xx.Fruzsi <3
A nap sütött be az ablakomon ezzel felkeltve engem mesebeli
álmomból, valahogy azt álmodtam, hogy én vagyok Csipkerózsika, nem kéne ennyi
mesét néznem. Felültem és körbenéztem,megállt az órán a szemem és majdnem
kiestek, már tizenegy óra van, nem hiszem el, hogy ennyit alszok. Kiszálltam az
ágyból, kitártam az ablakomat amin bejött egy kis frissítő szellő, a
laptopomhoz mentem, bekapcsoltam majd a Youtube-on bekapcsoltam a One Direction-nek
a „Midnight Memories „ című albumát. Feltekertem a hangfalnak a hang erejét a
leghangosabbra és ugrándozva mentem a gardróbomba. Nem tudom mi van ma velem,
annyira fel vagyok pörögve, hogy az hihetetlen, nem is néztem mit veszek fel,
amint kiértem a helyiségből láttam, hogy mik akadtak a kezembe. Fekete farmer
sort, fehér ujjatlan felső, feketével rá volt írva „Live once” ,ehhez társult
egy piros converse is. A hajamat kifésültem, leugráltam a konyhába, ismét nincs
itthon senki, ezen meg sem lepődök, egy tálba öntöttem magamnak a kedvenc
gabona pelyhemből, lelocsoltam azt tejjel majd egy kanál segítségével falatozni
kezdtem. Ahogy végeztem, behelyeztem ezeket a tárgyakat a mosogatóba és ittam
egy pohár narancs levet. Éppen a szobámba indultam, mikor a csengő fülsiketítő
hangja jelezte, hogy jött valaki, megfordultam a tengelyem körül és kinyitottam
a barna ajtót.
- Jó napot, én Florencia García-t keresem. – mosolygott rám egy 30 éveiben járó férfi.
- Én lennék, miben segíthetek? – mosolyogtam rá.
- Ez az öné, nyújtotta felém azt a hatalmas dobozt amint az imént emelt fel a földről. – Itt írja alá. – mutatott egy papírra, elnézést kértem, letettem a dobozt majd aláírtam neki a kért helyen. Elköszöntünk majd bezártam az ajtót én pedig a hatalmas dobozzal a kezemben indultam meg a szobám felé. Fogalmam sincs, hogy mi lehet benne, kíváncsian nézegettem a dobozt és nem tudtam, hogy kinyissam e. Lehet, hogy bomba van benne, és a maffiózók nemsokára ide is érnek, hogy elejtsék a hullámat ahol soha senki nem találja meg. Tarkón vágtam magamat, mert tudom, hogy ez nem lehetséges, remegő kezekkel nyúltam a sötétlila dobozhoz, lassan levettem a tetejét és a papírt ami fedte azt, hogy mi van benne. A lélegzetem is elállt, nem akartam hinni a szemeimnek, nem tudom miért és kitől, de kedves gesztus. Egy hatalmas csokor rózsát találtam benne, a fele rózsaszín, a másik fele pedig fehér volt, időm se lenne rá, hogy megszámoljam, hogy hány szál virágot kaptam, az biztos , hogy harmincnál több. Kivettem a növényeket, hogy vázába tegyem , ekkor kiesett belőle egy kis boríték, kezembe vettem és kibontottam, ebből talán megtudom, hogy ki küldte.
- Jó napot, én Florencia García-t keresem. – mosolygott rám egy 30 éveiben járó férfi.
- Én lennék, miben segíthetek? – mosolyogtam rá.
- Ez az öné, nyújtotta felém azt a hatalmas dobozt amint az imént emelt fel a földről. – Itt írja alá. – mutatott egy papírra, elnézést kértem, letettem a dobozt majd aláírtam neki a kért helyen. Elköszöntünk majd bezártam az ajtót én pedig a hatalmas dobozzal a kezemben indultam meg a szobám felé. Fogalmam sincs, hogy mi lehet benne, kíváncsian nézegettem a dobozt és nem tudtam, hogy kinyissam e. Lehet, hogy bomba van benne, és a maffiózók nemsokára ide is érnek, hogy elejtsék a hullámat ahol soha senki nem találja meg. Tarkón vágtam magamat, mert tudom, hogy ez nem lehetséges, remegő kezekkel nyúltam a sötétlila dobozhoz, lassan levettem a tetejét és a papírt ami fedte azt, hogy mi van benne. A lélegzetem is elállt, nem akartam hinni a szemeimnek, nem tudom miért és kitől, de kedves gesztus. Egy hatalmas csokor rózsát találtam benne, a fele rózsaszín, a másik fele pedig fehér volt, időm se lenne rá, hogy megszámoljam, hogy hány szál virágot kaptam, az biztos , hogy harmincnál több. Kivettem a növényeket, hogy vázába tegyem , ekkor kiesett belőle egy kis boríték, kezembe vettem és kibontottam, ebből talán megtudom, hogy ki küldte.
