*II.Évad*-58.rész

Nos lányok, elérkeztünk az utolsó részhez, fáj a szívem, hogy vége ennek a két évadnak, szuper volt nektek írnia  részeket és leírni a gondolataimat, nagyon köszönöm, a blogolást nem hagyom abba, ha nem folytatom egy új történetben (vagy is kettőben :D ) Nagyon szépen köszönöm, hogy ebben az egy évben amíg ez a blog tartott, velem voltatok és követtétek irományaimat. Szeretlek titeket <3

Fruzsi xx. <3

Jorge szemszöge:

Fejembe vettem egy tervet, s véghez is fogom vinni, az első lépés lesz a legnehezebb. Cami-vel is már egyeztettem és elvitte otthonról Flo-t, hogy nyugodtan tudjam beszélni Paul-al. Félve csengettem és Barbara mosolygós arcával találtam szemben magam, beinvitált és Toni már is a nyakamban volt, bementem a nappaliba ahol Paul olvasott egy újságot.
- Hello. – álltam meg a kanapé mellett és végig gondoltam magamban részletesen, hogy mit is fogok mondani.
- Szia, fiam, ülj le. – nézett fel. – A lányok elmentek.
- Tudom, hozzád jöttem, beszélni szeretnék veled. – lassan leültem a kanapéra, Barbara az ölébe vette Tonit és leültek a fotelbe. – Ez egy nagyon komoly dolog, a lányod boldogságáról van szó.
- Szereted Flo-t? Engedélyt szeretnél kérni arra, hogy együtt legyetek? – hát nem igazán ezt akartam mondani, ha önző lennék akkor ezért is jöhettem volna, de nem.
- Majdnem, vagy is nem. Szeretem Flo-t és nekem nagyon fontos, hogy boldog legyen épp ezért szeretnék téged meggyőzni valamiről. Szerintem a lányod most nem boldog, én ezt nagyon jól látom és érzem, mert a legjobb barátja vagyok már több mint tizenöt éve. Austin itt van, a városban és már találkozott is Flo-val ám ő elszaladt, szeretik egymást, tudom, hogy mi történt Kaliforniába, arról nem Austin tehet, rosszkor voltak rossz helyen és erről senki sem tehet. Amerikában sok a bűnözés és a fegyveres merénylet, ezzel te is tisztában vagy. Arra szeretnélek megkérni, hogy adj engedélyt arra, hogy Austin és Flo újra egy boldog pár legyenek. – én magam sem voltam biztos abban amit mondtam, úgy érzem, hogy én Flo-t nem tudnám olyan boldoggá tenni, mint amikor Austinnal volt, olyanok, mint a víz és az ember. Szükségük van egymásra, nem élhetnek a másik nélkül.
- Erre nem adhatok engedélyt. – Barbarára néztem, ő az egyetlen reményem, ő talán megtudja győzni, hiszen Barabara is nagyon szereti Flo-t is ahogyan Austin-t is.
- Drágám, talán itt az ideje, hogy engedd, hogy a lányod felnőjön és ő maga döntsön arról, hogy kivel szeretne lenni, a vak is látja, hogy szereti egymást és te sem akarhatod, hogy évekig olyanok legyetek egymással, mint a kutya és a macska, Flo alig beszél veled, haragszik rád. Az apja vagy és tudom rossz ezt hallani, de te törted össze a szívét azzal, hogy elszakítottad attól az embertől akibe szerelmes. – Barbara elsuttogta a végét és nem csodálom, Paul ha ideges akkor üvöltözik és kicsit rémisztő is.
- Nem tudom, nem szeretnék rosszba lenni vele , ő az én kislányom. –megértem őt, nincsen gyerekem, ám tudom, hogy milyen nehéz lehet elengedni egy „kisgyereket” és hagyni, hogy felnőjön.
- Drágám, adj a fiúnak egy esélyt, hagy bizonyítsa be, hogy mellette a legboldogabb a lányod. –fogta meg a kezét, Paul végül bólintott és pedig hálásan megköszöntem a tettét és már indultam is tovább, hogy folytassam a tervemet, nem volt könnyű Paul-t betörni, de belátta, hogy neki is a gyerekei a legfontosabbak és az ő boldogságuk. Tárcsáztam Cami-t, megbeszéltünk egy találkozót a hozzájuk legközelebb lévő kávézóba, elindultam a két saroknyira lévő helyhez és betértem, kerestem egy helyet és rendeltem két kávét, mire kihozták Cami is megérkezett. Elővette a telefonját és felhívta a barátját, beszéltek pár percet majd átadta nekem, elmondtam a tervem és ő is benne van. Megbeszéltük, hogy holnap délben  strandon és mindent ami fontos megbeszéltünk aztán elköszöntünk és visszaadtam Cami-nek a telefonját aki elnézést kért a barátjától majd letette, mert velem is beszélne.
- Jorge, ez csodálatos dolog amit teszel, feláldozod a testvérem iránti szeretetedet azért, hogy Austinnal legyen. – tette kezét az enyémre.
- Mi? Én nem…
- Be se fejezd, látom ahogyan nézel rá , megőrjít téged, de ez a helyes, amit teszel. Köszönöm. – megittuk a kávénkat aztán kifizettem és hazafele vettük az irányt.

