze bennem, ez volt a szenvedélyem és ez most se változott, a
modellkedést folytattam és mára már híres magazinok címlapján szerepelek, mint
például a Vogue, Cosmopolitern, Elle újságok és még sorolhatnám. Rengetek
munkát kapok még mindig számtalan országokból ami azt jelenti, hogy a karrierem így közel 1 év
után kezd a csúcsra törni. Sok híres embert ismerhettem meg eddigi pályafutásom
alatt. Az egyik Vogue fotózáson Christina Aguelira volt a párom, míg a sok
vörös szőnyeges divatbemutatókon találkozhattam Justin Bieberrel, Byonceval a
Big Time Rush-al és még a One Direction tagjait is megismerhettem mikor én
konferáltam fel őket az Amszterdamba rendezett MTV EMA-n. Ennyi elég is
belőlem, most térjünk át a többiekre. Zac és Toni már a 2. osztályt fogják
elvégezni a nyár elején, Austint hiába győzködtem, hogy mutassa meg a
tehetségét a világnak de ő nem szerette volna, bár így is híressé vált az én
oldalamon. A mocskos munkát ég mai napig csinálja. Caminek is nagyon megy az
ipar, Usher tényleg a csúcsig szeretné emelni és már majdnem ott van.
Hihetetlenül büszkék vagyunk rá és mindenben támogatjuk amiben csak tudjuk, ő változott alegtöbbet külsőre, befestette a hajá szőkére, ami nagyon jól áll neki. Apu
és Barbara, ők azok akik kimondhatatlanul aranyosak együtt, az esküvőt már
lázasan szervezzük, ugyan is apu fél éve megkérte az élettársa kezét aki örömmel
igent is mondott. Kicsit pörög az élet a
családunkban, viszont lecsillapodtak a
kedélyek olyan szempontból, hogy már azt a mocskot aki véget vetett
anyukám és Cami szülei életének nem láttuk, nem hallottunk róla lassan 1 éve.
Hatalmas öröm tölt el emiatt, hiszen már nem kell testőrt játszanunk a
családunk tagjai mellett. Mindenki nyugodtabban és feloldottabban végzi a
dolgát. Alex hamarosan visszajön ugyan is egy hónapra elutazott a nagyszüleihez New
Yorkba, ő és Cami a jövő héten ünneplik az első évfordulójukat, mi pedig majd
három hét múlva leszünk másfél évesek.. Nem mondom, hogy nem volt közöttünk
semmilyen összetűzés de nagyobb veszekedések nem voltak ami hihetetlenül
boldoggá tett, ugyan úgy szeretjük egymást , mint amikor összejöttünk.
- Florencia, figyelsz te rám? – állt előttem csípőre tett kézzel Barbi – azt mondta, hogy szólítsuk így-.
- Ja, igen. Ne haragudj. – néztem rá megbánóan.
- Akkor melyik ruha legyen? A pántnélküli vagy a nyakba kötős? – mutatott a két ruhára ami a fotelon hevert. Már két órája itt ülünk a menyasszonyi ruha boltban és nem tudta kiválasztani. Először tíz ruhával kezdtük, most már szerencsére csak kettő maradt. Felálltam és odasétáltam, hogy szemügyre vehessem mind a kettőt. Végig simítottam a selymes anyagokon majd két percig bámultam őket. Láttam, ahogy Barbi kétségbeesetten vizslat, a fejem fölött kivillant a villanykörte majd lassan emeltem a kezem a pántnélkülihez. Felemeltem és megforgattam.
- Ez legyen. – mosolyogtam.
- Életmentő vagy. – ölelt át.
- Vedd fel, nézzük meg, hogyan is áll rajtad. – toltam be egy ruhafülkébe. Olyan furcsa a mi kapcsolatunk, nem olyan anya- lánya, azt megbeszéltem vele, hogy nem fogok tudni rá úgy tekinteni, inkább olyan nekem , mint egy nagyon jó barátnő aki tizenöt évvel idősebb nálam, ámbár akkor hallgatok rá és szót fogadok neki, erre nem is a barátnő szó ha nem a nővér szó illene. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat voltunk együtt, amikor Cami koncertezik és nem ér rá, vagy éppen próbál akkor Barbi jött el velem vásárolni vagy Austin társaságában eljött velem egy- két fotózásra.