„Boldog Születésnapot a világ legszebb és legcsodálatosabb
lányának, szeretlek szerelmem.
xx. Austin”
xx. Austin”
Az ütő is megállt bennem, hogyan is felejthettem el a
születésnapomat? Gyorsan betettem a rózsákat egy nagy vázába, majd felnéztem
twitterre. A követőim száma rohamosan megnőtt,már egymillió ember követ aminek
én nagyon örülök, rengeteg értesítésem van, megnéztem egy párat és mindbe az
van, hogy boldog születés kívánnak nekem a rajongóim,munka társak és egy- két
sztár akit megismerhettem eddigi karrierem során. Amiket megnéztem arra
válaszoltam és bekedveltem, pár üzenetre is válaszoltam, majd lezártam a
készüléket és az ágyra dobtam, az albumon a kedvenc számom jött. Felálltam az
ágyamra és ugrálni kezdtem rajta, miközben fülsiketítő hangommal együtt
énekeltem A One Directionnal a „Best Song Ever” című számot. Az ajtóm
kicsapódott és Cami rántott le magához.
- Boldog Születésnapot. – ölelt át szorosan. – Elmegyünk vásárolni aztán este megkapod az ajándékodat. – kacsintott rám, majd megfogott egy fekete táskát, beledobálta a fontos dolgokat, lekapcsolta a zenét, bezárta az ablakot és maga után húzva szaladtunk le a lépcsőn, felkapta a kocsi kulcsom és bezárta az ajtót majd a garázsba mentünk. Beültünk és a plázához mentünk, amint találtunk parkoló helyet, nem haboztunk, beálltam majd megrohamoztuk a boltokat. Caminak vettünk jó sok magas sarkút én pedig gazdagabb lettem három pár saruval és egy tornacipővel, a felsőkkel már én nem bírtam, rengeteget vettem, mint ahogy nadrágból is.
- Kell neked új fehérnemű. – mutatott az egyik kedvenc boltomra, nevetve megráztam a fejemet majd követtem, felém jött egy kosárral ami tele volt pakolva fehérneművel, betolt a próba fülkébe. Magamra rángattam a több féle színű, mintájú és anyagú ruha darabokat, mindegyik nagyon szép volt és tetszett, nem tudtam választani így az összesre rábólintottam. Fizettünk majd elhagytuk ezt az üzletet is, húsz szatyorral beültünk egy kávézóba és miközben ittuk a forró italunkat, beszélgetni is volt időnk végre. - Mit tervezel estére? – nézett rám az asztal másik oldaláról.
- Gondoltam, hogy veled és a fiúkkal leszünk, elmegyünk bulizni vagy valami. – rántottam meg a vállam. – Nem kell nagy felhajtás. – mosolyogtam rá.
- Szerintem se, berúgunk és minden jó lesz. – nevetett.
- Azért csak mértékkel, egyikünk se szeretne másnap a címlapon virítani. – kacsintottam rá, az utolsó csepp kávét is megittuk, kifizettük majd beszálltunk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. Cam valamit nagyon pötyögött a telefonjába majd eltette mikor a házunk sarkánál voltunk, beparkoltam a garázsba majd kivettünk minden szatyrot és elindultunk befelé. Minden teljes sötétségben úszott majd felkapcsolták a lámpákat és rám hullott egy lufi eső, a konfetti ágyú is működésbe helyezte magát, így körülbelül több ezer konfetti zúdult az arcomba.
- Meglepetés. – bújtak elő a vendégeink, Toni és Zac rohantak felém, mögöttük pedig aput és Barbarát véltem elfedezni, köszöntem nekik majd Austin és Alex is megjelent. Barbara kivételével mindenki leült a nappaliban, egyszer csak mindenki egyszerre énekelni kezdte a „Happy Birthday” című dalt majd megláttam egy két emeletes tortát tizenkilenc gyertyával, letette elém az asztalra, tátott szájjal néztem körbe, a szemembe megjelent egy két könnycsepp, amiket hagytam, hogy lefolyjanak az arcomon.
- Kívánj valamit. – ugrált tapsikolva az öcsém, behunytam a szemem és elmondtam magamba a kívánságomat majd elfújtam a gyertyákat, megnéztem jobban a tortámat és egy kiskori kép volt rólam rajta, sötét lila volt és két masni is volt rajta marcipánból.
