~24.rész-A te mosolyod

 

 

 

 

 

Austin szemszöge:
A tegnapi 7 perc a mennyországozás után rádöbbentem, hogy nekem igen is kell Florencia.Többet érzek iránta.Toniék elérték, hogy beleszeressek.Mindig úgy hozták össze a dolgokat, hogy többet legyünk ketten nevessünk és sokat beszélgessünk.Folyamatosan csak Cam mondata jár a fejembe."Ősszetörted a szívét.Óóóó..Austin te marha"Ez egy hete lehet.Szerintem már régóta érlelődik bennemTegnap azt mondtam neki, hogy nem lehet köztünk semmi.Ezt megbántam.Nem gondoltam végig a dolgot.Az ember mindig akkor döbben rá egy dolog/személy fontosságára amikor az már nincs mellette.Na ezt nem hagyom.Nem engedem, hogy Florencia elmenjen mellőem.Szükségem van rá.Ilyet még soha sem éreztem.Soha nem voltam még szerelmes.Sok lánnyal voltam már együtt szex téren ez igaz, de Florencia más.Rá tudnék várni.Az életem árán is megvédeném.Ránéztem az órára és már szombat van hajnali 1:27.akkor mostmár nem hívom fel Florenciát.Ha felkeltem akkor megkell ezt vele beszélnem.


