Reggel nem voltam hajlandó kikelni az ágyból de muszáj volt
hiszen a hasam jelezte, hogy éhes. A barátom nem volt mellettem. Lassan
kikászálódtam a puha matracról és lefelé vettem az irányt. Finom illatok
szállingóztak a konyhából amitől görcsbe rándult a gyomrom.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem Camitől aki a serpenyővel egyen súlyozott.
- Éhes vagyok. – húzta el a száját. Mellette már egymásra volt rakva néhány palacsinta. Kiszedte a teflonból az utolsót is és az asztalra rakta. Levett két tányért, kakaó pórt és lekvárt. Öntött teát majd leült velem szemben. Mohón faltam fel az első darabot.
- Hm. Ez finom. – dicsértem meg.
- García vér. – nevetett fel.
- Többiek? – kérdeztem.
- Toni és Zac Barbarával. Austin meg Alex már egy órája átmentek Austinhoz. Majd este jönnek, mert megyünk bulizni. – rágta meg a tésztát.
-Öhm. Oké. – egyeztem bele. Nem sok kedvem volt bulizni a tegnapi után de nem zárkózhatok be kikell mozdulnom és kiszellőztetni a fejem. Kikapcsolódásként egy buli is megteszi. Megettem négy palacsintát és leültem a kanapéra.
- Te mit ülsz ott, mint egy fa darab? – süppedt be mellettem az ülőalkalmatosság.
- Ejtőzök. – amint ezt kimondtam egy böfögés hagyta el a szám. Egyből odakaptam a kezem de a testvérem ezt egy hangos nevetéssel követte. – Bocsi. – pirultam el.
- Nincs itthon senki. Azt csinálunk amit akarunk. Ide is hányhatunk. – még mindig nevetett.
- Kihagyom. – kuncogtam. – Mikor is indulunk? – érdeklődtem.
- Majd tízkor. Még csak kettő óra van. – nézett a fali órára.
- Menjünk a parkba focizni. – szaladtam fel a szobámba. Az idő , mint mindig most is kellemes volt. Sütött a nap és harminc fok volt. Lezuhanyoztam majd felkötöttem a hajam. Kivettem a mezem és a nadrágom. Felvettem egy zoknit és a stoplis cipőmet elraktam a táskámba. Amíg ki nem érünk terem cipőbe leszek. Elraktam még ásványvizet és törülközőt. A vállamra kaptam a táskámat és lementem a nappaliba. Cami nem sokkal később jött le. Ugyan abba a ruhába volt, mint én. Ő is terem cipőbe. A csengő zavart meg így lassan odamentem is kinyitottam.
- Hali. – köszönt Alex és bement.
- Szia szépség. – köszöntött egy csókkal a barátom.
- Szia. – öleltem meg. Végig néztem rajta és ő is foci cuccban volt. – Ti is jöttök? – indultam meg a nappali felé.
- Ki nem hagynánk. – vette le a vállamról a táskát és belerakta az ő cipőjét majd átvette tőlem. Elindultunk a park felé ahol páran meg is néztek minket. Jó hát ilyen időben általában nem focizni mennek az emberek ha nem le a partra. Viszont nekünk most ez a lazítás. A foci pályát elfoglalták.
- Most hol fogunk játszani? – tártam szét a karom.
- Velük. Ők egyel fölöttünk járnak. – indult befele Austin. Mindenki lepacsizott vele ahogy Alexel is mi meg csak álltunk.
- Te nem Florencia vagy? – jött hozzám egy fiú.
- De? – jó ez inkább kérdésnek hangzott.
- Tele van veled az újság. Örülök, hogy velünk fogsz játszani. Amúgy Tom vagyok. – adott két puszit.
- Azok a García testvérek? – szaladt hozzánk egy másik srác.
- Mi vagyunk. – válaszolt Cam.
- Velünk fogtok játszani? –állt mellénk egy másik.
- Srácok, hagyjátok a barát nőinket. Igen ők is játszanak velünk. – lépett mellém Austin.
