~6.rész-Új szomszéd

 

 

Mikor a pályára értünk Toni és Zac már rohantak a csapattársaikhoz.Ahhoz képes, hogy ez csak gyerek meccs elég sokan eljöttek.A pálya körül sok pad és szék volt.Láttam egy kisebb padot a cserék mellett és oda ültünk.Zac és Toni csatár.Mind két csapat elkezdte a bemelegítést.Futottak,lőttek párat kapura,passzolgattak.Feláltak egy sorba a cspatok és egyszer az egyik aztán a másik kiabálta hangosan az egyesület nevét.A fiúk elhelyezkedtek a pályán.Zac és Toni kezdtek.
##
A meccs nagyon jó volt.Toniék nyertek.Mikor megnyerték hírtelen felindulásból megöleltük egymással Austint.Aztán amikor rájöttünk mit csinálunk elengedtük egymást és Cam nyakába borultam.Az öcsémeta  kupával a kezében emelték a magasba a többiek.Ő lőtt 5 gólt Zac pedig kettőt.Nagyon ügyesen játszottak.Amikor letették elindultak felénk Zacel hatalmas moslyojal az arcukon.Viszont mielőtt hozzánk értek volna két fiú a másik cspatból akik látszik, hogy egy-két évvel idősebbek nála eléjük álltak.Gondoltam biztos gtaulálnak.Hisz így sportszerű.A két idegen fiú egymásra nézett majd mind a ketten behúztak egyet az öcséinknek.Ők se hagyták annyiba egyből ellökték őket.MAjd püfölni kezdték egymást.Austinnal egymásra néztünk és futni kezdtünk hozzájuk.Több szülő,bíró,edzők is megindultak a verekedők felé.
-Ereszd el az öcsémet.-szedtem le a nagy darab kisfiút Toniról.
-Hagyd őt békén.-csinálta ugyan ezt Austin.Arrébb húztuk a fiúkat.Megvizsgáltuk a sérüléseiket.Zacnek semmi baja nem lett.Viszont Toni szédült és felszakadta  szája.Nagyon megijedtem.
-Még egyszer hozzájuk ne merjetek érni.Ezt nem hagyom annyiban.-sírtam.Nagyon megijedtem, hogy az öcsémnek maradandó baja is lehet.Ahogy Toni látta, hogy sírok ő is sírni kezdett.Nem tudom, hogy mi van.Most azért sír , mert nagyon fáj neki a feje meg a szája vagy azért, mert engem sírni lát.Nem haboztam.Felkaptam Tonit ő erősen csimpaszkodott belém és futásnak eredtem.Minél meszebb a pályától és egy korházat kerestem.
-Flo...Állj meg.-kiabált utánam Cam.
-Hülye vagy?Lehet valami maradandó baja lesz.Nem akarom őt is elveszíteni.-kiabáltam sírva.
-Austin elvisz titeket.-mutatott a mögöttem álló fiúra akinek szintén a kezében volt Zac.
-Nem, ő nem visz el.Tőle nem kérek segítséget.-kiabáltam.
-Florencia, nyugodj meg.Itt hagyom Zacet.Öt perc és itt vagyok-mondta Austin.Letette Zacet és futni kezdett.Én is letettem Tonit és mégjobban megnéztem minden porcikáját.
-Flo..-sírt.-Nagyon fája  fejem.Szédülök és..-nem tudta befejezni, mert a karjaimba esett össze.
-Úristen!Ne...Öcsii..Kelj fel, megijesztesz.Legalább te ne hagyj itt.-pofoztam finoman az arcát.Őrülten sírtam.Nagyon féltem.
-Flo.-ölelt meg Cam.
-Ne sírj.-bújt hozzám Zac.Nem tudtam lenyugodni.Nagyon féltettem.Aggódtam érte.Az életemet is oda adnám érte.Még három perc se telt el, de a fekete terepjáró lefékezett előttünk.
-Florencia.Mi történt?-szállt ki a kocsiból.
-Ö..ö..összeesett.-sírtam.
-Nyugodj meg.-mondta és kivette a kezemből az öcsémet futva ment vele a kocsihoz.-Szálljatok be.-kiáltotta.Cam és Zac a hátsóülésre ültek én pedig előre az öcsémmel a karomba.Bekötöttük magunkat, majd Austin a gázra taposott.