12:34-kor keltem.Kipattantam az ágyból és leszaladtam a konyhába.Az asztalon egy cetli volt.
"Szia tesó.Átmentem Floékhoz.Toni átjött, hogy Flonak nagyon rossz kedve van.Egész éjszaka sírt és megkell vígasztalnunk.Ha kellek gyere át.
Zac ;)"
Ahogy elolvastam az öcsém által írt üzenetet az asztalra csaptam.
-Hogy lehetek ilyen hülye?-kérdeztem mgamtól.Felmentem a szobámba és felöltöztem.Most azonnal beszélnem kell vele.Kitéptem a bejárati ajtót bezártam és átszaladtam a szembeni házhoz.Rátenyereltem a csengőre és nem akartam elengedni.
-Szia.-modta Cam szomorúan.
-Beszélnem kell vele.-néztem rá.
-Inkább ne.Utoljára anyu miatt láttam ilyen rossz állapotban.-csukta volna be az ajtót.De én a lábammal megtmasztottam.
-Cam.Szeretem.Beszélnem kell vele.-fogtam meg a lány két vállát.
-Nos ha szereted felmehetsz, de ha nem mondasz igazat örökre felets el.-nyitotta ki az ajtót.Felemntem a lépcsőn előttem Cam lépkedett.Ahogy Florencia ajtajához értünk már ott lehetett hallani azt a keserves hangos sírását.A szívem szakadt meg.
-Ne sírj már.A tesóm hülye ha nem viszonozza az érzelmeidet.-hallottam meg Zac hangját.Igaza van egy nagy marha vagyok.Cam vettem nagy levegőt és bekopogott.
-Igen?-szipogott Florencia.Cam bedugta a fejét és megszólalt.
-Látni akar téged.Beszélni akar veled.-mondta.
-Jöjjön.-mondta Florencia.A fiúk kijöttek.Mind a ketten nagyon csúnyán néztek rám és megértem.Beléptem az ajtón és Florencia az ágyán feküdt és sírt.A zsepik tömkelege már megtöltötte a kuka tartalmát.
-Mit akarsz?-ült fel és közben megtörölte a szemét.
Florencia szemszöge:
Egész éjszaka csak sírtam.Nagyon fájt az amit Austin mondott.Én tényleg azt hittem, hogy valami alakul köztünk de ő megerősítette, hogy nem.Miért kell nekem csak úgy beleszeretnem?Zac korán reggel átjött Tonival és Cammel próbáltak nyugtatni nulla eséllyel.Hallottam ahogyan valaki eszeveszettül nyomja a csengőt.Biztos voltam benne , hogy Austin az.Cam leszaladt.
-Ajj.Flo ne sírj már ennyit.Nem akarlak így látni.-ölelt meg az öcsém.
-Ne sírj már.A tesóm hülye ha nem viszonozza az érzelmeidet.-mondta Zac és ő is megölelt.Jól esett, hogy itt vannak mellettem.Szükségem van rájuk.Hallottam ahgy kopogtak.
-Igen?-kérdeztem szipogva.
-Látni akar téged.Beszélni akar veled.-dugta be a fejét Cam.
-Jöjjön.-dőltem hátra az ágyon.A fiúk kimentek és Austin bejött.Leült az ágyam szélére.-Mit akarsz?-ültem fel a szememet törölgetve.
-Figyelj..Flo.Nem akartalak megbántani.-mondta.Most előszőr hív a becenevemen.
-Ne..Austin halgass végig.Ne szólj közbe.-mondtam és sóhajtottam egyet.-szorítotam volna kezed a véksőkig., de sajnos nem mi vagyunk azok akik eldönti, hogy az mit érzünk a másik iránt.Hiába is mondanám, hogy csak a mosolyod éltet.Nem várhatom el, hogy megértsd, hogy mi zajlik bennem.Ha ezer könnycsepp nem elég, ejtenék még százat.Csak egyszer érezném, hogy karjaid engem várnak.Szemeidre nézek de nincsen benne tűz nincsen az a láng ami értem kűzd.Tudod amikor először találkoztunk gyűlöltelek, de aztán ez megváltozott.Megszerettelek.De ez mit sem ér, ha te nem érzed ugyan azt, azt , mint én.-fejeztem be a mondandóm és a könnyek patakokban hagyták el a szemem.
-Ez rólunk szól, de nem úgy mint másnál, ha elmennék te akkor is várnál, ha nem lennék te sem lennél.Nekem te vagy neked pedig én.Hiába úgy ismertél meg mint egy utolsó szemetet én nem az vagyok aki megetet.Te mindig ott voltál hiába jött új fejezet.Te vagy az aki igazán ismer engem.Te tudsz mindenről.Semmit nem titkoltam előtted.Te vagy az aki igazán elvette az eszemet.Kevés emberek közé tartozol akiket szeretek, mert miattad tudom mi az a szerelem.Az a csaj vagy aki nem játsza a szerepet aki ha beszólnak neki nem húzodik meg ha nem egyből kiáll magáért.-törlte le a könnyeimet.
-Hallok szavakat.Miket senki se mond.Látok napokat,ilyen máig sose volt.Hogy lettem hirtelen furcsán védtelen s a jeges levegő láztól forró?Miért vagyok boldogan fájó nyutalan,ébren is álmodó?Valami történt sejtjeimben érzem.Szorítja a szívem, ahogy még semmi sem.Valami törént.Olyan mint ha égnék.S mindent oda dobnék valakiért.Minden kavarog, mint a szélben a por.Még csak nem is fáj, hogy félek elveszek.Sema  remegés,mit még soha sem éreztem.Most kell, hogy nagyon szeress.Szorítva magadhoz ölelj.Gyöngéd,türelmes lehetsz.Csak észre ne vegyék, hogy nem vagyok elég kemény.De ha ver a szív és te vele mész néha persze megesik,hogy belebuksz.Még is valami most megigéz.-néztem a szemébe.Most minden érzésemet és mondani valómat hozzá kiadtam magamból.
-Flo..Szeretlek.-ölelt meg.
-Tényleg?-húzodtam el tőle.
-Igen.-mondta és közeledni kezdett felém.A homlokát az enyémnek döntötte.-Leszel a barátnőm?-fota meg két kezem közben végig a szemembe nézett.
-Igen.-mosolyogtam.A orrával az enyémet súrolta.Az ajkaink vészesen közel voltak egymáshoz.Sosem csókolóztam és féltem.De akarom, hogy megcsókoljon.Kezei közé fogta az arcom.Belenézett a szemembe, majd puha ajkai az enyémeket érintették.Nyelvével megnyalta alsó akjam ezzel bejutást kérve.Megadtam nem és a kezeimmel felvándoroltam a nyakához és köré fontam karjaimat.Erősen magamhoz húztam.Az ő kezei a derekamon pihentek.Nyelveink

keringőztek.Csak ennek a pillanatnak éltünk.Nem érdekelt minket mi történik most.Az ég isleszakadhat akkor se váltam volna el tőle.
-Végre.-hallottam meg az öcsém hangját.Mosolyogva elváltunk egymástól majd egy csókot adott és szorosan magához ölelt.
-Hallgatóztatok?-jött be Cam.
-Mint ha te nem azt tetted volna.-fúrtam nevetve Austin mellkasába a fejem.Tuti rákvörös a fejem.
-Nem is.-mentegetőzött Cam.
-Dehogy nem.Amúgy miután elkezdtetek beszélni halkan kinyitottuk az ajtót és onnan figyeltünk titeket.Cam ötlete volt.-mutatott Zac Camre.
-Áruló.-nyujtotta ki Cam a nyelvét
-Akkor most szeretitek egymást és együtt vagytok?-kérdezte az öcsém.
-Igen.-mondta Austin.
-Fel kell hívnunk Jaket, hogy végre összejöttek.-sipkálot(?) Toni.Austinnal nevetni kezdtünk majd erősen megöleltük egymást.