- Ajándékok. – pattant fel Zac, mosolyogva néztük ahogy Tonival az oldalán odasétál a TV-hez és felemel egy nagy lapot a földről. – Ez a tied, tőlünk. – nyújtotta felém, megfordítottam és egy tengerpart volt rajta ahol ott állunk mindannyian és rá volt írva, hogy „Happy Birthday Flo”.
- Nagyon szép, köszönöm. – adtam nekik egy- egy puszit majd a dohányzó asztalra helyeztem a papírt.
- Ezeket tőlem és Barbarától kapod, tudom, hogy milyen régóta szeretnél ilyeneket. – nyújtott felém apu két kis dobozkát, kibontottam őket és sikoltozva felálltam.
- Ez egy Michael Kors óra, köszönöm szépen. – öleltem meg mind a kettejüket, kinyitottam a másik dobozt is és abban volt egy karkötő amin Swarovski kövek voltak és alatta volt három repülő jegy is.
- Srácok, néztem végig a többieken, egy hónap múlva megyünk két hétre Madridba. – kiabáltam.
- Úr isten. –csatlakozott hozzám Cam is.
- Mi is megyünk, mindenki, csak gondoltam megviccellek, hogy elengedlek titeket négyen. – nevetett fel apu.
- Köszönöm szépen. – adtam nekik is puszit.
- Nincs mit, drágám. – simogatta meg a hátamat Barbara.
- Az én ajándékom az nem kézzel fogható, azt holnap kapod meg. – csókolt meg a barátom, mosolyogva bólintottam és átöleltem.
- Tessék, ez tőlem, de a szobádba nyisd majd ki, mert apu szív rohamot fog kapni ha meglátja. – kuncogott Cam.
- Hülye. – bokszoltam bele a vállába.
- Tessék kisasszony. – nyújtott felém egy zacskót, belenéztem és a kedvenc boltomból kaptam egy gyönyörű sötétkék fürdőruhát.
- Gyönyörű, köszi. – öleltem meg őt is.
- Haver, te meleg vagy? – fintorogva nézett végig a barátom Alexen.
- Akkor már rég rád mozdultam volna, Cami segített te eszes. – csapta tarkón.
- Boldog Születésnapot. – ölelt át szorosan. – Elmegyünk vásárolni aztán este megkapod az ajándékodat. – kacsintott rám, majd megfogott egy fekete táskát, beledobálta a fontos dolgokat, lekapcsolta a zenét, bezárta az ablakot és maga után húzva szaladtunk le a lépcsőn, felkapta a kocsi kulcsom és bezárta az ajtót majd a garázsba mentünk. Beültünk és a plázához mentünk, amint találtunk parkoló helyet, nem haboztunk, beálltam majd megrohamoztuk a boltokat. Caminak vettünk jó sok magas sarkút én pedig gazdagabb lettem három pár saruval és egy tornacipővel, a felsőkkel már én nem bírtam, rengeteget vettem, mint ahogy nadrágból is.
- Kell neked új fehérnemű. – mutatott az egyik kedvenc boltomra, nevetve megráztam a fejemet majd követtem, felém jött egy kosárral ami tele volt pakolva fehérneművel, betolt a próba fülkébe. Magamra rángattam a több féle színű, mintájú és anyagú ruha darabokat, mindegyik nagyon szép volt és tetszett, nem tudtam választani így az összesre rábólintottam. Fizettünk majd elhagytuk ezt az üzletet is, húsz szatyorral beültünk egy kávézóba és miközben ittuk a forró italunkat, beszélgetni is volt időnk végre. - Mit tervezel estére? – nézett rám az asztal másik oldaláról.
- Gondoltam, hogy veled és a fiúkkal leszünk, elmegyünk bulizni vagy valami. – rántottam meg a vállam. – Nem kell nagy felhajtás. – mosolyogtam rá.
- Szerintem se, berúgunk és minden jó lesz. – nevetett.
- Azért csak mértékkel, egyikünk se szeretne másnap a címlapon virítani. – kacsintottam rá, az utolsó csepp kávét is megittuk, kifizettük majd beszálltunk a kocsiba és hazafelé vettük az irányt. Cam valamit nagyon pötyögött a telefonjába majd eltette mikor a házunk sarkánál voltunk, beparkoltam a garázsba majd kivettünk minden szatyrot és elindultunk befelé. Minden teljes sötétségben úszott majd felkapcsolták a lámpákat és rám hullott egy lufi eső, a konfetti ágyú is működésbe helyezte magát, így körülbelül több ezer konfetti zúdult az arcomba.
- Meglepetés. – bújtak elő a vendégeink, Toni és Zac rohantak felém, mögöttük pedig aput és Barbarát véltem elfedezni, köszöntem nekik majd Austin és Alex is megjelent. Barbara kivételével mindenki leült a nappaliban, egyszer csak mindenki egyszerre énekelni kezdte a „Happy Birthday” című dalt majd megláttam egy két emeletes tortát tizenkilenc gyertyával, letette elém az asztalra, tátott szájjal néztem körbe, a szemembe megjelent egy két könnycsepp, amiket hagytam, hogy lefolyjanak az arcomon.