- Mit csinálsz? – érdeklődtem Camitől aki a serpenyővel egyen súlyozott.
- Éhes vagyok. – húzta el a száját. Mellette már egymásra volt rakva néhány palacsinta. Kiszedte a teflonból az utolsót is és az asztalra rakta. Levett két tányért, kakaó pórt és lekvárt. Öntött teát majd leült velem szemben. Mohón faltam fel az első darabot.
- Hm. Ez finom. – dicsértem meg.
- García vér. – nevetett fel.
- Többiek? – kérdeztem.
- Toni és Zac Barbarával. Austin meg Alex már egy órája átmentek Austinhoz. Majd este jönnek, mert megyünk bulizni. – rágta meg a tésztát.
-Öhm. Oké. – egyeztem bele. Nem sok kedvem volt bulizni a tegnapi után de nem zárkózhatok be kikell mozdulnom és kiszellőztetni a fejem. Kikapcsolódásként egy buli is megteszi. Megettem négy palacsintát és leültem a kanapéra.
- Te mit ülsz ott, mint egy fa darab? – süppedt be mellettem az ülőalkalmatosság.
- Ejtőzök. – amint ezt kimondtam egy böfögés hagyta el a szám. Egyből odakaptam a kezem de a testvérem ezt egy hangos nevetéssel követte. – Bocsi. – pirultam el.
- Nincs itthon senki. Azt csinálunk amit akarunk. Ide is hányhatunk. – még mindig nevetett.
- Kihagyom. – kuncogtam. – Mikor is indulunk? – érdeklődtem.
- Majd tízkor. Még csak kettő óra van. – nézett a fali órára.
- Menjünk a parkba focizni. – szaladtam fel a szobámba. Az idő , mint mindig most is kellemes volt. Sütött a nap és harminc fok volt. Lezuhanyoztam majd felkötöttem a hajam. Kivettem a mezem és a nadrágom. Felvettem egy zoknit és a stoplis cipőmet elraktam a táskámba. Amíg ki nem érünk terem cipőbe leszek. Elraktam még ásványvizet és törülközőt. A vállamra kaptam a táskámat és lementem a nappaliba. Cami nem sokkal később jött le. Ugyan abba a ruhába volt, mint én. Ő is terem cipőbe. A csengő zavart meg így lassan odamentem is kinyitottam.
- Hali. – köszönt Alex és bement.
- Szia szépség. – köszöntött egy csókkal a barátom.
- Szia. – öleltem meg. Végig néztem rajta és ő is foci cuccban volt. – Ti is jöttök? – indultam meg a nappali felé.
- Ki nem hagynánk. – vette le a vállamról a táskát és belerakta az ő cipőjét majd átvette tőlem. Elindultunk a park felé ahol páran meg is néztek minket. Jó hát ilyen időben általában nem focizni mennek az emberek ha nem le a partra. Viszont nekünk most ez a lazítás. A foci pályát elfoglalták.
- Most hol fogunk játszani? – tártam szét a karom.
- Velük. Ők egyel fölöttünk járnak. – indult befele Austin. Mindenki lepacsizott vele ahogy Alexel is mi meg csak álltunk.
- Te nem Florencia vagy? – jött hozzám egy fiú.
- De? – jó ez inkább kérdésnek hangzott.
- Tele van veled az újság. Örülök, hogy velünk fogsz játszani. Amúgy Tom vagyok. – adott két puszit.
- Azok a García testvérek? – szaladt hozzánk egy másik srác.
- Mi vagyunk. – válaszolt Cam.
- Velünk fogtok játszani? –állt mellénk egy másik.
- Srácok, hagyjátok a barát nőinket. Igen ők is játszanak velünk. – lépett mellém Austin.
- Sunyi vagy. – csípett az oldalamba a barátom. Kiöltöttem rá a nyelvem és visszaálltam. Austin kezdte, hátra passz, majd Caminek és belőtték. Ez így ment vagy másfél órán keresztül. Az állás végül a mi csapatunknak 5 gól Camiéknek 4. Átvettem a másik cipőmet majd elköszöntünk a többiektől.
