~40.rész-Modell

A napok rohamosan teltek. Barbarával és apuval még nem találkoztam. Mint ha az idő direkt azt akarná, hogy öregedjek és elszálljon minden. Tegnap kaptam egy hívást egy fotóstól. Ő az aki a focistákat fotózza. Megkért, hogy ma menjek arra a címre amit megadott és bent mondjam el a nevem. Belőlem akar modellt faragni. Nem is tudom. Úgy érzem nekem csak a foci van de ha egy profi fotós szerint meg van benne mind az ami egy modellhez kell akkor örömmel vállalom ezt is. Ott van Cristiano Ronaldo és David Backhem is fotómodell. Ronaldo a foci mellett a modellkedésre is szakít időt. Nem tudom, hogy egy ilyen helyre mit is kéne felvenni. Átrohantam Cami szobájába , mert ő tud segíteni. Régebben még Madridban modell volt.
- Cami!! – tártam ki az ajtaját.
- Hm? – fordult felém.
- Segíts. Nem tudom mit vegyek fel. – hadonásztam.
- Basszus… Ma megyünk. – lecsapta a laptopját és beviharzott a szobámba. Keresgélt a cuccaim között majd kivett egy farmert,fehér toppot, Lazac színű blézert és egy hozzá illő magas sarkút(!!!!!!!!) Keresett hozzá táskát is majd a kezembe nyomta őket. – Ezeket vedd fel. 10 perc és visszajövök. Felöltözök. – hagyta el a szobámat. Magamra rángattam a testvérem által kiválasztott szerelést. A cipővel szemeztem egy darabig majd nagy nehezen rávettem magam, hogy a lábamra húzzam. Beálltam a tükörbe és furcsa volt magas sarokban állni de tetszett. Mosolyogva bementem a fürdőbe. Átszántottam hajamon a fésűvel és nem tettem fel sminket. Elpakoltam a cuccokat amik fontosak majd átmentem a mellettem lévő szobába.
- Indulni kéne. – néztem az órámra.
- Mehetünk. – mosolygott Cami. Ő is egy hozzám hasonló cuccban volt. Ugyan az csak rajta kék kiadásban. Benéztünk Tonihoz majd azt vettem észre, hogy nincs a szobájába.
- Toni. – kiabáltam. – Toni. – mentem le a lépcsőn. Nem jött válasz. Hírtelen bepánikoltam. Nem tudtam mit tegyek hiszen eltűnt az öcsém.
- Gyere, menjünk. Barbarával van. – fogta meg a kezem. Nagy kő esett el a szívemről.
- Szólhattál volna. – néztem rá szúrós tekintettel. Beszálltunk az autómba majd gázt adva indultunk a megadott címre. egy hatalmas épület előtt parkoltam le. Bementünk és a pulthoz sétáltam.
- Jó napot. Florencia García vagyok. – diktáltam be a nevem.
- Szia. Joe már várja. A lifttel menjenek a harmadik emeletre ott balra a harmadik ajtó. – mosolygott.
- Rendben. Köszönjük. – ejtettem felé egy mosolyt majd jeleztem Caminak, hogy jöjjön. Felmentünk a lifttel a megadott emeletre és benyitottam a harmadik ajtón. Egy hatalmas fotóstúdió tárult elém.
- Szia. Josef Smith vagyok de szólítsatok csak Joenak. – állt elénk egy 20-23 éves fiú.
- Hello. Florencia García. – nyújtottam felé a jobbom.
- Szia. Camilla García. – ráztak kezet ők is.
- Camilla…téged már láttalak valamelyik spanyol lapban pózolni. Te is modell vagy? – kérdezte Joe.
- Régebben még Madridban az voltam. – helyeselte.
- Akkor, téged is megnézünk, hogy milyen vagy az itteni kamerák előtt. – mosolygott. – Menjetek be az első ajtón és onnan majd mondják mit kell tennetek. – indult meg a fekete fa ajtó felé. Kinyitotta nekünk majd három nővel találtuk magunkat szembe. Nekik is bemutatkoztunk. Clara a stylist, vállig érő barna haja, rikító kék szemek. Melissa a fodrász, hosszú szőke haj,zöld szem. Alexa a sminkes, mell alá érő barna haj,kék szem.

