*II.Évad*55.rész-Új élet

Facebook csoport: ITT

Aznap éjjel mikor a levelet olvastam, Jorge karjai közt sírtam magam álomba. Reggel iszonyatosan fájta fejem és égtek a szemeim, nyöszörögve ültem fel, gondolom Jorge is megérezte, mert ő is felült hozzám majd megölelt.
- Menj fürödj le, jót fog tenni. – húzott fel az ágyamról és a fürdőbe tolt, igaza volt, tényleg jót tett, felfrissültem. Felöltöztem és gondoltam, hogy elmegyek sétálni egyet, felvettem a napszemüvegemet, eltettem a  telefonom , némi pénzt és a kulcsokat majd lementem a lépcsőn.
- Jorge jössz? – néztem rá kedvesen, bólintott majd felállt. – Cami alszik? Őt is hívnám. –kérdeztem, azt mondta , hogy még alszik ezért fogtuk magunkat és kiléptünk a házból. Igen, itt az időjárás más, Californiában meleg van, süt a nap. Itt is meleg van és ragyog a nap fénye, viszont itt inkább az a fülledt meleg van ami nekem nem a kedvencem, de majd hozzászokom. Gondoltuk, hogy elmegyünk a közeli parkba kicsit lazulni és élvezni a napsütést.

Amikor megláttam a kosár pályát és a mellette elhelyezkedő foci pályát, nagyot dobbant a szívem. Olyan régóta nem fociztam és a kosárról pedig Austin jut eszembe, könnyek szöknek a szemembe de felveszem az álarcomat. Közelebb megyünk a beton pályákhoz és láttuk, hogy tele vannak, egy fiú szaladt felém és a karjaiba zárt, erősen szorongatott én pedig lefagyva álltam.
- De rég láttalak, Flo. Hiányoztál ám kislány. – mondja a fiú, még mindig nem tudtam ki az , ezért Jorgera néztem, hátha ő tud segíteni. – Mi az? Már meg sem ismersz? Talán majd erről. – mondta és elkezdte rázni nekem a fenekét, de nem úgy, mint mások. Abbahagyta és már rémlett valami, jobban megnéztem rikító kék szemeit és haját.
- Miguel. – kiabáltam és újra a nyakába vetettem magam. – Annyit változtál, a hajad más, magasabb lettél,izmosabb és eltűntek a pattanásaid. – ecseteltem, hogy régen, hogyan is nézett ki, mire elpirult. Miguel általánosban volt az osztály társunk, nagyon kedves fiú, mindig szorgosan tanult ám a kosár volt az élete.
- Flo? – hallottam meg egy lány hangot, nagyon ismerős. Megfordultam és amikor felfedeztem a  fekete haj koronát nagy sikításban törtem ki, régi barátnőm is ezt tette majd egymás karjaiba borultunk. A sikítás után sokan lejöttek a pályáról és üdvözöltek, voltak régi csapat társaim, volt osztály társak. Öröm őket újra látni, megbeszéltük, hogy este elmegyünk valahova kajálni és megbeszéljük, hogy mi is történt az elmúlt három évben. Jorgeval körbejártuk a hatalmas parkot majd hazafelé mentünk, délután négy óra is elmúlt, sietnem kell, mert fél hétkor találkozunk.
- 6-ra itt vagyok érted, hívd el Camit is. – mondta és egy puszit adott az arcomra.
- Mindenképpen. – intettem neki és bementem a házba. Barbarával beszéltem pár mondatot aztán Cam szobájához mentem, benyitottam és éppen hevesen spykeolt Alexal.
- Óóó… Alex, itt van Flo. – mondta izgatottan, majd mutatta, hogy menjek oda. Megrántottam a vállam és beültem a  képernyő elé.
- Hey, mizu? – kérdeztem mosolyogva, ahogy ezt kimondtam egy csattanást hallottam és Austin arca jelent meg a képernyőn, lefagytam. –Cam, fél hétkor találkozok a többiekkel és mondták, hogy hívjalak téged is, szeretnék megtudni mi történt velünk. – súgtam neki.
- Ez remek, rendben. – mondta. – Fiúk megyünk vacsizni. Alex majd még beszélünk. – küldött neki egy puszit, majd elmondták, hogy szeretik egymást aztán Cam kivett magának egy ruha összeállítást a szekrényéből és átmentünk az én szobámba. Mint megtudtam Cami már lezuhanyozott mikor nem voltam itthon, fogtam magam és a fürdőmbe siettem. Gondoltam, hogy hajat kéne már mosni, mert a sok sírástól nem volt erőm.