Másnap már fél tizenkettőre a lányok házánál voltam, becsengettem és Toni hívott be, Flo éppen akkor kapta fel a papucsát.
- Mehetünk, sziasztok. – mondta és már kinn is volt. – Olyan jó, hogy végre lemehetek a partra, régen voltam lent. – mondta, ó ha tudná, hogy ki fogja ott várni ás mit terveztünk. Lesétáltunk és megláttam a kék napernyőt ami Alex-ékhez tartozik, körülbelül öt méterre tőlük leültünk és kipakoltuk a cuccainkat.

Florencia szemszöge:

Olyan jó volt levenni a nadrágomat és a felsőmet, érezni ahogyan a nap égeti a bőröm, elindultunk a víz felé és megálltam a szélén, beleraktam a lábam és érzékeltem, hogy pont jó, mint egy kisgyerek úgy szaladtam be a többiekhez. Lenyomtam Cami-t a víz alá, aztán Jorge-t is, Jorge felém közeledett én pedig hátrálni kezdtem, igyekeztem, hogy ne kapjon el. Ahogy siettem hátra fele, véletlenül neki mentem valakinek, nagy sebességgel és mind a ketten hátra estünk.
- A picsába, ne haragudj, nem láttalak. – söpörtem ki a szemem elől a hajamat, megtöröltem a szemem és ránéztem az előttem állóra, majdnem újra hátraestem a meglepettségtől.  Ahogyan láttam ő is így reagált majd mosolyogni kezdett. A többiek is odajöttek és Cami egyből barátja nyakába vetette magát, Jorge mellettem állt és köztünk futtatta a szemét.
- Nem megyünk ki? – kérdezte Cami, bólintottam és elindultunk a partra, Jorge átvitte a cuccainkat Austin-ékhoz, leültem a törülközőmre és csak bámultam magam elé. Kavarogtak bennem az érzelmek, nagyon szeretem azt a fiút aki mellettem ül, apu sosem engedné meg, hogy újra együtt legyünk és emiatt fáj a szívem. Mindennél jobban Austinnal szeretnék lenni, ám ez nem ilyen egyszerű, ő is híres és én is. A rajongóink megölnének minket, hogy együtt vagyunk, apu is és alig találkoznánk, hiszen ő Kaliforniában él és turnézik folyton, én pedig itt vagyon Madridba és még nincs felkérés más országból.

Hazafelé indultunk és láttam ahogyan előttem susmorog Alex és Austin, amikor megláttam a házunkat igyekeztem, hogy bemenjek.
- Megjöttünk. – kiáltottam és ledobtam a cuccaimat az előszobában, magam mögé néztem és láttam, hogy Austin és Alex is bejön. Mi lesz ha apu meglátja őt? Úristen, ebből mekkora botrány lesz. Bementünk a nappaliba, ahol megpillantottam a kis családomat, apu felnézett és egy mosoly szökött az arcára. Most meg mi van?
- Áá… gyerekek. – mondta apu és mutatta, hogy üljünk le, remélem nem fog robbani egy bomba ahogyan Austin helyet foglal. – Látom, bejött minden, szóval Austin és Flo, ezt az egész kis találkozást Jorge szervezte, ő vont be mindenkit.  – barátomra kaptam a tekintetem aki karba tette kezeit és mosolygott. – Szóval, megbeszéltük, hogy adok neked még egy esélyt Austin, hogy bebizonyítsd, hogy te tudod igazán boldoggá tenni a lányom.

Mindenki a konyhába van én pedig a kertben ülök a hintaágyban és gondolkozom, amikor apu kimondta, hogy együtt lehetünk akkor a szívem majdnem kiesett, úgy érzetem, hogy én vagyok a legboldogabb ember az egész világon, viszont ez nem mehet csak így hip-hop, ezt Austinnal megkell beszélnem. Mint ha meghallotta volna, hogy rá gondolok, elém állt és leült mellém, megfogta a kezem és magához húzott, hiányzott már az érintése, a közelsége, s teste melege.
- Austin, én örülök, hogy apu megengedte, de figyelj, egy kontinenssel arrébb laksz és folyton utazol én pedig nem bírnám ki, hogy sosem vagyunk együtt. – vallottam be és még jobban húztam magamhoz.
- Apukáddal beszéltem, azt mondta, hogy ez az esély nem könnyű, mert elenged velem turnézni, lenne nektek is egy buszotok, mert úgy gondoltuk, hogy Cami lehetne az elő fellépő a koncertjeimen. Jönne velünk egy fotós is aki téged fog fotózni, így nem kell hanyagolnod a munkádat, szerencséd, hogy apukád ilyen nagy ember, bármit eltud intézni. - Igen, szerencsés vagyok és már meg is bántam, hogy apámmal úgy viselkedtem, megértem, hogy nem akarja, hogy felnőjek és kirepüljek a fészekből, de ez az élet rendje. Hagynia kell, hogy éljem az életem és azzal legyek boldog akit én szeretek. El sem tudom hinni, hogy így megtud szervezni akármit, a lányai kedvéért, azért, hogy mi boldogak legyünk, ez a legnagyobb ajándék amit tőle kaptam és a legszebb is egyben. Az élet nem mindig úgy alakul ahogyan mi szeretnénk, tenni kell érte, hogy olyan legyen , amit mi megálmodtunk. Lesznek előttünk mindig akadályok,át kell lépnünk őket, ha nem akarunk egy burokba ragadni. Egész életünkben lesznek olyan emberek, akik az álmainkat megakarják akadozni, elkel haladni mellettük és folytatni utunkat a nagyvilágba, egyszer élünk, de akkor nagyon, mindent amit most megtehetünk azt meg kell csinálni.