Miután mind a kettőnket kezelésbe vették. Egy új szerkóban, sminkben én mondtam, hogy rám nagyon keveset rakhatnak. A hajam göndören, Camié kontyba. Odasétáltunk Joehoz aki a vászonra állított engem és mondta, hogy engedjem el magam és csináljak amit szeretnék. Hát nem kellett sokáig győzködni. Cami direkt nevetettet így sok olyan fotó készült ami pillanatkép és éppen meghalok a nevetéstől. Mikor készen lettünk a testvérem jött majd közösen.

A képek nagyon jók lettek. Joe azt mondta, hogy ha lesz munka hív, mert szerinte erre termettünk. Hazamentünk és addigra már Toni és Barbara a nappaliban társasoztak. Már kulcsa is van?
- Sziasztok. – pattant fel az öcsém mellől.
- Hali. – mondtam flegmán és kisöcsémhez siettem. Csikizni kezdtem majd amikor a nevetése betöltötte az egész házat abbahagytam, hogy kapjon levegőt is.
- Toni, gyere. – elmegyünk Alexékkel sétálni. – fogta meg a kezét Cami.
- Megyek én is. – álltam fel.
- Most nem. Beszélnetek kell. – súgta nekem. Puffogva leültem a kanapéra. Megvártam míg elmennek majd Barbara bement a konyhába és főzött teát. Behozta és leült mellém.
- Nos, Flo, beszélnünk kéne. – kezdte halkan.
- Szerintem nem. – kortyoltam bele a teámba.
- Figyelj, tudom milyen nehéz lehet most neked. Édes anyukád nélkül nem ugyan az minden. Tudod én hat éves koromban elvesztettem az apukámat és öt éve a férjemet egy autó balesetben. - váltott szomorúbb hangnembe. Kicsit megsajnáltam, mert ő két embert vesztett el akik nagyon fontosak voltak a számára.
- Nem kell elmesélned ha nem szeretnéd. – lett kedvesebb a hangom.
- Elmondom, mert így talán elfogadsz és megismersz. Hol kezdjem? – vett egy nagy levegőt.
- Gyerekkorodtól? – kérdeztem félve. Ő bólintott majd belekezdett.
- New Yorkban születtem és van egy bátyám. Ott jártam iskolába,egyetemre. Apukám hat éves koromban elhunyt. Az utcán sétáltunk anyuval és apuval mikor valami állat fejbe lőtte őt. – gördült ki egy könnycsepp a szeméből. Megszorítottam a kezét, hogy jelezzem, hogy itt vagyok vele. – Előttem halt meg. Semmit nem értettem olyan kicsiként csak sírtam. – folytatta. – Aztán idővel amikor gimnáziumba mentem lett anyukámnak egy új élettársa. Először nem akartam elfogadni. Ugyan úgy gondolkodtam mint te. Aztán láttam, hogy anyukám majdnem olyan boldog mint édes apukám mellett aztán a barátját is megkedveltem és bár nem szólítottam apunak de nagyon sokat segített nekem mindenben. Az egyetemen megismertem egy fiút. Carlnak hívták. Kedves és segítőkész volt.  Elkezdtünk randizni és az egyetem végig vagy is 4 évig együtt voltunk de aztán elköltözünk ide. Nem beszéltünk három hónapig aztán egyszer csak egy hatalmas csokor rózsával és megkérte a kezem. Persze habozás nélkül igent mondtam. Ekkor voltam 25. életévemben. 32 voltam amikor teherbe estem. Éppen az orvoshoz tartottunk, hogy megnézzük a babánkat. Már tudtuk, hogy kisfiú lesz és két név között vacilláltunk. a férjem mindig is azt szerette volna ha Alexander lesz a fiú nevem én viszont Austint szerettem volna , mert apukám ezt a nevet viselte. Az orvosnál megtudtuk, hogy három hét és szülni fogok. Boldogan indultunk haza. Aztán az egyik kereszteződésben amikor nekünk volt zöld egy autó hatalmas gyorsasággal csapódott belénk. Arra keltem fel, hogy szirénáznak az autók. Kinyitottam a szemem és minden hol üvegszilánk volt. A férjemnek a felső teste a szélvédőn kívül volt. Ijedten kaptam a hasamhoz és vér tocsogott alattam. Lesokkolódtam és el is ájultam.