- Jajj fiúk, sziasztok. – irritálta a fülemet ez a nyávogás. Éppen Tomtól köszöntem volna el de megfordultam. Ki gondolta volna, hogy ahol fiúk vannak oda jön a suli két lotyója.
- Ne már. Minek jött ide Ashley és a csatlósa? – mondta halkan Tom mire felnevettem.
- Austin. Nem is láttalak az év záró óta. – indult meg Ashley barátom felé.
- Pedig itthon vagyok. –rántott vállat.
- Nincs kedved ma este átjönni? – nyávogta. A kérdésétől az állam a padlót súrolta és a kezem ökölbe szorult. Alex megfogta a kezem és visszahúzott. Mindenki kussba nézte ahogy az ÉN barátomat elakarja csábítani ez a plasztik cica.
- Kihagyom. A barátnőmnél leszek. – biccentett felém Austin. Ashley felém fordult és egy lenéző tekintet után elindult felém. Még egyszer végig nézett rajtam majd felnevetett.
- Vele? Mit adhat ő amit én nem? – mutatott rám.
- Szeretetet. – horkantott fel Austin. Erre a mellettem álló srácok hurrogni kezdtek.
- Szivi, tudod egy lányhoz nem igazán illik a foci. Nézz rám. Tökéletes alakom van a hajam is mindig tökéletes és odáig vannak értem a srácok. – tette kezét a vállamra de én csak lesöpörtem onnan. Erre is mindenki „hú”-zni kezdett.
- Hát ennyi plasztika és zsír leszívás után mit vársz. Nem is vagy igazi. egy mű nő vagy. – nevettem ki.
- Eddig még senki nem szólt vissza Ashleynek. – jegyezte meg Tom.
- Addig kellesz majd Austinnak amíg nem talál nálad jobbat. – kacsintott rám. Tudtam, hogy nem mondd igazat hiszen Austin bebizonyította , hogy szeret. Olyan titkát tudom amit senki más. Minden nap velem van és segít amiben tud. Austinra néztem akinek a szemében most félelmet fedeztem fel. Ne értsetek félre. Nem olyat , hogy fél Ashleytől ha nem olyat, hogy azt hiszi hiszen ennek itt előttem. Fél, hogy elveszít.
- Ribanc vagy. – köptem felé a szavakat.
- Mit mondtál? – fordult felém.
- Talán süket vagy? – tettem karba a kezem. – A sok plasztika az oka. – kacsintottam rá.
- Na megállj csak. – indult vissza hozzám. – Remélem tudod, hogy ma reggel a barátocskád átjött hozzám és .. öm.. inkább nem részletezem. – kuncogott fel. Ismét hazudik, nem hittem neki egy percig sem. Az zavar, hogy ilyet feltételez Austinról. Lendült a kezem és hatalmasat csattant az arcán. – Hogy mered? – sziszegte. Nem válaszoltam csak egy gúnyos mosolyt küldtem felé. Éreztem, hogy ő is megütött. A szemem sarkából láttam ahogy Austin és Cami már mozdulni akart. Austint Tom fogta míg Camit Alex. Elborult az agyam. Utálom ha megütnek. A szüleim se ütöttek meg soha , mert nem volt rá okuk akkor ez a kis csitri sem üthet meg. Egyik kezemmel hajába kaptam és a fejét közel húztam az enyémhez. Hangosat sikoltott tettemre de nem érdekelt.
- Soha ne merj még egyszer kezet emelni rám. – mondtam majd ellöktem. Alig bírt megállni a magas sarkújában de Britney segített neki. Megfordultam és lepacsiztam Alexel. Éreztem ahogy meghúzzák a copfom és a földre kerülök. Rá ült a csípőmre és hajamat vette célba. Nem fogom magam hagyni így lelöktem magamról és a hajánál fogva húztam fel. – Semmi esélyed ellenem. – nevettem a képébe. – Megmondtam, hogy ne merj hozzám érni. Szerintem fogadd meg a tanácsom. – ismét ellöktem mire a többiek felnevettek.