Amíg Cam a hajamat szárította addig azon gondolkoztam, hogy mit is vegyek fel, nem hinném, hogy egy puccos étterembe megyünk, szóval valami lazát de szépet kell kiválasztanom. Camnek holnap este lesz egy megjelenése egy film premierén ahová engem is meghívtak. Amiatt is izgulok, nem tudom, hogy kivel menjek, szerintem elhívom Jorget, Cami már elhívta Mara-t az egyik régi osztály társunkat és én nem szeretnék egyedül bevonulni a vörös szőnyegen. Miután kivasalta a hajam, a szekrényemhez léptem és kivettem egy lila rövidnadrágot, fehér toppot és egy lila blézert, gondoltam, hogy ez jó összeállítás. Felöltöztem és a fehér conversem mellett döntöttem, Cami is rövidnadrágot vett fel ám ő feketét, narancs sárga trikót és fekete sarut. Gyönyörű volt, néha olyan , mint ha komolyabb lett volna azért mert többet van felnőttekkel , mint a saját kor osztályával a munkája miatt. Amikor velem van vagy az ő kor osztályával akkor visszalibben a régi kerékvágásba és ez tetszik. Mikor lementünk a nappaliba Toni épp Barbarával videó játékozott, jó volt nézni, hogy van akivel el van. Kicsit bűntudatom volt, hogy mi elhanyagoljuk de ez megfog változni pár napon belül amint már nem leszek ilyen „depressziós”. Megmondtuk Barbarának, hogy elmegyünk a barátinkkal és csak késő este jövünk haza, nem volt ellene kifogása, csupán annyit mondott, hogy vigyázzunk magunkra és adott egy-egy puszit nekünk. Hallottunk egy duda szót, ebből gondoltam, hogy Jorge itt van értünk, magam után húztam a testvérem és kimentünk az utcára. Neki sem jött még meg a kocsija, bérelnek most ők is, de ez is gyönyörű, egy fekete mazdába szálltunk be.
- Indulhat a móka? – kérdezte mosolyogva majd hátranézett Camre, hogy megbizonyosodjon arról, hogy ő is benne van. Hevesen bólogatott. Lehúztuk az első két ablakot és berakott egy CD-t a lejátszóba, a „True Friends” volt rajta az első szám, egyből mind a hárman dalra fakadtunk és élveztük a mindössze tizenöt perces utat, nem tudtam, hogy pontosan hová is megyünk de nagy mosoly szökött az arcomra amikor a régi törzs helyünkre értünk. A bowling pályára, kiszálltunk és ár mindenki az ajtó előtt várt minket, Camit is nagy üdvözlettel fogadták a többiek, csak úgy mint minket. Bementünk a pályára és kértünk cipőket, felvettük őket és elfoglaltuk a 10-es számú pályát, két csapatra osztódtunk. Velem van Jorge, Cami pedig a másik csapatban, bevallom, hogy rég nem játszottam, utoljára akkor amikor itt voltam.
- Na lássuk, hogy a bowling királyné még mindig a csúcson van e. – kacsintott rám Jorge, igen, régen én tartottam a rekordot, remélem újra megdöntöm bár most ahogy látom a kivetítőn, elég magasan van a léc, nehéz lesz. Beírtuk a neveinket a táblára és Jorge gurított először, én voltam a sor végén. Kezembe vettem egy lila golyót és a vonalhoz állta, hátráltam pár lépést, felemeltem a golyót és vettem egy nagy levegőt, koncentráltam , nekifutottam és elgurítottam. Végig egyenesen ment az egész pályán majd teli találat, nem gondoltam volna, hogy még mindig megy. Mikor a játék végéhez értünk, megszólalt a hangos bemondó és elmondta a nevem, miszerint sikerült rekordot dönteni. Ezek után úgy döntöttünk, hogy beülünk a közeli étterembe, elfoglaltunk egy nagy asztalt és rendeltünk.
 

ZENE 

- Na, amíg kijön a kaja, meséljetek csajok. Milyen az amerikai élet? – kérdezte Mandy, én csendben ültem, míg Cami boldogan elmondta, hogy beindult a karriere, bár ezt ők is tudják, hiszen hallgatnak rádiót és néznek tv-t. Aztán rajtam volt a sor, nem tudtam, hogy hol is kezdjem.
- Tudjátok, hogy a futballt abba kellett hagynom sajnos, de a modellkedést folytatom itt is amint lesz felkérés. – reméltem, hogy ennyi elég lesz nekik, de mint mindig Madny egyből a lényegre tért.
- Pasikkal mizu? – vigyorgott, nekem görcsbe rándult a gyomrom és Camre néztem, vállamra tette kezét és mosolyogva elmesélte az ő kis történetüket Alexel, jó volt hallgatni, hogy bízik benne. Bár tudom, hogy a táv kapcsolatok 90%-a meghal, de ezt nem akartam mondani, túl boldog és nem szeretném ha olyan állapotba kerülne , mint én. – Na és te? – mutatott rám.
- Hát öhm… szóval…. – kezdtem , de nem tudtam tovább folytatni, Jorge az én hősöm, most is megmentett.
- Volt valakije, de hagyjuk is, nem szeretne beszélni róla. – szólt finoman Mandyre aki vette a lapot és egyből témát váltottunk, kikérdeztük a többieket, hogy mi történt amíg mi nem voltunk itt.

-Jorge. – szóltam utána, mikor a kocsija felé tartott. – Öhmm.. nem maradsz? – kérdeztem félénken.
- Miért is? – fordult vissza és felém közeledett.
- Tudod, te vagy az egyetlen aki most törődik velem és tudja mik történtek. Te vagy akire számíthatok.
- Ott van Cami is.
- Tudom, de ő most túlságosan is elvan foglalva, hogy folyton Alexel beszéljen. – néztem rá kiskutya szemekkel, szerettem volna ha Jorge marad , mert mellette megnyugszom, ő megtud nyugtatni.
- Rendben. – fogta meg a kezem és felhúzott a szobámba.

Már az ágyban feküdtem, mikor bebújt mellém, felé fordultam és vettem egy nagy levegőt.
- Tudod, holnap lesz az a film premier amire engem is meghívtak, Cami Mandyvel jelenik meg és gondoltam, hogy esetleg elkísérhetnél. – akadozva mondtam ki a szavakat, rám nézett és mosolygott, ezek szerint eljön. Jó érzés tudni, hogy itt is van valaki aki mindig mellettem van,tudom, hogy félreérthető ez a helyzet , de én nem akarok semmit Jorge-tól. Persze jó pasi, meg aranyos és figyelmes de a szívem Austinhoz húz és kikell vernem a fejemből, ha nem akarom azzal tölteni az életem további rését, hogy rajta jár az eszem, miatta sírok át éjszakákat. Madridban vagyok, ez azt jelenti, hogy új életet kell kezdenem, elfelejteni Californiát és csak a jelenre koncentrálni.