- Kívánj valamit. – ugrált tapsikolva az öcsém, behunytam a szemem és elmondtam magamba a kívánságomat majd elfújtam a gyertyákat, megnéztem jobban a tortámat és egy kiskori kép volt rólam rajta, sötét lila volt és két masni is volt rajta marcipánból.
- Ajándékok. – pattant fel Zac, mosolyogva néztük ahogy Tonival az oldalán odasétál a TV-hez és felemel egy nagy lapot a földről. – Ez a tied, tőlünk. – nyújtotta felém, megfordítottam és egy tengerpart volt rajta ahol ott állunk mindannyian és rá volt írva, hogy „Happy Birthday Flo”.
- Nagyon szép, köszönöm. – adtam nekik egy- egy puszit majd a dohányzó asztalra helyeztem a papírt.
- Ezeket tőlem és Barbarától kapod, tudom, hogy milyen régóta szeretnél ilyeneket. – nyújtott felém apu két kis dobozkát, kibontottam őket és sikoltozva felálltam.
- Ez egy Michael Kors óra, köszönöm szépen. – öleltem meg mind a kettejüket, kinyitottam a másik dobozt is és abban volt egy karkötő amin Swarovski kövek voltak és alatta volt három repülő jegy is.
- Srácok, néztem végig a többieken, egy hónap múlva megyünk két hétre Madridba. – kiabáltam.
- Úr isten. –csatlakozott hozzám Cam is.
- Mi is megyünk, mindenki, csak gondoltam megviccellek, hogy elengedlek titeket négyen. – nevetett fel apu.
- Köszönöm szépen. – adtam nekik is puszit.
- Nincs mit, drágám. – simogatta meg a hátamat Barbara.
- Az én ajándékom az nem kézzel fogható, azt holnap kapod meg. – csókolt meg a barátom, mosolyogva bólintottam és átöleltem.
- Tessék, ez tőlem, de a szobádba nyisd majd ki, mert apu szív rohamot fog kapni ha meglátja. – kuncogott Cam.
- Hülye. – bokszoltam bele a vállába.
- Tessék kisasszony. – nyújtott felém egy zacskót, belenéztem és a kedvenc boltomból kaptam egy gyönyörű sötétkék fürdőruhát.
- Gyönyörű, köszi. – öleltem meg őt is.
- Haver, te meleg vagy? – fintorogva nézett végig a barátom Alexen.
- Akkor már rég rád mozdultam volna, Cami segített te eszes. – csapta tarkón.
Miután apuék elmentek úgy döntöttünk, hogy elmegyünk
bulizni, a barátom és Alex átmentek Austinhoz készülődni, mi pedig fel mentünk,
lezuhanyoztunk majd kiválasztottam magamnak egy szép kis koktél ruhát. Ujjatlan
volt a mellem felső részénél volt vége, a derekamtól lefele barack színű volt és
a combom közepéig ért, a felső része végig strassz köves volt, ehhez
párosítottam a fehér sarum, amit ma vettem. Kivételesen rávettem magam, hogy
kisminkeljem magam, persze csak szempilla spirált használtam és száj fényt. Mivel
frufrum nincs mert egybenőtt a hajammal így megfogtam a hajam elülső két
oldaláról tetszőleges mennyiséget és hátrafontam majd a két végét egy kis
befőttes gumival egybefogtam. A hajamnak azt a
részét ami maradt azt kúppal begöndörítettem majd egy kis táskába
beleraktam a tárcám, kulcsom és a mobilom.
- Kész vagy? – kopogtam be Cami szobájába.
- Aha. – nyitotta ki az ajtót, gyönyörűen festett, a pezsgő színű ruha volt rajta aminek hátul uszálya van ami a térdéig ér és az elöl lévő rész pedig a combja közepéig, a derekán egy fekete öv volt, ehhez fekete magas sarkút párosított és ugyan ilyen színű táskát. Lekapcsolta a villanyt a szobájába majd elindultunk lefele, az ajtóban ott álltak már a fiúk, rajtuk egyszerű farmer, Alexen fehér póló és arra fekete blézer, Austinon pedig egy fehér póló és arra egy piros blézer. Mind a ketten nagyon jól néztek ki.
- Gyönyörűek vagytok. – karolt belém Austin.
- Ti sem panaszkodhattok. – mondtuk egyszerre Camival, amire mindenki nevetni kezdett, hívtunk egy taxit majd a leghíresebb klub előtt álltunk meg, Austin fizetett majd beálltak a fiúk a sorba. Előttünk sok híresség várt a sorára és egyszerű emberek is voltak, mindenhol fotósok nyüzsögtek.