- Ha még egyszer hozzá érsz tuti kitépem az össze póthajad. – mondta Cami.Austin közelebb sétált Ashleyhez majd megállt előtte.
- Nem tűröm el, hogy ezt csináld vele. Lányt nem fogok megütni. Még egy ilyen akció és rosszul jársz. – jött felém a barátom. Ashley a csatlósával együtt elhagyta a pályát majd mindenki lepacsizott velem és hazafele mentünk.
Ez a ruha valami csodálatos. Cami adta kölcsön a mai bulira.
Korál kék volt és a combom közepéig ért és a derekától lefele szélesedett
kifele. A mellemnél strassz kövek voltak. A hajam kivasalva hullott vállamra és
egy szempilla spirált használtunk csak a kisminkelésemhez. Magas sarkút most se
voltam hajlandó felvenni így egy fehér topánka takarja a lábujjaimat. Cami
mellettem áll és lélegzet elállítóan szép. Egy barack színű ruha van rajta.
Hasonló az enyémhez. Fehér topánka volt rajta is a haja pedig felvont
kontyolva.
- Készen vagytok? – jött be Austin mögötte pedig Alex.
- Azta. – tátotta el a száját Alex majd Camihez lépett. Aus is ugyan ezt tette csak ő felém.
- Csodálatosan nézel ki. – suttogta. Egy puszit adtam az arcára majd elindultunk a klubba. Az én autómmal mentünk. Austin nem iszik így ha én ittas állapotban lennék akkor visz minket haza. Hatalmas sor állt. Beakartam állni a sorba de egy fiú legelöl leszólított.
- Florencia García? – nézett rám. Bólintottam. – Egy híresség itt? – kérdezte. Nem gondolom magam híresnek és zavar, hogy ezt a szót használják rám.
- Csak bulizni jöttünk. – zártam le a témát.
- Gyertek elénk. – lépett hátrébb.
- Biztos? – kérdeztem.
- Ha kapok egy autógrammot és képet akkor igen. Megkapta amit kért és Camitól is kért egyet és a haverja is mind a kettőnktől így már be is jutottunk a klubba. Nagyon sokan voltak. Mindenhol fiatalak táncoltak vagy az alkoholtól dülöngéltek. Leültünk a pulthoz és kértem magamnak egy koktélt. Lehúztam majd Austinnal táncolni mentünk. A testvérem és a barátja már az elején eltűnt valahová. A testünk ritmusra mozgott majd a lassú számnál magához húzott és derekamra csúsztatta kezeit. Nyaka köré kulcsoltam enyémeket és homlokát az enyémnek döntötte. Mikor vége lett a számnak ittunk még egy koktélt.
- Elmegyek mosdóba. Mindjárt jövök. – hajoltam hozzá.
- Vigyázz magadra és siess. – csókolt meg. Elindultam a női szakasz felé de valaki behúzott egy ajtón. sikoltani akartam de a számat befogták. Maga felé fordított és egy férfi állt előttem. Körülnézett, hogy lát e minket valaki de sajnos nem volt senki se a folyóson.
- García? – kérdezte. Félve bólintottam. Mosolyra húzta a száját. – Üzenetet hoztam. – vált komollyá az arca. – Még nincs vége. A játszma most kezdődik. – mondta és kiment az ajtón. Tudtam kitől jött. Teljesen bepánikoltam. „A játszma elkezdődött”. Ezzel szerintem azt akarja érteni, hogy bántani fogja valamelyik szerettemet. Nem hagyhatom, hogy baja essen valakinek. Miattam van ez. A pasi felismert és mivel megakadályoztam a tervét miszerint megöli Austint így most én bűnhődöm. Mint anyám, aki hozzáment máshoz és szült két gyermeket ezért megölte anyámat. Visszasiettem barátomhoz aki látta, hogy valami nem stimmel velem.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Nem. – ráztam a fejem nemlegesen. – Keressük meg Camiéket és menjünk haza. – kérleltem. Szó nélkül felállt és kézen ragadott. Körbe mentünk a klubbon majd a kijáratnál megláttuk őket. Magunkkal húztuk barátinkat a kocsiba.
- Hova megyünk? – értetlenkedett Alex.
- Haza. Flo rosszul van. – mondta Austin és a gázra taposott.
- Készen vagytok? – jött be Austin mögötte pedig Alex.
- Azta. – tátotta el a száját Alex majd Camihez lépett. Aus is ugyan ezt tette csak ő felém.
- Csodálatosan nézel ki. – suttogta. Egy puszit adtam az arcára majd elindultunk a klubba. Az én autómmal mentünk. Austin nem iszik így ha én ittas állapotban lennék akkor visz minket haza. Hatalmas sor állt. Beakartam állni a sorba de egy fiú legelöl leszólított.
- Florencia García? – nézett rám. Bólintottam. – Egy híresség itt? – kérdezte. Nem gondolom magam híresnek és zavar, hogy ezt a szót használják rám.
- Csak bulizni jöttünk. – zártam le a témát.
- Gyertek elénk. – lépett hátrébb.
- Biztos? – kérdeztem.
- Ha kapok egy autógrammot és képet akkor igen. Megkapta amit kért és Camitól is kért egyet és a haverja is mind a kettőnktől így már be is jutottunk a klubba. Nagyon sokan voltak. Mindenhol fiatalak táncoltak vagy az alkoholtól dülöngéltek. Leültünk a pulthoz és kértem magamnak egy koktélt. Lehúztam majd Austinnal táncolni mentünk. A testvérem és a barátja már az elején eltűnt valahová. A testünk ritmusra mozgott majd a lassú számnál magához húzott és derekamra csúsztatta kezeit. Nyaka köré kulcsoltam enyémeket és homlokát az enyémnek döntötte. Mikor vége lett a számnak ittunk még egy koktélt.
- Elmegyek mosdóba. Mindjárt jövök. – hajoltam hozzá.
- Vigyázz magadra és siess. – csókolt meg. Elindultam a női szakasz felé de valaki behúzott egy ajtón. sikoltani akartam de a számat befogták. Maga felé fordított és egy férfi állt előttem. Körülnézett, hogy lát e minket valaki de sajnos nem volt senki se a folyóson.
- García? – kérdezte. Félve bólintottam. Mosolyra húzta a száját. – Üzenetet hoztam. – vált komollyá az arca. – Még nincs vége. A játszma most kezdődik. – mondta és kiment az ajtón. Tudtam kitől jött. Teljesen bepánikoltam. „A játszma elkezdődött”. Ezzel szerintem azt akarja érteni, hogy bántani fogja valamelyik szerettemet. Nem hagyhatom, hogy baja essen valakinek. Miattam van ez. A pasi felismert és mivel megakadályoztam a tervét miszerint megöli Austint így most én bűnhődöm. Mint anyám, aki hozzáment máshoz és szült két gyermeket ezért megölte anyámat. Visszasiettem barátomhoz aki látta, hogy valami nem stimmel velem.
- Jól vagy? – kérdezte aggódóan.
- Nem. – ráztam a fejem nemlegesen. – Keressük meg Camiéket és menjünk haza. – kérleltem. Szó nélkül felállt és kézen ragadott. Körbe mentünk a klubbon majd a kijáratnál megláttuk őket. Magunkkal húztuk barátinkat a kocsiba.
- Hova megyünk? – értetlenkedett Alex.
- Haza. Flo rosszul van. – mondta Austin és a gázra taposott.
Alex és Cami lefeküdtek így ketten maradtunk fent a
szobámba.
- Mi történt? – ült le az ágyra és magával húzott.
- Amikor kimentem mosdóba egy fickó behúzott egy folyosóra. Azt mondta, hogy egy üzenete van számomra. Azt kaptam, hogy még nincs vége. a játszma csak most kezdődik. Austin, ő volt aki megölte anyuékat. Most valakit bántani fog a szeretteim közül, mert nem hagytam, hogy megöljön téged. – sírtam. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Nem lesz baj. Ezentúl senki nem megy egyedül sehová. Megoldjuk kicsim, nem fog senkinek se baja esni. – nyugtatott. Reméltem, hogy így lesz de nagyon féltem. Nem akarok még több embert elveszíteni. Azt már nem élném túl. Szerencs, hogy apu nincs itthon így neki már nem lehet baja. Zac és Toni lement egy hétre Barbaráék családjával valami tóparti nyaralóba így ők is kipipálva. Mi négyen maradtunk. Tudtam mit kell tennem így felpattantam.
- Maradj itt. Fél perc és jövök. apu szobájába megyek. –néztem Austinra. Bementem az említett helyiségbe és elhúztam az egyik szekrényt. Megtaláltam amit kerestem. Elforgattam a kistekerhető tárgyat. Háromszor majd kinyílt. Kivette belőle a fekete bőrbe zárt fegyvert. A széfet visszazártam és visszamentem Austinhoz.
- Így már biztonságban leszünk. Neked is van és nekem is. Ha valami van lövünk. – emeltem fel a pisztolyt.
- Nem, nem. Nélkülem sehova nem mész. – ölelt át.
- Nem élhetek félelembe. Alex és Camivel mindig lesz valamelyikünk és már mind a ketten védettek vagyunk.
- Ez nekem nagyon nem tetszik de igazad van. –betettem a fiókom legaljára a fegyvert és befeküdtem barátom mellé. Kötelességemnek érzem megvédeni a családomat. Ha máshogy nem megy csak így akkor ez a helyes. Nem akarok ölni és nem is áll szándékomban de ha sor kerülne rá akkor meg kell tennem, hogy biztonságban tudhassak mindenkit aki fontos nekem. Nem fogom hagyni , hogy tönkretegye az életemet ez a gaz ember.
- Mi történt? – ült le az ágyra és magával húzott.
- Amikor kimentem mosdóba egy fickó behúzott egy folyosóra. Azt mondta, hogy egy üzenete van számomra. Azt kaptam, hogy még nincs vége. a játszma csak most kezdődik. Austin, ő volt aki megölte anyuékat. Most valakit bántani fog a szeretteim közül, mert nem hagytam, hogy megöljön téged. – sírtam. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Nem lesz baj. Ezentúl senki nem megy egyedül sehová. Megoldjuk kicsim, nem fog senkinek se baja esni. – nyugtatott. Reméltem, hogy így lesz de nagyon féltem. Nem akarok még több embert elveszíteni. Azt már nem élném túl. Szerencs, hogy apu nincs itthon így neki már nem lehet baja. Zac és Toni lement egy hétre Barbaráék családjával valami tóparti nyaralóba így ők is kipipálva. Mi négyen maradtunk. Tudtam mit kell tennem így felpattantam.
- Maradj itt. Fél perc és jövök. apu szobájába megyek. –néztem Austinra. Bementem az említett helyiségbe és elhúztam az egyik szekrényt. Megtaláltam amit kerestem. Elforgattam a kistekerhető tárgyat. Háromszor majd kinyílt. Kivette belőle a fekete bőrbe zárt fegyvert. A széfet visszazártam és visszamentem Austinhoz.
- Így már biztonságban leszünk. Neked is van és nekem is. Ha valami van lövünk. – emeltem fel a pisztolyt.
- Nem, nem. Nélkülem sehova nem mész. – ölelt át.
- Nem élhetek félelembe. Alex és Camivel mindig lesz valamelyikünk és már mind a ketten védettek vagyunk.
- Ez nekem nagyon nem tetszik de igazad van. –betettem a fiókom legaljára a fegyvert és befeküdtem barátom mellé. Kötelességemnek érzem megvédeni a családomat. Ha máshogy nem megy csak így akkor ez a helyes. Nem akarok ölni és nem is áll szándékomban de ha sor kerülne rá akkor meg kell tennem, hogy biztonságban tudhassak mindenkit aki fontos nekem. Nem fogom hagyni , hogy tönkretegye az életemet ez a gaz ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése