~9.rész-Egyedül

 

 

 

 

 

 

Már az is idegesít ahogyan nevet.Minden idegesít rajta.
-Cam.Nem megyünk el moziba?-kiabált be Austin.
-Mehetünk.-jött ki az említett.
-És én?-mutattam magamra.
-Dühöngj tovább.-mosolygott Austin.
-Kibírod nélkülem nem?-kérdezte flegmán Cam.Akkor most.Kész vége mindennek.Elpattant a húr.Kiszaladtam a bejárati ajtóhoz.Felkepatm a fehér conversem és elhagytam a házat.Gyors léptekkel szeltem át a házakat.Tudtam, hogy hova megyek ám egy virágos előtt megálltam.Vettem mécsest és egy piros rózsát.Utána tovább indultam.A lábaim már kezdtek fáradni de megállás nélkül futottam amíg a célhelyemre nem érek.A portás fogadott.Azt mondta,hogy este kilenckor zárnak.Órámra néztem még csak fél 3-om.Akkor egész nap itt leszek.Futottam a fák között.Nagy nehezen megtaláltam amit kerestem.Lerogytam a földre.Felálltam végig simítottam a néven a hideg márványon.
Máurá Tersa García
1973-2011
Anya,testvér,barát.Nagyon szeretünk.
Ahogy végig húztam az ujjam minden egyes betűn a könnyek patakokban hagyták el a szemem.A virágot beraktam a kis tartóba ahol több friss virág volt.Biztos apu, vagy Agnes, anyu húga járt itt.A zsebemből előhalásztam egy öngyújtót.Amikor futottaqm az ajtóhoz felkaptam az asztalról.Egy öngyújtó van a lakásba az is csak azért ha meglátogatjuk anyut megtudjuk gyújtani a gyertyát.A temetése óta nem voltam itt.Kaliforniában halt meg a szemem láttára.Ideutaztunk egy hétre apu nagyszüleihez és halállal végződött az utazás.15 éves voltam.Akkor nagyon összeroppantam.Kise mozdultam egy hónapig otthonról mikor visszamentünk Spanyolországba.Elviselhetetlen volt anyu nélkül élni.Az öcsémmel és apuval voltam akkor miden nap.Otthon ültünk csendbe.Minden nap mindenki fekete ruhában,fekete terítő.Gyászoltunk.Egy hónap után döntöttem úgy, hogy már nem bírom tovább.Nem mehete ez így egész életünkben.Anyu se így szeretné látni a családot.Csak miatta feltápászkodtunka  föld alól és most itt vagyunk.Akkor költözött hozzánk Cam is.Meggyújtottam a gyertyát és lültem a sírral szembe a fűbe.Egy kicsit abbamaradt a sírás.Nem tudom meddig ülhettem csendben és sírva ott, de már kezdett hűvösödni és már a nap is megy le.Erőt vettem magamon és megszólaltam.
-Anyu..Nagyon nagy szükségem lenne most rád.Nagyon hiányzol.Most legszívesebben a karjaidba omlanék ahol minden rosszat elfelejtek.Hiányzik a nevetésed,a hangod az arcod és te magad.-mondtam és ismét sírni kezdtem.-Tu-udod..Nem fogom elkövetni ugyan azokat a hibákat , mint te,én nem fogok többet egyedül utcára menni,semmi.Nem fogom engedni magamnak,mert a szívem sokkal többet szenvedett.Megtanultam nehéz utat járni.Miattad sosem fogok túl messzire kóborólni a járdától.Miattad megtanultam biztonsgban játszani, hogy ne okozzak sérülést.Miattad nehéz megbíznom, de nem csak nekem,mindenkinek körülöttem.Miattad most félek, mert nem vagy itt.Nincs ki támaszt nyújtson.Elvesztettem az utam.Nem sokkal,mielőtt rámutattál volna.Kényszírettek, hogy csaljak.Egy mosolyt,egy nevetést a minden napjaimba.Miattad nem tévedtem rossz irányba.Te tartottad bennem mindig a lelket akár mi is volt.Nagyon félek.Néztem a halálod.Túl fiatal voltam és az is vagyok.Nekem melletted a helyem.Most itt sírok a sírod előtt.Ugyan azokért az átkozott dolgokért.Miattad megszégyenült az életem, mert üres nélküled.-mondtam sírva.-Segítségért jöttem,mert tudom, hogy te mindent megtudtál oldani.Segíts..-kérleltem.-Austin elvette tőlem Camet és most Cam is olyan bunkó lett mint ő.Velem már nem törődik.Viszont...Anyu ezt csak neked mondom el,mert benned megbízok.Minden este sírva alszom el, mert félek, hogy még valakit elvesztek és Cam elment mellőlem.Itt hagyott.Ha te nem vagy és ő sem akkor már csak Toni maradt és apu.Apu nagyon keveset van velünk,Tonit nagyon féltem.Sose hagyom, hogy egyedül legyen az utcán.Kötelességemnek érzem megvédeni a családot.Úgy érzem utánad rám hárult ez a feladat.Túl korán vesztettelek el.Végig kellett volna nézned ahogy átlépem a tinédzser korszakom.Ahogyan leéretségizek,férjhez megyek és gyereket szülök.Boldog nagymamaként vagy esetled dédiként kellett volna távoznod.Túl keveset tudtam veled lenni.-bordultam bőgve a márványra.Ezek után már nem szólaltam meg csak hangos sírásba kezdte.A vállaim rászkodtak.Egyszer csak egy meleg érintést éreztem a vállaimon.Valaki erősen magához ölelt.
-Hiányzik.-sírtam valaki karjai között.A hátam mögött volt.Nem volt erőm felnézni és nem is akartam.
-Tudom.Nekem is.-válaszolt.Megismertem a hangját.
-Cam.-fordultam meg és jó erősen magamhoz szorítottam.Fejemet a vállára hajtottam és úgy sírtam tovább.Könnyes szmekkel,arcal kicsit megemeltem a fejem Austin állt mögöttünk.Láttam a szemében, hogy sajnál.Nem akartam, hogy pont ő sajnáljon.De most a síráson kívül semmi nem jutott az eszembe.