- Floren, boldog szülinapot. – ölelt át egy rég nem látott ismerős, akivel még a szakmám kezdetén ismerkedtem meg és az ő boltja az én kedvencem.
- Victoria, köszönöm. Fiúk, Cami, ő itt Victoria Secret. Vick ő itt a barátom Austin Mahone, a testvérem Camila García és az ő barátja Alex Constancino. – mutattam be őket egymásnak.
- Gyertek. – fogta meg a kezem, követtük, odament egy biztonságihoz és a férfi egyből engedett be minket . Ez a nő tud valamit, meg se szólalt és már bent is vagyunk, elköszönt tőlünk majd elindult a kanapékhoz. Mi a pulthoz mentünk, úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit, kezdésnek kértünk két kör Tequila-t majd vodka narancsot. Én már kezdtem érezni az alkohol hatását, ezért behúztam Austint a táncoló emberek közé, háttal voltam neki, a fenekem a férfiasságát érintette, egymáshoz simulva mozogtunk a zene ütemére.
- Kimegyek a levegőre. – mondtam a barátomnak majd elindultam a kijárat fele, emberek tömkelege állt kint és szívta a cigarettáját vagy éppen csak ők is levegőzni jöttek, mert bent fülledt meleg van és sokan is vannak.
- Florencia? – állt elém egy fiú, valahonnan nagyon ismerős volt, de meg nem tudnám mondani, hogy honnan.
- Igen, bocsánat de te ki vagy? – kérdeztem tőle, a lehetőleg legkedvesebb hangnemben.
- Nem emlékszel rám? – kerekedtek ki a szemei.
- Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy ki vagy. – húztam el a szám.
- Madridból sem? – nézett rám reménykedően, jobban megvizsgáltam a fiút, haja zselézett, barna volt, szemei csoki barnák, mint a villám csapás úgy ütött belém a felismerés.
- Jorge? Jorge Balnco? – kérdeztem izgatottan.
- Igen, na végre, azt hittem már elfelejtettél. – nevetett majd megölelt.
- Ezer éve, basszus még az óvodába aztán általánosban. – szorítottam magamhoz erősen, Jorge volt az a fiú aki mindig mellettem állt, nagyon jó barátok lettünk, egyszer még kaptam is tőle egy csókot talán még 8 évesen. – Emlékszel amikor régen megpusziltál én meg szaladtam anyához? – dőltem neki az egyik autónak.
- Igen, aztán apukád meg leült belünk beszélgetni. Azt kérdezte tőlem, hogy „ Uram, mik a szándékai a lányommal? Házasság? Csak a házasok csókolóznak.” – utánozta aput, a végére már fuldokolva nevettem, e a sok régi emlék, olyan jól esik, hogy találkozhatok valakivel aki Madridi.
- Meg amikor elmentünk focizni és mindig lefogtad a kezem és húztál hátra, mert nem akartad, hogy a labdához érjek. – hoztam fel egy újabb régi élményt.
- Floren. – hallottam meg , ahogyan barátom a nevemet kiabálja.
- Itt vagyok. – emeltem fel a kezem.
- Na végre. Ő ki? – kérdezte tőlem, Jorge-ra mutatva, eléggé paraszt stílusa volt.
- Jorge Blanco vagyok, Flori-t még Madridban ismertem meg, egy óvodába és általánosba jártunk. –nyújtotta felé a kezét.
- Austin Mahone vagyok, Floren barátja. – fogtak kezet egymással.
- Flori, nem is mesélted. – nézett rám, „Flori” ez a néz visszhangzott a fejembe, anyu hívott így, csak ő hívott így mindig meg Jorge régen.
- Ne hívj így. – kérleltem.
- Jaj, el is felejtettem, ne haragudj. – ölelt át.
- Nem baj. – óvatosan eltoltam magamtól, nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni, bár ez így már most kínos volt.
- Itt a számom, most megyek, majd összefuthatunk valamikor. – adott át egy cetlit.
- Rendben, szia. – adtam neki két puszit majd elment, láttam Austinon, hogy legszívesebben kitekerné a fiú nyakát de nem tette amiért hálás voltam neki, ugyan akkor nem értem miért van felháborodva, bár lehet, hogy fordított esetben én is ugyan ezt tettem volna. Nem hagytam, hogy ez a kis semmi elrontsa a születésnapi bulimat így visszamentünk és megittunk még két Tequila-t majd újra táncolni kezdtünk, Cami és Alex már égen eltűntek, vagy táncolnak valahol vagy az alkohol hatására már rég otthon vannak és nyomják az ipart.
