~36.rész-Hallgass a szívedre!

A parkban lévő kosár pályához mentünk.Ott volt az a fiú aki bent volt nálam.Három ismeretlen srác és még egy lány akit szintén nem ismertem.
-Sziasztok.-mondta Cam és mindenkivel váltott egy puszit.
-Sziasztok.-köszöntem félénken.
-Szia Flo.-ölelt meg az ismeretlen lány.-Kira vagyok.Tudom, hogy nem emlékszel rám de majd összebarátkozunk újra.-mosolygott.Aranyos lány,biztos jóban lehettünk.
-Szia kis csaj.Alex vagyok.-mondta egy fiú aki nagyon hasonlított arra aki a kórházban volt.Ő is megölelt.
-Szia Flo.-jött hozzám egy magas szőkés barna hajú fiú akinek kék szemei voltak.-Chris vagyok.-fogott velem kezet.
-Mi újság veled?Amúgy Adam vagyok.-ölelt meg szintén egy ismeretlen.Olyan kellemetlenül éreztem magam.Mindenki ismert engem csak én nem.
-Öhhmm.Szia.Austin vagyok.-állt elém az előbb említett fiú.
-Nagyon sajnálom, de nem tudom kik vagytok és kicsit össze vagyok zavarodva.Adjatok nekem egy kis időt.-mondtam félénken.Ekkor láttam ahogy Austin szemébe egy könnycsepp csillog.
-Semmi baj.Megértjük.Gyere kosarazzunk egy kicsit.-fogta meg a kezem Kira.Felosztottuk a csapatokat.Én voltam Chrissel,Kirával és Adamel.Cam,Austin és Alex voltak a másik csapat.
-Mi kezdünk mert mi kevesebben vagyunk.-vette kezébe a labdát Alex.Elindult a játék.A labda végig Austinnal volt.Gondoltam bevetem magam.Odaszaladtam hozzá és amikor nem figyelt akkor kikaptam a kezéből a labdát és vittem a kosár felé.Passzoltam Chrisnek ő vissza nekem és kosárra dobtam.Fél óra játék után mi álltunk vezetésre 8-6-ra.A játék már átment hülyülésbe.Senki nem vette komolyan.Amikor vittem a labdát a kosár felé hírtelen valaki felkapott a derekamnál fogva.Ekkor bevillant egy emlék kép.Austinnal voltam a kosár pályán.Ketten játszottunk elkapta a derekam és pörgött velem majd megcsókolt.Hírtelen éles fájdalom nyilalt a fejembe.Elejtettem a labdát és erőtlenül estem Austin karjaiba.
-Úr isten.Flo.Jól vagy?-szaladt hozzám Cam.
-Igen csak.Bevillant egy kép amit nem tudok hová tenni.-fogtam a fejem.
-Kezd emlékezni.-pattant fel vidáman Kira.
-Nem tudom,minden olyan zavaros.Nem akarom ezt.-sírtam.
-Héé..nyugi.-ölelt meg Austin.Ekkor megint éles fájdalom.Austinnal az ágyba feküdtem és szorosan ölelt magához.Kitéptem magam Austin öleléséből és elfutottam.Megláttam egy virágost.Vettem egy szál vörös rózsát és szaladtam tovább.A temető bejárata előtt már sétáltam.Megkerestem anyukám sírját leraktam a rózsát és a hideg márványra borultam sírva.Ekkor még egy éles fájdalom.Ugyan itt feküdtem.Szakadt az eső,Austin és Cam felsegítettek és hazavittek.Csak sírtam.Nem tudtam mi van velem.

-Anyu.-mondtam halkan.-Nem tudom mitévő legyek.Nem emlékszem semmire szeptember óta.Miért velem történik ez?Nem tettem semmi rosszat.Segíts nekem!-kérleltem bár tudom nincs itt.
-Kicsim.Nem ezt érdemelted.Én mindig melletted vagyok.Annyit tudok mondani, hogy hallgass a szívedre.Ott megtalálod a választ.Autsin nagyon szeret téged.Amíg a kórházba voltál láttam, hogy mennyit szenvedett.Minden este álomba sírta magát.Amikor bement hozzád akkor is csak sírt.Tudom, hogy nem emlékszel így talán az érzéseid is mások.-szólt anyu hangja a fejembe.
-Épp ez az.Valami köt Austinhoz de nem tudom, hogy mi.Az alakja,a hangja,az arca nem ismerős.Vannak emlék képek amik bevillannak és mindenben ott van Ő.Nem tudom hová tenni.Nekem ez sok.16 éves vagyok.-sírtam.