Austin szemszöge:
-Hülye vagy?Lehet valami maradandó baja lesz.Nem akarom őt is elveszíteni.-kiabálta sírva.Őt is?Ki a másik?
-Austin elvisz titeket.-mutatott rám Cam.
-Nem, ő nem visz el.Tőle nem kérek segítséget.-kiabálta.Hát ch..Mire innen futva odaér azalatt én kocsival hatszor oda vissza megteszem az utat.
-Florencia, nyugodj meg.Itt hagyom Zacet.Öt perc és itt vagyok.-mondtam.Ahogy csak tudtam futottam a ázunkhoz.Nem volt messze.Amint odaértem egyből beültem és a gázra tapostam.Azért csinálom ezt, mert tudom milyen eza  helyzet.Nekem is ott van Zac.Valószínűleg én is így reagáltam volna.Ha szégyen ha nem.Szerintem nem az, de én is sírtam volna.Az öcsémért bármit.Az életemet is odaadnám érte.Amikor odaértem Toni Flo karjaiban feküdt.Az öcsém és Cam ölelték őt.
-Florencia.Mi történt?-szálltam ki a kocsiból.
-Ö..ö..összeesett.-sírta.
-Nyugodj meg.-mondtam és kivettem a kezemből Tonit.Futva mentem vele a kocsihoz.-Szálljatok be.-kiáltottam.Cam és Zac a hátsóülésre ültek Flo pedig előre átadtam a zeébe Tonit.Bekötöttük magunkat, majd a gázra taposotam.Nagyon gyorsasn hajtottam, de most ez érdekelt a legkevésbé.A fő az, hogy ne legyen semmi maradandó baja Toninak.A korház előtt leparkoltam.A kezembe vettem Tonit és a többiekkel a nyomoba futottam be a bejáraton.
-Gyorsan orvost.Elvesztette a kisfiú az eszméletét.- szaladtam a recepcióra.A púlt mögött ülő nő azonnal telefonált.Elmondta, hogy mia  szitu és néhány másodperc múlva megjelent három doktor.Kettő elvitte a kisfiút.
-Akkor kérem aki a legközelebbi hozzátartozója az mondja el mi történt és a kisfiú adatait.-nézett ránka doktor.Florencia odalépett a férfi elé.
-Én vagyok a nővére.-próbált higgadtan viselkedni.
-Mi történt?-vett elő egy tollat.Florencia elmesélt mindent.A fehér köpenyes ember gyorsan körmölte a betűket a papaírjára.Utána bediktálta a nővére az öccse adatait, majd a férfi köszönt és elvonult.Mi leültünk a székekre és tűkön ülve vártuk mi fog történni.Most nagyon sajnáltam Florenciát.Azért ezt ő sem érdemli meg.Még is csak a testvéréről van szó.Ne értsetek félre.Utlom a csajt csak azért csináltam mind ezt, hogy Toninak ne legyen semmi nagyobb baja.

Florencia szemszöge:
A könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomon.Austin kivételével a többiek nem győztek nyugtatni.Austint megértem.Utáljuk egymást nem várom, hogy itt ölelgessen és nyugtatgasson.De legalább csendben van.
-Florencia García.-mondta a nevem egy orvos.Felpattantunk és odamentünk.
-Jól van?-kérdeztem.
-Pánikra semmi ok.Nincs maradandó károsodása.Azért szédült és esett össze mert agyrászkódása van.Azon kívül csak a szája repedt fel.Ami nem komoly.A lényeg az lenne, hogy ma este bent tartjuk megfigyelésre.Ha minden rendben van holnap haza vihetik.Ügyeljenek arra, hogy 1 hétig nem állhat fel az ágyból.Nézhet tv-t, meg csinálhat mást is, de ne sokáig maximum három-négy órát, hogy ne terjelje le az agyát.Az ágyból csak fürdeni és wc-zni kelhet ki.1 hét után vissza kell jönniük ellenőrzésre, hogy minden rendben van e.Ha igen akkor az élet megy tovább.-moslyogott.
-Köszönöm.-nyugodtam meg.
-Menjenek be hozzá.Ne terheljé túl az agyát, ne zaklassák fel, ne beszéljenek hozzá túl sokat.-magyarázta.
-Mindent köszönünk.-mondtam és megindultam az ajtóhoz ahonnan az orvos is kijött.Halkan benyitottam.Az öcsém az ágyon feküdt és aludt.Halkan leültünk mellé.Megfogtam az egyik kezét.Zac a másikat.
-Állítólag ha laszik vagy kómában van valaki és beszélünk hozzá akkor az az agyába vésődik.-mondta Zac professzor.Hűű..milyen okos ez a fiú.El se hiszem, hogy rokonak azzal a bunkóval.-Fel kell épülöd minél hamarabb haver.Képzel csak a szembe szomszédotok leszünk.Austin látta, hogy eladó az a ház és megakarja venni.Beköltözünk és minden nap együtt leszünk.Egymásnál alszunk.Fifázunk egész este.-mosolygott Zac.Micsoda?Nee...Szembeszoszédok?Örül, mert Zac nagyon aranyos.Nagyon kedvelem, de hogy é azzal a taplóval szomszéd leszek.Te jó isten.Még valami mára?
-Prücsök.Nem lesz semmi baj.Apu,anyu,Cam és én mindig itt leszünk neked.Soha többet nem ahgyom, hogy bántsanak.Aki hozzád mer érni annak velem gyűlik meg a baja.Tudom, hogy most belül nevetsz, hogy én hogyan tudnálak megvédeni.De tudod ha téged bántanak én bármire képes lennék.Az életem is odaadnám érted.-gördült le egy könnycsepp az arcomon.