- Kész vagy? – kopogtam be Cami szobájába.
- Aha. – nyitotta ki az ajtót, gyönyörűen festett, a pezsgő színű ruha volt rajta aminek hátul uszálya van ami a térdéig ér és az elöl lévő rész pedig a combja közepéig, a derekán egy fekete öv volt, ehhez fekete magas sarkút párosított és ugyan ilyen színű táskát. Lekapcsolta a villanyt a szobájába majd elindultunk lefele, az ajtóban ott álltak már a fiúk, rajtuk egyszerű farmer, Alexen fehér póló és arra fekete blézer, Austinon pedig egy fehér póló és arra egy piros blézer. Mind a ketten nagyon jól néztek ki.
- Gyönyörűek vagytok. – karolt belém Austin.
- Ti sem panaszkodhattok. – mondtuk egyszerre Camival, amire mindenki nevetni kezdett, hívtunk egy taxit majd a leghíresebb klub előtt álltunk meg, Austin fizetett majd beálltak a fiúk a sorba. Előttünk sok híresség várt a sorára és egyszerű emberek is voltak, mindenhol fotósok nyüzsögtek.
- Floren, boldog szülinapot. – ölelt át egy rég nem látott ismerős, akivel még a szakmám kezdetén ismerkedtem meg és az ő boltja az én kedvencem.
- Victoria, köszönöm. Fiúk, Cami, ő itt Victoria Secret. Vick ő itt a barátom Austin Mahone, a testvérem Camila García és az ő barátja Alex Constancino. – mutattam be őket egymásnak.
- Gyertek. – fogta meg a kezem, követtük, odament egy biztonságihoz és a férfi egyből engedett be minket . Ez a nő tud valamit, meg se szólalt és már bent is vagyunk, elköszönt tőlünk majd elindult a kanapékhoz. Mi a pulthoz mentünk, úgy döntöttünk, hogy iszunk valamit, kezdésnek kértünk két kör Tequila-t majd vodka narancsot. Én már kezdtem érezni az alkohol hatását, ezért behúztam Austint a táncoló emberek közé, háttal voltam neki, a fenekem a férfiasságát érintette, egymáshoz simulva mozogtunk a zene ütemére.
- Kimegyek a levegőre. – mondtam a barátomnak majd elindultam a kijárat fele, emberek tömkelege állt kint és szívta a cigarettáját vagy éppen csak ők is levegőzni jöttek, mert bent fülledt meleg van és sokan is vannak.
- Florencia? – állt elém egy fiú, valahonnan nagyon ismerős volt, de meg nem tudnám mondani, hogy honnan.
- Igen, bocsánat de te ki vagy? – kérdeztem tőle, a lehetőleg legkedvesebb hangnemben.
- Nem emlékszel rám? – kerekedtek ki a szemei.
- Ne haragudj, de fogalmam sincs, hogy ki vagy. – húztam el a szám.
- Madridból sem? – nézett rám reménykedően, jobban megvizsgáltam a fiút, haja zselézett, barna volt, szemei csoki barnák, mint a villám csapás úgy ütött belém a felismerés.
- Jorge? Jorge Balnco? – kérdeztem izgatottan.
- Igen, na végre, azt hittem már elfelejtettél. – nevetett majd megölelt.
- Ezer éve, basszus még az óvodába aztán általánosban. – szorítottam magamhoz erősen, Jorge volt az a fiú aki mindig mellettem állt, nagyon jó barátok lettünk, egyszer még kaptam is tőle egy csókot talán még 8 évesen. – Emlékszel amikor régen megpusziltál én meg szaladtam anyához? – dőltem neki az egyik autónak.
- Igen, aztán apukád meg leült belünk beszélgetni. Azt kérdezte tőlem, hogy „ Uram, mik a szándékai a lányommal? Házasság? Csak a házasok csókolóznak.” – utánozta aput, a végére már fuldokolva nevettem, e a sok régi emlék, olyan jól esik, hogy találkozhatok valakivel aki Madridi.
- Meg amikor elmentünk focizni és mindig lefogtad a kezem és húztál hátra, mert nem akartad, hogy a labdához érjek. – hoztam fel egy újabb régi élményt.
- Floren. – hallottam meg , ahogyan barátom a nevemet kiabálja.
- Itt vagyok. – emeltem fel a kezem.
- Na végre. Ő ki? – kérdezte tőlem, Jorge-ra mutatva, eléggé paraszt stílusa volt.
- Jorge Blanco vagyok, Flori-t még Madridban ismertem meg, egy óvodába és általánosba jártunk. –nyújtotta felé a kezét.
- Austin Mahone vagyok, Floren barátja. – fogtak kezet egymással.
- Flori, nem is mesélted. – nézett rám, „Flori” ez a néz visszhangzott a fejembe, anyu hívott így, csak ő hívott így mindig meg Jorge régen.
- Ne hívj így. – kérleltem.
- Jaj, el is felejtettem, ne haragudj. – ölelt át.
- Nem baj. – óvatosan eltoltam magamtól, nem akartam kellemetlen helyzetbe kerülni, bár ez így már most kínos volt.
- Itt a számom, most megyek, majd összefuthatunk valamikor. – adott át egy cetlit.
- Rendben, szia. – adtam neki két puszit majd elment, láttam Austinon, hogy legszívesebben kitekerné a fiú nyakát de nem tette amiért hálás voltam neki, ugyan akkor nem értem miért van felháborodva, bár lehet, hogy fordított esetben én is ugyan ezt tettem volna. Nem hagytam, hogy ez a kis semmi elrontsa a születésnapi bulimat így visszamentünk és megittunk még két Tequila-t majd újra táncolni kezdtünk, Cami és Alex már égen eltűntek, vagy táncolnak valahol vagy az alkohol hatására már rég otthon vannak és nyomják az ipart.
Megakartam fordulni az ágyba és véletlenül ráfeküdtem
valakire, ijedtemben felugrottam az ágyból és felsikítottam, ekkor vettem
észre, hogy hiba volt, a fejem őrülten fáj.
- Mi az? – morgolódott Austin.
- Nem tudtam, hogy te vagy az, megijedtem. – ültem le az ágyra. – Lemegyek gyógyszerért. – leindultam a lépcsőn majd a konyha szekrényből kivettem a fájdalom csillapítót és egy pohár víz kíséretében lenyeltem. A barátom is lebattyogott majd leült az asztalhoz. – Mi volt este? Annyira emlékszem, hogy bementünk, ittunk, táncoltunk , találkoztam Jorge-val és onnantól minden homályos.
- Igen, ittál egy keveset, de nem volt para, nem látott egy újságíró sem, gyorsan benyomtalak egy taxiba és jöttünk haza. Elég vicces voltál, mert mikor felhoztalak a szobádba akkor azt mondtad „ Tied vagyok te csődör”. – nevetett, még szerencse, hogy nem ittam semmit, mert akkor most kiköptem volna.
- De gáz. – temettem arcomat tenyereimbe, éreztem hogyan egész orcám lángba borul a szégyen miatt.
- Öltözz fel, megkapod az ajándékod. - fogta meg a kezem és elindultunk a szobám felé, felvettem egy rövidnadrágot, egy pólót és egy sima tornacipő, hajamat kifésültem majd arcot s fogat mostam. Mire végeztem Austin is fel volt öltözve, beültünk az autómba és ő vezetett, mert én eléggé fáradt voltam még hozzá. Egy tetováló szalon előtt álltunk meg, kiszálltunk majd bementünk. – sziasztok, Austin Mahone vagyok. Ő pedig a barátnőm Florencia García. – mutatkoztunk be a lánynak aki afféle „portás” volt.
- Ben már vár titeket, második ajtó jobbra. – nézte meg a számítógépet.
- Köszi. – mondtuk majd elindultunk a szoba felé, amint beértünk egy magas kigyúrt, szét tetovált srác állt előttünk aki maximum huszonöt éves lehetett. Bemutatkoztunk neki is majd Austin pár perc alatt lerajzolta, hogy mit is szeretne.
- Közös tetkó lesz, értem. – ült le a székébe. – Üljön ide valamelyikkőtök. – nézett rám és Austinra, a barátom volt az első, befeküdt a székbe és a csuklóját tartotta Ben felé. A gép hangos zaja ütötte meg fülemet és láttam ahogy elkészíti a kért feliratot, majd Austin felemeli a pólóját és a „V” vonala mellé egy „F” betűt csináltat. Miután befóliázták neki a csuklóját és a hasát, felállt majd én következtem, féltem, nem tudtam, hogy egy tetoválásom lesz, ez örökre fog szólni, nem gyere játék. Nagy levegő vétel után odanyújtottam a jobb csuklómat Bennek, aki habozás nélkül, lefertőtlenítette majd elkezdte a művet, pár perc alatt készen lettünk, alig fájt, majd én is felhúztam a pólómat és egy „A” betűt rajzolt. Nekem is megcsinálta azt, mint Austinnak, majd adott egy-egy krémet amivel kennünk kell és akkor gyorsan elfog múlni a sebesedés. Kifizette Austin majd beültünk az autóba, hazafelé vezető úton elolvastam, hogy mi is van a csuklómra írva „ I love you forever”, Austinnak is ugyan ez volt. Ez most már örökké össze köt minket, ha akarom, ha nem.