- Kész vagyok. – lépett ki. Tátva maradt a szám, olyan csodálatosan szép volt, hogy majdnem elsírtam magam. – Ennyire rossz? – kapott az arcához ijedten. Mosolyogva a kezéért nyúltam és tükör elé vezettem.
- Nézd meg. – böktem fejemmel a tárgy felé. Odafordult és ámulattal forgott mindenfele. Olyan boldog volt az arca és megkönnyebbült. – Vegyük meg. – húztam vissza a fülkébe.
- Florencia, figyelsz te rám? – állt előttem csípőre tett kézzel Barbi – azt mondta, hogy szólítsuk így-.
- Ja, igen. Ne haragudj. – néztem rá megbánóan.
- Akkor melyik ruha legyen? A pántnélküli vagy a nyakba kötős? – mutatott a két ruhára ami a fotelon hevert. Már két órája itt ülünk a menyasszonyi ruha boltban és nem tudta kiválasztani. Először tíz ruhával kezdtük, most már szerencsére csak kettő maradt. Felálltam és odasétáltam, hogy szemügyre vehessem mind a kettőt. Végig simítottam a selymes anyagokon majd két percig bámultam őket. Láttam, ahogy Barbi kétségbeesetten vizslat, a fejem fölött kivillant a villanykörte majd lassan emeltem a kezem a pántnélkülihez. Felemeltem és megforgattam.
- Ez legyen. – mosolyogtam.
- Életmentő vagy. – ölelt át.
- Vedd fel, nézzük meg, hogyan is áll rajtad. – toltam be egy ruhafülkébe. Olyan furcsa a mi kapcsolatunk, nem olyan anya- lánya, azt megbeszéltem vele, hogy nem fogok tudni rá úgy tekinteni, inkább olyan nekem , mint egy nagyon jó barátnő aki tizenöt évvel idősebb nálam, ámbár akkor hallgatok rá és szót fogadok neki, erre nem is a barátnő szó ha nem a nővér szó illene. Az elmúlt hónapokban nagyon sokat voltunk együtt, amikor Cami koncertezik és nem ér rá, vagy éppen próbál akkor Barbi jött el velem vásárolni vagy Austin társaságában eljött velem egy- két fotózásra.
- Kész vagyok. – lépett ki. Tátva maradt a szám, olyan csodálatosan szép volt, hogy majdnem elsírtam magam. – Ennyire rossz? – kapott az arcához ijedten. Mosolyogva a kezéért nyúltam és tükör elé vezettem.
- Nézd meg. – böktem fejemmel a tárgy felé. Odafordult és ámulattal forgott mindenfele. Olyan boldog volt az arca és megkönnyebbült. – Vegyük meg. – húztam vissza a fülkébe.
A kifizetett ruhát hátra terítettük az ülésre majd
beszálltunk és hazafelé vettük az irányt. A nap most is , mint mindig melegen
sütött a part mellett elhaladva sok lány és fiú röplabdázott, deszkázott,
napozott vagy fürödtek. Régen voltam lent a parton, az időm nem nagyon engedi,
hogy ilyeneket csináljak, viszont most egy hét szabadságot kaptam, hogy
segíthessek apuéknak a rendezvény megrendezésében. Beparkoltam a garázsba és
láttam, hogy Austin autója is ott áll a házuk előtt. Már másfél hete nem láttuk
egymást, mert rohangáltam és csak aludni jártam haza, nem szeretném, hogy a munkám
miatt szétmenjünk, azt nem bocsájtanám meg magamnak.
