~18.rész-1 év

 

 

Miutána csajokkal kitomboltuk magunkat , hogy felvettem bementünk Paul iródájába. Apu kifizette az első egy hónapot mind kettőnknek és abba maradtak, hogy minden hónap fordulón majd utalja Paulnak a pénzt.Mi meghaptuk az egyen mezt és nadrágot.Plus melegítő felső,alsót.Most mindenki itt van nálunk és szokás szerint együtt írjuk a házit.
-Gyerekek.Gyertek le fontos dolgot kell veletek közölnöm.-szólt fel apu.Mivel mindenknek megint az én szobámba kell tanulnia így eygszerre akartunk kirontani az ajtómon amineka  vége az lett, hogy én mentem volna ki elsőnek de Austinvisszarántott és ezt csináltuk mindenkivel aztán egyszerre estük ki az ajtóból.Hangos nevetésbe kezdtünk és lefutottunk apuhoz.
-Igen?-ültünk le egymás mellé öten mint a kisangyalok.
-Nos.Nem is tudom hogyan mondjam el.Ez nekem se lesz könnyű de nektek főleg nem.Még csak 16 évesek vagytok vagy éppen 8.-nézett Tonira és Zacre.-A lényeg az, hogy most több mint egy hónapra megyek el.Ugyan is Aviciinek kezdődik az Európai túrné.-vakargatta a tarkóját apu.
-Több mint egy hónap?Még is mennyivel több?Napokkal?Hetekkel?Hónapokkal vagy évekkel?-akadtam ki.

-Kicsim.Nyugodj meg.Amennyi időt most mondok azt tudom, hogy nagyon nehéz lesz nektek nélkülem, de higyétek el, hogy értetek teszem.Miattatok kell dolgoznom.Tudjátok, hogy akármi kell nektek mindig megkapjátok.Továbbra se fogtok semmiben se hiányt szenvedni.Ha kell pénz szóltok és küldök a bankkártyátokra.-próbált nyugtatni apu.
-De meddig nem leszel itthon?-kiabáltam.
-1 év.-csuklott el a hangja.
-Mennyi?-a hangom megüttöte a magas'c'-t.Ezen mindig nevetünk de most a vidámságra okunk se volt.-Apu.ÁÁÁÁ...Joder.Joder.Joder.-káromkostam.Nagyon ritkán káromkodom.
-Ne beszélj csúnyán.-szólt halkan apu.
-Apu most nem érdekel, hogy csúnyán beszélek e vagy nem.1 év az 365 nap.Az nagyon sok idő.Attól mert küldesz pénzt attól még igen is mindentől hiányt fogunk szenvedni.A pénz nem tesz boldoggá.Most te elmész egy évre akkor mindenben hiányt fogunk szenvedni ugyan is ami ennek a családnak a mindene az a szülői szeretet.Most, hogy anyu nincs itt aki vigyázzon ránk és te is elmész egy évre így hatalmas szeretet hiányunk lesz.Egy év úgy fog eltelni mint ha nem lennének szüleink.-kiabáltam sírva.Felkaptam a dohányzóasztalról az öngyújtót és futásnak eredtem.Célóm iránya felé megálltam egy virágosnál.Vettem mécsest és egy szál vörös rózsát.Tovább futottam ismét sírva.Deja vu.Ugyan így futottam akkor is amikor elegem volt Austinból.

Austin szemszöge:
Miután Florencia elviharzott mindenki csendben maradt.Mondjuk megértem.Teljesen igaza van.Még gyerekek és kell nekik az apai szeretet ha már az anyai nincs meg.
-Tényleg elmész?-állt fel sírva Toni.
-Muszáj..De kérlek életem ne sírj.-ölelte meg.
-De akkor mi lesz a tervünkkel?-kérdezte szipogva.
-Majd telefonálunk és ott megbeszéljük az eseményekete és segítek.-simogatta a fejét.
-Apu..Ne hagyj itt minket.Ígérd meg, hogy visszajössz.-borult Jake nyakába Cam.
-Persze, hogy visszajövök.-mosolygott Jake.Cam volt az aki nem sírt.Láttam rajta, hogy pedig sízvesen tenné de legalább neki erősnek kell maradnia.
-Menjünk el Floért.Mindjárt szakad.-nézett ki az ablakon Cam.Igaza van.Már sötétedik is és vihar lesz.Egy lány egyedül a sötét viharos időben.Sietnünk kell.Bólintottam és elindultunk Camel az autóhoz.Beültünk és utunk a temetőbe vezetett.Csak ott lehet ha az öngyújtót is elvitte.Már szinte korom sötét volt.Egy valami pislánkolt az autótól nem messze az pedig egy gyertya halvány lángja volt az egyik sírnál ahol egy lány ült a földön fejét pedig a sírra hajtotta.Ugyan így láttam akkor amikor először jöttem ide Camel.Olyan rossz így látni őt.Sokkal jobb amikor vidám és mosolyog.
-Tudod.Halkan, mert beszélget.-tette a mutatóujját a szája elé Cam.
-Tudom.-suttogtam.Halkan közelebb mentünk Floreciához aki ismét zokogott.
-Anyu ne hagyd, hogy elmenjen.1 év nagyon sok idő.Most egy évig nélküle kell lennünk.Ki lesz aki szeretni fog minket aki vigyáz ránk?-kérdezte.-Te tudod mi a helyes.Küldj egy jelet, hogy tudjam valaki szeretni fog és vigyázni amíg apu távol lesz.-nézett fel.
-Flo...Gyere, esni fog.-ölelte meg Cam.
-Csak egy jelet ha lehet két héten belül.Különben megőrülök.-mondta sírva és felállt.Cam nyakáa borult.Ott zokogott pár másodpercig.-Austin.-mondta a nevem és megölelt.Nem tudom mi ütött belé.Mostanában furcsán sokat ölelget.De most megértem hisz szüksége van szeretetre azt mondta.Szorosan öleltem magamhoz.
-Nyugodj meg.Shhh..-suttogtam a fülébe.Egy hatalmasat dörgött aminek hatására Florencia összerezzent.Majd a hatalmas dörgést egy jó nap zápor követte.Gyorsan az autóhoz futottunk és beültünk.