Austin szemszöge:
Miután Florencia elrohant mi elmentünk moziba Cammel.Kedvelem, de csak barátként gondolok rá.Miután megnéztük a filmet visszamnetünk hozzájuk.A fiúk még mindig a Toni szobájában voltak és nagyba nyomták a játékot.
-Flo,gyere le.Kidühöngted magad?-kérdezte nevetve Cam.Nem jött válasz.Felszaladt megnézni mi van vele.Kétségbe esetten jött le.
-Nincs fenn.-szaladt ki a kertbe.-Se itt.-mutatott ki.
-Lehet elment sétálni.-mondtam és leültem a kanapéra.Nem igazán érdekelt a dolog ugyan is nőből van.Hisztizik aztán elrohan.Leül a parkba sírdogálni aztán mikor megunja az önsajnáltatást haza jön.Egy óráig ültünk a nappaliba.Cam összevissza mozgott nem bírt leülni.Nem értem minek aggódik ennyire.
-Hol van már?-ütögette finoman a falat.
-Ha megnyugodsz lehet az segít, hogy mikor elment felvette az öngyújtót az asztalról.-néztem rá.
-Tudom hol van.-kiáltott.Felment Toniékhoz szólt nekik, hogy ne menjenek sehova.Ne nyissanak ajtót senkinek nem sokára vissza jövünk.
-Hozd a kulcsod.-mutatott az asztalon keverő sluszkulcsra.Beültünk az autóba.
-A temetőbe menj.Irány.Taposs bele.Szüksége van rám.-kiabált Cam.Én bólintottam és tettem amit kér.Minek van temetőbe?Talán a sírok közt érzi jól magát?Beteg egy lány lehet.Amikor odaértünk Cam kiszállt.
-Ott van.-mutatott egy lányra aki egy sír előtt ült.Bezártam a kocsi ajtaját.Odaléptem Camhez.
-Halka menjünk oda.Észrevétlenül.Most beszélget.Ilyenkor azt kell hinnie,hogy egyedül van.-suttogta.Mi?Beszélget?Kivel?Nincs is itt senki.Tuti kattos a csaj.Ahogy a sírok közt sétáltunk halkan.Nem éreztem magam jól.Anyu is itt fekszik.Közelebb mentünk majd egy méterre megálltunk Florenciától.Cam a szája elé tette a mutaóujját jelezve, hogy meg ne mozduljak.
-Anyu..Nagyon nagy szükségem lenne most rád.Nagyon hiányzol.Most legszívesebben a karjaidba omlanék ahol minden rosszat elfelejtek.Hiányzik a nevetésed,a hangod az arcod és te magad.-mondta és ismét sírni kezdett.-Tu-udod..Nem fogom elkövetni ugyan azokat a hibákat , mint te,én nem fogok többet egyedül utcára menni,semmi.Nem fogom engedni magamnak,mert a szívem sokkal többet szenvedett.Megtanultam nehéz utat járni.Miattad sosem fogok túl messzire kóborólni a járdától.Miattad megtanultam biztonsgban játszani, hogy ne okozzak sérülést.Miattad nehéz megbíznom, de nem csak nekem,mindenkinek körülöttem.Miattad most félek, mert nem vagy itt.Nincs ki támaszt nyújtson.Elvesztettem az utam.Nem