- Köszönöm szépen, ez nagyon romantikus, szeretlek. – csókoltam meg amint kiszálltunk az autóból.
- Gondoltam, hogy ezzel még inkább megpecsételem azt, hogy mi örökre együtt leszünk. – ölelt magához, annyira szeretem őt és sokan mondják, hogy egy tetoválást jól gondoljunk meg, mert megfogjuk bánni, én váltig állítom, hogy ezt sosem fogom megbánni, mert szeretem és az életemet adnám érte, nekem ő többet jelent, mint a világ. Ő az én életemet jelenti, ha ő nincs akkor én nem élek igazán.
- Mi az? – morgolódott Austin.
- Nem tudtam, hogy te vagy az, megijedtem. – ültem le az ágyra. – Lemegyek gyógyszerért. – leindultam a lépcsőn majd a konyha szekrényből kivettem a fájdalom csillapítót és egy pohár víz kíséretében lenyeltem. A barátom is lebattyogott majd leült az asztalhoz. – Mi volt este? Annyira emlékszem, hogy bementünk, ittunk, táncoltunk , találkoztam Jorge-val és onnantól minden homályos.
- Igen, ittál egy keveset, de nem volt para, nem látott egy újságíró sem, gyorsan benyomtalak egy taxiba és jöttünk haza. Elég vicces voltál, mert mikor felhoztalak a szobádba akkor azt mondtad „ Tied vagyok te csődör”. – nevetett, még szerencse, hogy nem ittam semmit, mert akkor most kiköptem volna.
- De gáz. – temettem arcomat tenyereimbe, éreztem hogyan egész orcám lángba borul a szégyen miatt.
- Öltözz fel, megkapod az ajándékod. - fogta meg a kezem és elindultunk a szobám felé, felvettem egy rövidnadrágot, egy pólót és egy sima tornacipő, hajamat kifésültem majd arcot s fogat mostam. Mire végeztem Austin is fel volt öltözve, beültünk az autómba és ő vezetett, mert én eléggé fáradt voltam még hozzá. Egy tetováló szalon előtt álltunk meg, kiszálltunk majd bementünk. – sziasztok, Austin Mahone vagyok. Ő pedig a barátnőm Florencia García. – mutatkoztunk be a lánynak aki afféle „portás” volt.
- Ben már vár titeket, második ajtó jobbra. – nézte meg a számítógépet.
- Köszi. – mondtuk majd elindultunk a szoba felé, amint beértünk egy magas kigyúrt, szét tetovált srác állt előttünk aki maximum huszonöt éves lehetett. Bemutatkoztunk neki is majd Austin pár perc alatt lerajzolta, hogy mit is szeretne.
- Közös tetkó lesz, értem. – ült le a székébe. – Üljön ide valamelyikkőtök. – nézett rám és Austinra, a barátom volt az első, befeküdt a székbe és a csuklóját tartotta Ben felé. A gép hangos zaja ütötte meg fülemet és láttam ahogy elkészíti a kért feliratot, majd Austin felemeli a pólóját és a „V” vonala mellé egy „F” betűt csináltat. Miután befóliázták neki a csuklóját és a hasát, felállt majd én következtem, féltem, nem tudtam, hogy egy tetoválásom lesz, ez örökre fog szólni, nem gyere játék. Nagy levegő vétel után odanyújtottam a jobb csuklómat Bennek, aki habozás nélkül, lefertőtlenítette majd elkezdte a művet, pár perc alatt készen lettünk, alig fájt, majd én is felhúztam a pólómat és egy „A” betűt rajzolt. Nekem is megcsinálta azt, mint Austinnak, majd adott egy-egy krémet amivel kennünk kell és akkor gyorsan elfog múlni a sebesedés. Kifizette Austin majd beültünk az autóba, hazafelé vezető úton elolvastam, hogy mi is van a csuklómra írva „ I love you forever”, Austinnak is ugyan ez volt. Ez most már örökké össze köt minket, ha akarom, ha nem.
- Köszönöm szépen, ez nagyon romantikus, szeretlek. – csókoltam meg amint kiszálltunk az autóból.
- Gondoltam, hogy ezzel még inkább megpecsételem azt, hogy mi örökre együtt leszünk. – ölelt magához, annyira szeretem őt és sokan mondják, hogy egy tetoválást jól gondoljunk meg, mert megfogjuk bánni, én váltig állítom, hogy ezt sosem fogom megbánni, mert szeretem és az életemet adnám érte, nekem ő többet jelent, mint a világ. Ő az én életemet jelenti, ha ő nincs akkor én nem élek igazán.
Jorge Balnco:
Szia most találtam rá a blogodra és egyszerűen fantaszrikus. Siess a következővel :-) :-)
VálaszTörlés