- Meglepem Austint. Vidd az én szobámba a ruhát, akaszd fel. Nálam biztonságba lesz. – nyomtam egy puszit a nő arcára majd a kocsi kulcsomat zsebre vágtam és átsétáltam a szembeni házhoz. Nem tudtam, hogy hogyan is tudnám meglepni. Az ablaka alatt van egy kerítésféle ami a ház oldalán felfutó növényzetet tartja. Szerintem engem is elbírna, így hát odasétáltam és belekapaszkodtam, óvatosan rángattam, hogy ne csapjak nagy zajt. Elfog bírni, legalább is reménykedtem benne, felkapaszkodtam az egyik kezemmel majd a lábamat is felhelyeztem. Ez így ment míg fel nem értem, úgy éreztem magam, mint egy kém, bekukucskáltam az ablakán és hallottam ahogyan csobog a víz. Biztos fürdik, vettem a bátorságot és belöktem az ablakot, bemásztam majd becsuktam magam után. A szekrénye mellé settenkedtem és ott vártam amíg ki nem jön, nem kellett sokat várnom, percek múlva nyílt az ajtó. Egy alsó nadrág volt rajta és haja vizesen tapadt tarkójához, háttal állt nekem így úgy gondoltam, hogy most jött el az alkalom. Felé futottam és hátára ugrottam, mire ő fordult egyet és az ágyra estünk. A nyaka körül volt a kezem, ő gyorsan felém fordult majd nyugodt arccal nézett rám. Szemei kikerekedtek majd végignézett rajtam, szorosan megölelt és nyakamba fúrta fejét. Férfias tusfürdőjének az illata egyből bekúszott szaglójárataimba, felemelte a fejét majd legurult rólam.
- Hát te? – kérdezte mosolyogva.
- Ma kaptam egy hetet, hogy segítsek Barbiéknak. Nemrég jöttünk haza a vásárlásból és gondoltam megleplek. – néztem gyönyörű barna szemeibe.
- Hát sikerült. – ennyit mondott, majd felém közeledett és lecsapott ajkaimra, vadul faltuk egymást aztán levegőhiány miatt szétváltunk. – El sem hiszem, hogy láthatlak. Nagyon hiányoztál. – söpörte ki szememből a kósza tincseket.
- Tudod milyen nehéz volt kibírni ezt az időszakot? – váltottam át szomorú hangnemre.
- Nekem is az volt, szörnyű volt nélküled lefeküdni és kelni. Már odáig fajult a dolog, hogy azon töprengtem, hogy bebújok Zac mellé, hogy érezzem valaki fekszik mellettem. – nevetett fel. Elmeséltem neki a bejövetelemet amin szintén nagyokat nevetett majd kézen fogott , felvett egy pólót és egy rövid nadrágot majd lementünk a nappaliba. Sütött nekem rántottát majd elfogyasztottuk és átmentünk hozzánk, senki nem volt itthon, Cami biztos próbál, Barbi elment a fiúkért, ők szerintem lassan itthon lesznek. Leültünk a kanapéra és bekapcsoltam a televíziót, kerestem valami mesecsatornát majd megállítottam a Nickelodeonon ahol a Madagaszkár pingvinjei című sorozat ment, amit nagyon szeretek, főleg, hogy ezek az állatok a kedvenceim. Pont lement az első rész mire nyílt az ajtó, tudtam, hogy kik jöttek haza, így mivel már a fiúkat is rég óta nem láttam, felálltam és feléjük szaladtam.
- Flo. – kiabálták mind a ketten és ők is megiramodtak felém, letérdeltem és a nyakamba ugrottak.
- Hiányoztatok. – szorítottam meg őket.
- Te is nekünk. – mondta Zac. Felálltam és köszöntem Barbinak is, amennyire utáltam az elején most annyira szeretem.
- Beszéltem apátokkal. – kezdett bele. – Mivel a nászutunk után neki fél évre elkell mennie turnéra, így úgy beszéltük meg, hogy ti is keveset vagytok itthon, ezért ha nem baj Toni átköltözne arra az időszakra hozzám. Persze akkor látjátok amikor akarjátok, csak így legalább nem kell ide költöznöm. – tette kezét a vállamra.
- Igen, így lesz a legjobb. – egyeztem bele.
- És én? – nézett ránk Zac.
- Ha szeretnél, te is jöhetsz. Persze csak ha Austin megengedi. – simogatta mega kisfiú haját.
- Ha nem nagy baj Barbara, nagyon hálás lennék. – nézett rá Austin csillogó szemekkel.
- Ugyan már, akkor fiúk ha hazajöttünk jöttök hozzám. Akkor találkoztok egymással amikor akartok, eljöhettek velem dolgozni. Imádni fogjátok a sztárokat akiket stylistolok és sminkelek. – mosolygott a testvéreinkre. A kicsik ugrálva mentek fel az öcsém szobájába. – Én viszont most elrohanok, elintézek pár dolgot aztán jövök. – puszilt meg mind a kettőnket Barbara. Bólintottunk majd elhagyta a házat.
- Cami merre van? – érdeklődött Austin.
- Biztos próbál, nem láttam már lassan 4 napja. – ültem le a kanapéra.
- Úgy se csinálsz semmit nagyon a héten, biztos összefuttok itthon. – ölelt át nyugtatóan. Ez alatt az egy év alatt finoman szólva szétesett a család, alig van már időnk egymásra és keveset találkozunk. Cami, apu és én megállás nélkül dolgozunk, bár apu most kevesebbet az esküvő miatt, de vele se találkoztam már rég óta. Alex nincs itthon, majd nemsokára jön, az öcséinknek Barbarához kell költöznie amíg apu haza nem jön, mert nekünk nincs elég időnk rájuk és egyedül nem hagynánk őket, főleg, hogy iskola van nekik. Ja, igen, el is felejtettem mondani a sulit, Cami és én már nem járunk a gimibe, nem lenne rá időnk. Néha jön egy magántanár, hogy azért ne hülyén haljunk meg, de körülbelül ennyi a tanulás, Austin is kiiratkozott mondván, hogy nélkülünk már rossz lesz,ő szabadidejében könyvet olvas ami eléggé meglepett. Nem szeretném ha szétesne a család, bár már elkezdett, de valahogy megkell akadályoznom és összehozni újra minket.
- Meglepem Austint. Vidd az én szobámba a ruhát, akaszd fel. Nálam biztonságba lesz. – nyomtam egy puszit a nő arcára majd a kocsi kulcsomat zsebre vágtam és átsétáltam a szembeni házhoz. Nem tudtam, hogy hogyan is tudnám meglepni. Az ablaka alatt van egy kerítésféle ami a ház oldalán felfutó növényzetet tartja. Szerintem engem is elbírna, így hát odasétáltam és belekapaszkodtam, óvatosan rángattam, hogy ne csapjak nagy zajt. Elfog bírni, legalább is reménykedtem benne, felkapaszkodtam az egyik kezemmel majd a lábamat is felhelyeztem. Ez így ment míg fel nem értem, úgy éreztem magam, mint egy kém, bekukucskáltam az ablakán és hallottam ahogyan csobog a víz. Biztos fürdik, vettem a bátorságot és belöktem az ablakot, bemásztam majd becsuktam magam után. A szekrénye mellé settenkedtem és ott vártam amíg ki nem jön, nem kellett sokat várnom, percek múlva nyílt az ajtó. Egy alsó nadrág volt rajta és haja vizesen tapadt tarkójához, háttal állt nekem így úgy gondoltam, hogy most jött el az alkalom. Felé futottam és hátára ugrottam, mire ő fordult egyet és az ágyra estünk. A nyaka körül volt a kezem, ő gyorsan felém fordult majd nyugodt arccal nézett rám. Szemei kikerekedtek majd végignézett rajtam, szorosan megölelt és nyakamba fúrta fejét. Férfias tusfürdőjének az illata egyből bekúszott szaglójárataimba, felemelte a fejét majd legurult rólam.
- Hát te? – kérdezte mosolyogva.
- Ma kaptam egy hetet, hogy segítsek Barbiéknak. Nemrég jöttünk haza a vásárlásból és gondoltam megleplek. – néztem gyönyörű barna szemeibe.
- Hát sikerült. – ennyit mondott, majd felém közeledett és lecsapott ajkaimra, vadul faltuk egymást aztán levegőhiány miatt szétváltunk. – El sem hiszem, hogy láthatlak. Nagyon hiányoztál. – söpörte ki szememből a kósza tincseket.