sokkal,mielőtt rámutattál volna.Kényszírettek, hogy csaljak egy mosolyt,egy nevetést a minden napjaimba.Miattad nem tévedtem rossz irányba.Te tartottad bennem mindig a lelket akár mi is volt.Nagyon félek.Néztem a halálod.Túl fiatal voltam és az is vagyok.Nekem melletted a helyem.Most itt sírok a sírod előtt.Ugyan azokért az átkozott dolgokért.Miattad megszégyenült az életem, mert üres nélküled.-mondta sírva.-Segítségért jöttem,mert tudom, hogy te mindent megtudtál oldani.Segíts..-kérlelte.-Austin elvette tőlem Camet és most Cam is olyan bunkó lett mint ő.Velem már nem törődik.Viszont...Anyu ezt csak neked mondom el,mert benned megbízok.Minden este sírva alszom el, mert félek, hogy még valakit elvesztek és Cam elment mellőlem.Itt hagyott.Ha te nem vagy és ő sem akkor már csak Toni maradt és apu.Apu nagyon keveset van velünk,Tonit nagyon féltem.Sose hagyom, hogy egyedül legyen az utcán.Kötelességemnek érzem megvédeni a családot.Úgy érzem utánad rám hárult ez a feladat.Túl korán vesztettelek el.Végig kellett volna nézned ahogy átlépem a tinédzser korszakom.Ahogyan leéretségizek,férjhez megyek és gyereket szülök.Boldog nagymamaként vagy esetled dédiként kellett volna távoznod.Túl keveset tudtam veled lenni.-bordult bőgve a márványra.Ezek után már nem szólalt meg csak hangos sírásba kezdett..A vállai rászkodtak.Cam habozás nélkül magához húzta.
-Hiányzik.-mondta Florencia.
-Tudom.Nekem is.-szólt Cam halkan.
-Cam.-fordult meg Florencia és megölelte szorosan.A fejét a vállára hajtotta így nem tudta, hogy én is ott vagyok.Nagyon sajnáltam.Tudom milyen anya nélkül felnőni.Tudom milyen nehéz nélküle.Nincs aki segítsen,aki megoldja a problémákat.Nekem valamivel nehezebb dolgom volt ugyan is apu anyu halála óta az alkoholba menekült.Minden reggel elmegy dolgozni és este részegen jön haza.Felkeltve mindenkit és a rémületet hozva ránk.Florencia felemelte a fejét rám nézett.Láttam a fájdalmat a szemében.Most már mindent értek.Nem kettyós csak beszélget az anyukájával.Ezért felnézek rá.Nekem nincs annyi erőm, hogy kijöjjek és beszélgessek vele.Kihozok virágot gyertyát itt maradok csendben egy percig majd elmegyek, mert tudom ah itt maradok kiborulok és sírni kezdek.A szemeiből megállás nélkül folytak le a könnyek.Elhatároztam, hogy mától kíméletesebb leszek vele.Utálni mindig fogom, de most már tudom, hogy miért ilyen.Együtt érzek vele, de az utálatomat ki kell rajta ha csak egy mondatba is tölteni.