-Nyugodj meg lelkem.Majd nemsokára minden visszatér.-simított végig hátamon.
-Gyere.Menjünk.-fogta meg a karomat Cam.
-De nekem ez nem megy.-borultam a nyakába.
-De igen,erős vagy.-szólt Austin.Nem láttam, hogy ő is itt van.Bólintottam majd szorosan magamhoz húztam Camet és sírtam.Beültünk egy autóba ami nem az enyém.Igen arra emlékszem, hogy van autóm,jogsim.Minden tudás megmaradt csak az érzéseim,az emberek arcai,nevük nincsenek meg.Hazaértünk.Austin elköszönt és a testvéremmel beléptünk a lakásba.
-Sziasztok.Mi újság?Flo minden rendben?-ölelt meg apu.
-Igen.Bevillant pár kép de nem tudom mi történik.-értetlenkedtem.
-Igen, ez normális.Az orvos mondta, hogy egy tárgy,helyszín ahová,amihez emlék köt és odamész,megérinted akkor pár kép bevillan.Ezekkel most nem tudsz mit tenni majd ha több lesz akkor összeáll minden.-simított végig a hajamon apu.
-Rendben.-bólogattam.Felmentünk a szobámba.Elakartam mesélni mindent Camnek.Ő talán tud segíteni.Leültünk az ágyamra és nagy levegőt vettem.
-Elszeretnék valamit mondani.Remélem te tudsz segíteni.-néztem rá.
-Mondjad.-fogta meg a kezem.
-Bevillannak képek de nem akármilyenek.Amikor hazajöttem a kórházból és megláttam azt a képet amin Austinnal és veletek vagyok.Ahogy hozzáértem éles fájdalom nyilalt a fejembe és azt láttam, hogy a szülinapomon elfújom a gyertyáimat és Austin megcsókol.Aztán amikor a kosár pályán voltunk,amikor Austin felemelt.Ott azt láttam, hogy ketten vagyunk a pályán Ő és én.Felemelt,pörgetett,elengedett és megint egy csók.Aztán amikor megölelt a parkba ott is volt valami.Az ágyamba feküdtünk és szorosan magához ölelt.A temetőbe pedig, hogy fekszek a síron,sírok.Te és aAustin pedig felsegítetek és elhoztok onnan.Miért van mindenhol ott Ő?-néztem  a testvéremre.
-Figyelj.Austin nagyon szeretett téged és még most is szeret.Minden nap bent volt nálad.Volt, hogy bent is aludt.Minden egyes nap vitt neked rózsákat és beszélt hozzád.Reménykedett benne, hogy nem lesz az mint most.-ölelt meg.
-Mit tegyek most.Segíts.-kérleltem.
-A legjobb amit tehetsz, hogy hallgass a szívedre.Ott minden kérdésre megtalálod a választ.-mosolygott.Anyu is ezt mondta,lehet ez az igazság.
-Cam.Tudod valami köt Austinhoz.Nem tudom mi.Úgy érzem, hogy egy erős fonal van kettőnk közt.-suttogtam.
-Persze hiszen ti együtt voltatok.-simogatta meg az arcom.-Mondom,gondolkozz el.Hallgass a szívedre és rájössz mindenre.Aztán holnap még nincs suli és elmegyünk olyan helyekre ahol voltunk, hogy még több kép előjöjjön.-szorította meg a kezem.
-Rendben.Köszönöm, hogy segítettél.Szeretlek.-húztam magamhoz.
-Ez alap dolog.Én is.Jó éjt.-és kiment a szobámból.Hallgassak a szívemre.Ezen komolyan elgondolkoztam.Hátradőltem az ágyamon és hagytam, hogy a szívem mondja mit tegyek.Nem jött semmi.Elkezdtem gondolkozni, hogy mi is lehet Austinnal.Ezek szerint nagyon szerethet ha ennyi dolgot megtett értem.A szívem azt súgta, hogy szeret.Megvan a válasz de én vajon szeretem e?!Erre már nem jött válasz.Elmentem lefürödni ott is gondolkoztam és arra jutottam, hogy Austin valójában nagyon szeret de én nem tudom mit érzek.Lefeküdtem aludni de egy darabig nem jött álom a szememre.Egész végig gondolkoztam és próbáltam érezni,emlékezni de semmi.Hajnali kettő fele éreztem, hogy már nagyon fáradok és már az elmém is kivan a sok erőlködéstől,ezért mindent abba hagytam és elaludtam.