Két nap után felkeltem és az orvosok elmondták, hogy a férjem a helyszínen elhunyt és a gyermekünket is elvesztettem. Ezek után otthon ültem és a munkámba temetkeztem. Nem tudtam elfogadni, hogy ők már nincsenek többé. Aztán a munkám miatt megismerkedtem édesapáddal és most itt vagyunk. Amúgy amikor megismertem a barátaitokat elég furcsa volt, hogy pont Alex és Austin.  – fejezte be. Én csak kikerekedett szemekkel néztem. Szegény nő, mennyi dolgon ment keresztül. Elkapott a lelkiismeret-furdalás, hogy nem tudtam róla semmit még is eltaszítottam őt magamtól. Én is elmeséltem neki az életem. A végén már könnyes arccal ölelt magához. – Flo, én nem azt várom el, hogy anyunak hívj és nem is szeretném átvenni a mamátok szerepét , mert az képtelenség lenne. Annyit szeretnék csak, hogy fogadj el és legyünk jóban. – simogatta meg a kézfejem. Mosolyogva bólintottam majd ismét megöleltem. Épp ekkor jött be az ajtón mindenki. Cami felsikoltott az örömtől.
- Végre, végre. – szaladt hozzánk és kettőnk nyakába ugrott. Austin nevetve jött köszönni Barbarának és ezt a példát a többi fiú is követte.
- Nekem mennem kell. Holnap dolgozok. – adott mindenkinek egy-egy puszit. Majd beszélünk. – intett és kiment. Austin az ölébe húzott és finoman megcsókolt. Néztünk egy filmet majd a fiúkat elküldtük aludni. A barátainkkal mentünk a saját szobáinkba.
- Tudod, Barbara nagyon kedves nő. – ültem le az ágyamra.
- Nekem is annak tűnik. Mi volt a fotózáson? – érdeklődött. Elmeséltem neki a dolgokat majd mosolyogva pörgetett meg a levegőben. Szerintem ő jobban örült, mint én. Elmentem fürdeni majd ő is. Egy hírtelen ötlettől vezérelve felmásztam az ágyamra és ugrálni kezdtem rajta. Nevetve dőltem a párnáim közé majd kijött a barátom is egy boxerben. Nem tudom mi ütött belém de felpattantam és nyaka köré kulcsoltam a kezeimet majd heves csókolózásba kezdtünk. Az ágyhoz hátrált majd finoman lefektetett rá. Felém hajolt és úgy csókolt tovább. Éreztem amint kezei oldalamra vándorolnak és simogat. Lehúzta rólam a felső részem majd finom puszikkal hintette be hasam majd jött felfele. A nyakamnál elidőzött egy ideig aztán újra egymásra találtak ajkaink. Boxere szélébe akasztottam ujjaimat majd lehúztam róla. Ő is ezt tette az én fehér neműmmel.

 

Megettük és most én kezdeményeztem. Fogalmam sincs mi ütött belém de nem is bántam meg. Mellkasán feküdtem és a kockáit rajzolgattam körbe míg ő a hátamat simogatta.
- Annyira szeretlek. – néztem rá.
- Nem is tudod, hogy én mennyire. – csókolt meg majd betakart minket és szorosan ölelt megához, mint ha attól félt, hogy elfutok az éjszaka.










Flo ruhája a castingon: