*II.Évad*54.rész-Még utoljára

Mielőtt hagynálak titeket olvasni, előtte itt van a II.Évadnak a trailere :) ITT

Aztán FB csoport: ITT

Fruzsi xx. <3

-Gyere, elmegyünk hozzám. – fogta meg a kezem és az autóink felé irányított, beült a sajátjába és én is az enyémbe, mögötte mentem. Követtem őt, leparkolt az udvaron, én a háza előtt álltam meg, kiszálltunk és némán haladtunk egymás mellett, végig amíg a szobájába nem értünk. Felém fordult ,óvatosan fonta körém karjait, lágyan megcsókolt , hátrálni kezdtem az ágyáig. Elértem oda és hátra dőltem, rám nehezedett teste, pólója szegélyét fogtam és lassan húztam át fején. Ezt ő is megtette az enyémmel, fordított helyzetünkön, így én kerültem felülre, kigomboltam nadrágját és lehúztam róla, a zoknijával együtt. Levettem magamról a vizes gatyám és mellkasára feküdtem, csókunk finom ám heves volt. Kicsatolta a melltartómat, elhajította a szobába valahol, mellé feküdtem és benyúltam bokszerébe. Kicsiny kezemmel közrefogtam férfiasságát és le-föl pumpáltam, mikor éreztem, hogy már kemény, letoltam róla az alsóját majd ő is az enyémet. Kivett a fiókból egy zacskót, majd kibontotta, merev férfiasságára helyezte és fölém tornyosult.
- Vigyázok rád. – suttogta és elhelyezkedett lábaim között, lassan vezette belém magát, már nem fáj, mint régen.  Lassan mozgott bennem, szerencse, hogy Zac nincs itthon, nyögéseink betöltötték az egész szobát. Két kezemet fenekére helyeztem és markolászni kezdtem, felvezettem gerincén tenyereimet, mikor gyorsított akkora adrenalint adott, hogy hátát kezdtem karmolászni.
- Elfogok menni. – ziháltam, éreztem ahogyan még gyorsabbra veszi a tempót. – Austin. – mondtam halkan nevét és a gyönyör elöntötte testemet, még párat tolt rajtam aztán rám dőlt, gondolom ő is elérte a csúcsot. Mellém feküdt és betakarta izzadt testünket, szorosan hozzábújtam , érezni akartam teste melegét és minden egyes porcikáját. Holnap elmegyek és ez mindent tönkretesz, fejemet mellkasára vonta,hajamat simogatta, míg el nem aludtam.

 ZENE

- Szeretlek és tudom, hogy elmész, de ez a kötelék sosem fog megszakadni közöttünk, Zac után te voltál a második legnagyobb boldogság az életemben. Megmutattad milyen szerelmesnek lenni és érezni, hogy valaki ugyan ezt érzi veled kapcsolatban, sosem felejtelek el  Florencia García. – fogta kezei közé arcomat, a könnyek már folytak végig az arcomon és láttam , hogy az ő szemébe is ott csillognak a cseppek.
- Austin, jobban szeretlek, mint a saját életemet, ígérd meg, hogy ha elmegyek akkor nem teszel rosszat, szeretlek és azt akarom, hogy neked ezután is a legjobb legyen. Csak még utoljára. – borultam zokogva nyakába, eltolt és egy szenvedélyes csókba forrtunk össze, megéreztem az ő sós cseppjeit amint szánknál lefolyik.

Mikor hazaértem mindenhol dobozok és bőröndök voltak, idegesen vágtattam fel a szobámba és láttam, hogy mind a három bőröndöm össze van pakolva, az egész szoba üres, csak a bútorok maradtak a helyén. Minden be voltdobozolva, körülnéztem majd a földre rogytam, fejemet fogtam és hisztérikus zokogásban törtem ki, valaki megfogta a vállam és felhúzott, maga felé fordított majd szorosan megölelt. Ez a parfüm, ez Jorge, még jobban zokogtam és fejemet ingébe fúrtam. Levittük a bőröndöket, nem szóltam senkihez sem csak sírtam, ahogyan Cami is. Neki is itt kell hagynia Alexet, bár apu azt mondta, hogy ő jöhet, de Alex mondta, hogy nem, mert Austinnak szüksége van rá és neki is rá. A taxik már dudáltak, kimentünk és a két kisbuszba bepakoltuk a holminkat, mivel apu tudja, hogy haragszom rá, így úgy döntött, hogy ő, Barbara és Toni, Esperansa és Marcell mennek az egyik busszal, mi hárman Jorgeval és Camivel pedig én mentem.  Becsuktuk az ajtót és felbőgött a motor, megfordultunk az utcánkba és lassan mentünk, Austin és Alex a barátom háza előtt állt, láttam, hogy ind a kettőnek könnyek folynak le az arcán, Camire néztem aki csak sírt, megböktem és kifelé mutattam. Austint néztem, eltátogta, hogy szeret és én is eltátogtam neki, ahogy távolodtunk már nem láttam őket, Jorge vállára döntöttem fejemet.

A repülő felszállt, végleg itt kell hagynom magam mögött mindent, mind ezt apám miatt. Három napja egy szót se váltottam vele, de nem is akartam, tönkretette az életemet. Nem akartam mást csak azt, hogy anyu is itt legyen és lebeszélje erről a marhaságról, anyu megértene, anyu nem szakítana el az igaz szerelmemtől.

Újra a taxiban ülünk és várjuk, hogy házunkhoz érjünk. Ahogy megálltunk majdnem leesett az állam, apu komolyan a régi házunkba költözik újra? Ahol minden csak anyára emlékeztet, ez egyre jobb , legalább anyuval lehetek így egy kicsit. Jorge átszállt a szüleihez és elmentek az ő házukhoz ami csak egy utcányira van tőlünk. Apu kinyitotta az ajtót, felvittem a bőröndöket a szobámba, minden úgy van, mint régen. Egy bútor se változott, a falak még mindig bézs színűek és a bútoraim fehérek.
- Flo. – nyitott be a Cam. – Apu adott pénzt, hogy menjünk és vegyünk dolgokat az házba amik kellenek, paplanok, meg minden, mindjárt jön a kocsi amit bérelt amíg nem érkeznek meg a mieink. – suttogta majd kiment, gondoltam rendbe kéne tenni magam, átöltöztem és arcot mostam. Lementem a nappaliba és apu épp gondolom az autó kölcsönzős emberrel beszélt, odaadta a kulcsokat én és Cam szó nélkül elindultunk, beültünk az autóba, ugyan olyan , mint az enyém .

Megvettünk mindent ami kell, nem tudom, hogy hogyan fog beférni az autóba de megoldjuk, vettünk dekorációs matricát a falakra, konyharuhát, edényeket, tányérokat meg evőeszközöket, ágynemű huzatokat. Díszeket, mű virágokat, vázákat, enni és innivalót – tele lesz az egész hűtőnk .- nagy nehezen sikerült betuszkolni őket a kocsiba, a hátsó ülés és a csomagtartó is tele volt.

Mikor benyitottam a szobámba Jorge ült az ágyamon, egy borítékot szorongatva, leültem mellé és a kezembe adta.
- Húsz perc múlva visszajövök, hagylak, hagy olvasd el egyedül. – állt fel, kiment, magamra hagyott.

Szerelmem!

Tudom, hogy nyálas egy ilyen levelet írni, de ezeket valahogy elkellett neked mondanom, nem akartam személyesen, mert tudtam, hogy akkor nem engednélek el. Tudnod kell, hogy hogyan is éreztem azalatt a hosszú idő alatt amíg mellettem voltál. Először utáltalak, ám felkeltetted az érdeklődésemet azzal, hogy te is utáltál. Utálat és szeretet , nagyon közel állnak egymáshoz, ez nálunk is bebizonyosodott, rövid idő alatt szerettünk egymásba. Teljesen elvarázsoltál, felforgattad az egész világomat, amikor elmondtam neked, hogy mi a munkám, te nem menekültél el hanem velem tartottál. Ez a másik amiért hálás vagyok, te voltál az egyetlen ember aki igazán szerelmes volt belém, te voltál az első ember aki iránt ilyen őszinte szerelmet éreztem, mindent megakartam neked adni amire szükséged volt, remélem sikerült. Neked adtam a szívem és te is nekem, ezzel engedélyt adva a másikra, hogy fájdalmat okozhasson vagy szeressen. Amikor levesztetted az emlékezeted , egy világ tört össze bennem, harcoltam és hittem, hogy van remény, sikerült, újra emlékeztél rám. Aztán amikor nekem adtad magadat,teljesen beléd estem és nem tudom, hogy hogyan fogok kimászni belőled, az biztos, hogy nem hete kellenek hozzá hanem hosszú hónapok. Jobb lesz neked nélkülem, én mindig csak veszélybe sodortalak, ezek után biztonságban élhetsz, a régi barátaiddal lehetsz.

Szeretlek, sosem felejtelek el.

Austin. xx. <3!

Magam mellé ejtettem a borítékot és a papírt is, őrült zokogás tőrt elő belőlem, újra.
- Shh.. – rontott be Jorge, nem csodálom, hogy meghallotta, bár ahogy ismerem az ajtóm előtt ült és várt, hogy mikor lesz rá szükségem.
- Szeretem, Jorge, nem akarom ezt. – erősen szorítottam a fiút, féltem, hogy kárt okozok benne, lassan ringatott, de ez most nem segített, túl nagy az űr a szívembe, üres. Nélküle üres, ha ő nincs velem akkor minden más, rosszabb, nélküle nem érzem magam biztonságban. Kell nekem, mellettem kell, hogy legyen. Nem érhet csak így véget egy ilyen csodálatos szerelem, sosem fogom elfelejteni.