- Tudod milyen nehéz volt kibírni ezt az időszakot? – váltottam át szomorú hangnemre.
- Nekem is az volt, szörnyű volt nélküled lefeküdni és kelni. Már odáig fajult a dolog, hogy azon töprengtem, hogy bebújok Zac mellé, hogy érezzem valaki fekszik mellettem. – nevetett fel. Elmeséltem neki a bejövetelemet amin szintén nagyokat nevetett majd kézen fogott , felvett egy pólót és egy rövid nadrágot majd lementünk a nappaliba. Sütött nekem rántottát majd elfogyasztottuk és átmentünk hozzánk, senki nem volt itthon, Cami biztos próbál, Barbi elment a fiúkért, ők szerintem lassan itthon lesznek. Leültünk a kanapéra és bekapcsoltam a televíziót, kerestem valami mesecsatornát majd megállítottam a Nickelodeonon ahol a Madagaszkár pingvinjei című sorozat ment, amit nagyon szeretek, főleg, hogy ezek az állatok a kedvenceim. Pont lement az első rész mire nyílt az ajtó, tudtam, hogy kik jöttek haza, így mivel már a fiúkat is rég óta nem láttam, felálltam és feléjük szaladtam.
- Flo. – kiabálták mind a ketten és ők is megiramodtak felém, letérdeltem és a nyakamba ugrottak.
- Hiányoztatok. – szorítottam meg őket.
- Te is nekünk. – mondta Zac. Felálltam és köszöntem Barbinak is, amennyire utáltam az elején most annyira szeretem.
- Beszéltem apátokkal. – kezdett bele. – Mivel a nászutunk után neki fél évre elkell mennie turnéra, így úgy beszéltük meg, hogy ti is keveset vagytok itthon, ezért ha nem baj Toni átköltözne arra az időszakra hozzám. Persze akkor látjátok amikor akarjátok, csak így legalább nem kell ide költöznöm. – tette kezét a vállamra.
- Igen, így lesz a legjobb. – egyeztem bele.
- És én? – nézett ránk Zac.
- Ha szeretnél, te is jöhetsz. Persze csak ha Austin megengedi. – simogatta mega kisfiú haját.
- Ha nem nagy baj Barbara, nagyon hálás lennék. – nézett rá Austin csillogó szemekkel.
- Ugyan már, akkor fiúk ha hazajöttünk jöttök hozzám. Akkor találkoztok egymással amikor akartok, eljöhettek velem dolgozni. Imádni fogjátok a sztárokat akiket stylistolok és sminkelek. – mosolygott a testvéreinkre. A kicsik ugrálva mentek fel az öcsém szobájába. – Én viszont most elrohanok, elintézek pár dolgot aztán jövök. – puszilt meg mind a kettőnket Barbara. Bólintottunk majd elhagyta a házat.
- Cami merre van? – érdeklődött Austin.
- Biztos próbál, nem láttam már lassan 4 napja. – ültem le a kanapéra.
- Úgy se csinálsz semmit nagyon a héten, biztos összefuttok itthon. – ölelt át nyugtatóan. Ez alatt az egy év alatt finoman szólva szétesett a család, alig van már időnk egymásra és keveset találkozunk. Cami, apu és én megállás nélkül dolgozunk, bár apu most kevesebbet az esküvő miatt, de vele se találkoztam már rég óta. Alex nincs itthon, majd nemsokára jön, az öcséinknek Barbarához kell költöznie amíg apu haza nem jön, mert nekünk nincs elég időnk rájuk és egyedül nem hagynánk őket, főleg, hogy iskola van nekik. Ja, igen, el is felejtettem mondani a sulit, Cami és én már nem járunk a gimibe, nem lenne rá időnk. Néha jön egy magántanár, hogy azért ne hülyén haljunk meg, de körülbelül ennyi a tanulás, Austin is kiiratkozott mondván, hogy nélkülünk már rossz lesz,ő szabadidejében könyvet olvas ami eléggé meglepett. Nem szeretném ha szétesne a család, bár már elkezdett, de valahogy megkell akadályoznom és összehozni újra minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése